Egymással, egymásért

— Valamikor 2010-ben a helyi közösség tanácsához érkezett egy felkérés, hogy létesül a Kárpát-medencei testvértelepülések hálózata, melyben kisebb falvak kapnának helyet az anyaországtól elcsatolt területekről — hallottuk Balanyi Sándortól, a lukácsfalvi Fehér-tó Hagyományápoló és Környezetvédő Egyesület elnökétől. — A lukácsfalvi tanács és a civil egyesületek is rábólintottak erre az ötletre, és bekapcsolódtunk a munkába. A hálózatnak Magyarországról tagja Berekfürdő és Zalakomár, Felvidékről Krasznahorkaváralja, Kárpátaljáról Tiszapéterfalva és Erdélyből Csíkszentkirály. Mi abban az időben nem is nagyon tudtuk, hogy ez mivel jár, de azután kezdett minden szép lassan alakulni, és már 2012-ben Berekfürdő testvértelepüléstől kaptunk egy Petőfi-emléktáblát, mely itt van a helyi közösség falán, és minden évben a nemzeti ünnepünk alkalmából ott tartjuk meg az ünnepséget, koszorúzunk, emlékezünk. Több alkalommal közös művelődési programokat tudtunk szervezni a testvértelepülésekkel, melyek részt vettek a Paradicsomnap elnevezésű rendezvényünkön, és mi is vendégszerepeltünk náluk. Tehát mindig volt lehetőség, hogy a kapcsolatok bővítéséről tárgyaljunk. A székelykapu állítását Csíkszentkirály polgármestere ajánlotta, aki azt mondta, mindegyik testvértelepülésre el fognak juttatni egy-egy székelykaput. Ezt a falu ajándékba kapta, és szerződésbe foglalták, hogy mi a kötelessége a településnek. Ezek a feladatok a székelykapu karbantartása, a székely hagyományoknak, szokásoknak az ismertetése az érdeklődőkkel, annak tudatosítása, hogy honnan ered a székely nép, és hogyan alakult a történelme. A mi kis településünk, Lukácsfalva Nagybecskerek községben található, és jelenleg 300 lakosa van. Ez egy kisközösség, de valójában az élőknek is fontos, hogy kapcsolatot tartsanak, ismerkedjenek. Az én személyes véleményem az, hogy erről a tájról mindenkinek egyszer az életében el kellene jutnia Csíksomlyóra, a csíksomlyói búcsúra, melyet Csíkszentkirálytól néhány kilométerre szerveznek meg. Ezt a közeljövőben szeretnénk betervezni, és remélem, hogy el is jutunk oda — fejtette ki Balanyi Sándor.

Ragaszkodás a visszatéréshez

Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere a munkatársaival érkezett Lukácsfalvára, és augusztus 2-án felavatták a székelykaput.

— Ez egy régebbi történetnek a folytatása, tizenkét évvel ezelőtt ugyanis Berekfürdőn, Magyarországon megalakítottuk az Egymással — Egymásért testvértelepülési szövetséget, mely abból áll, hogy a Kárpát-medence minden részéről vannak tagok, és ezeken a területeken Csíkszentkirály Önkormányzata elhelyezett egy-egy székelykaput — erősítette meg Székely Ernő. — Utolsónak maradt Lukácsfalva. Tavaly találkoztunk Berekfürdőn, és ott beszéltük meg, hogy adnánk egy kisebb kaput ajándékba, ők elfogadták, mi szívből hoztuk. Hála istennek, túl vagyunk a nehézségeken, és most itt áll a székelykapu, a székelyek szimbóluma. A kaput nálunk, a szomszédos településen lakó asztalosmester, Bálint Gergely faragta.

A csíkszentkirályi polgármester a beszédében úgy fogalmazott, hogy legyen a kapu az otthonosság szimbóluma, és mindig álljon nyitva egy szebb, boldogabb jövő előtt, melynek reményében élünk.

— A kapu felállításával arra törekedtünk, hogy emberközeli legyen az emlékmű, ne legyen sem túl nagy, sem túl kicsi. Minden egyes elkészült székelykapu műalkotás, egyedi a maga nemében. Az erdélyi magyarság számára a hovatartozás jelképe. Társadalmi szerepe is jelentős, hiszen a székelyek dolgos életének a része, szereplője. A kapu kiút az életbe, határ a porta és a külvilág között. Megálljt parancsol a betolakodónak, és kitárul a jó szándékkal bekívánkozó előtt. Miről beszél ma az úgynevezett székelykapu? A világ megszépítésének szándékáról és a tartós otthon megteremtésének vágyáról. Mert aki kilép rajta, nem a megtagadott portát, a felrúgott múltat vagy az oly divatos nihiléletet hagyja maga mögött, hanem a ragaszkodást a visszamenetelhez.

A kapu magában hordozza a népi alkotások elemeit, s egyszerű, átlátható, mindenki számára nyitott. Kérem, vigyék hírül ennek a székelykapunak a meglétét, és mondjanak el egy imát a magyarság jövőjéért — emelte ki Székely Ernő, majd még abbéli reményét is kifejezte, hogy e kapu sok magyar életnek lesz boldogítója az évek során, amihez a csíksomolyói Boldogságos Szűzanya segítségét kérte mindannyiunk érdekében.

A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Molnár Attila szólt az egybegyűltekhez.

— Az ilyen kisközösségnek, mint a lukácsfalvi, nagyon fontos ez az ünnepség. A székelykapu adomány, mely Székelyföldről érkezett, a Magyar Nemzeti Tanács szívesen támogatja és látogatja az ilyen eseményeket. Minden olyan faluban, ahol a megmaradásért küzdenek, az MNT ott van, segít, és ezért vagyunk ma itt Lukácsfalván.

Bakos József, Lukácsfalva tanácselnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, mint mondta, errefelé ritkaságszámba megy a székelykapu, de a lukácsfalviak büszkélkedhetnek ezzel az összetartozást jelképező szimbólummal.