Takaros falunk, Csantavér szülötte, Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője szólított meg több alkalommal, hogy írjak néhány sort egy igen jelentős eseményről. Öröm, megtiszteltetés és hatalmas élmény volt számomra, hogy a nyár elején egy különvonaton elzarándokoltam Lengyelországba 650 anyaországi, felvidéki és erdélyi hívővel. Bár azóta néhány hónap elmúlt és a zarándoklat megannyi részlete feledésbe merült, mégsem halványult el az élmény, amit nyújtott. Ez az utazás egyben az összetartozás és a barátság útjának is nevezhető.

Örömmel idézem fel a zarándoklat részleteit, hiszen olyan eseményről van szó, amelyet a média azokban a napokban folyamatosan közvetített. A czstochowai Fekete Madonna kápolnájában celebrált ünnepi szentmisét -- melyről a későbbiekben még említést teszek -- a Magyar Televízió többször is sugározta. Minden alkalommal, amikor a zarándoklatról részleteket közvetítettek, a plébániám telefondrótja felforrósodott, és számos kedves ismerősöm jelezte, hogy lát a tv-ben, és együtt imádkozik a lengyelországi zarándoklat résztvevőivel.
Mitől volt jelentős ez az esemény?
Tudomásom szerint Magyarországról zarándoklat céljából legutóbb a II. világháború kitörése előtti nyáron indult vonat Lengyelországba. A 72 esztendővel ezelőtti eseményre való emlékezés és a június végi EU-elnökség átadása-átvétele jegyében június 27-én újra vonat indult Budapestről Jasna Górába, ahol aztán közösen imádkoztunk a magyar és a lengyel nép 2011-es európai szolgálatáért, valamint a két nép boldogságáért, jólétéért és a két ország elöljáróiért. Külön megtiszteltetés számomra, hogy egy vajdasági családdal képviselhettem a déli végeket.
A zarándokút lelki vezetői Székely János, Majnek Antal és Tamás József püspök, valamint Bátor Botond pálos tartományfőnök volt. Biztatóan hatott, hogy dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke is velünk tartott, ő volt ugyanis a zarándoklat fővédnöke.
Visszagondolva az utazásra be kell vallanom, hogy fárasztó volt. Két éjjelen át a vonaton aludtunk, de érdemes volt ezért áldozatot hozni. A szerelvényen utazó 650 ember szíve szinte együtt dobbant, régi barátságok elmélyültek, és újak születtek. Társaloghattunk, hisz a nosztalgiavonat nemcsak külsőre volt figyelemfelkeltő. A belső tér kialakítása is egyedinek hatott a vasúti kocsik fülkék nélküli barátságos elrendezésével és kávézórészlegeivel. A stúdiókocsinak köszönhetően együtt imádkoztunk, énekeltünk, elmélkedéseket hallgattunk, vagy egy-egy régió képviselőinek bemutatkozását követhettük figyelemmel. Emlékezetes marad számomra az a meghitt légkör, amely a vonaton utazó zarándokok között létrejött.
Felfigyelt ránk az egész Lengyelország, hisz nemcsak a vasúti közlekedést bolygatta meg különvonatunk, hanem a zajos és forgalmas városok egy-egy részét is néhány pillanatra. A csoportunk zavartalan közlekedését és biztonságát a pályaudvartól a központokig motoros rendőrök biztosították, lezárva a forgalmat számos útszakaszon. Élmény volt ennek a nagy és lelkes közösségnek a része lenni!
Krakkóban az 1307-ben épült Flórián-kapun át sétáltunk fel a Mária-templomhoz, mely Krakkó legszebb temploma. Itt található az egyedülálló, fából készült szárnyas oltár, melyet Veit Stoss nürnbergi szobrász készített. Érdekes, hogy kinyitott állapotában Mária hat örömét, becsukva pedig 12 fájdalmát jeleníti meg. Ebben a csodálatos templomban Stanislaw Dziwisz bíboros és Krakkó város elöljárói fogadtak bennünket. Itt szentmisén vettünk részt, majd zászlóinkat lobogtatva vonultunk a királyi útvonalon a Wawelbe, ''ahol Lengyelország szíve dobog”. Wawelben, a katedrálisban néhány fohász után a magyar és a lengyel nép nagyjai előtt tisztelegtünk. Közösen megkoszorúztuk Báthory István sírját, majd imádkozunk Szent Hedvig királynő síremlékénél. Mindnyájunk nevében dr. Kövér László koszorúzta meg a nemrég tragikus körülmények között elhunyt államfő, Lech Kaczynski és felesége, valamint Jozef Pilsudski tábornok sírját.
Czestochowában is szép helyeken jártunk. A Jasna Góra-i szentély és pálos kolostor a lengyel nemzet lelki központja, ahová évente sok millióan zarándokolnak el, hogy imádkozzanak a Fekete Madonna égi közbenjárását kérve. A magyar alapítású pálos kolostorban, ahol nekünk kétnapi szállásról gondoskodtak, számos magyar és lengyel szerzetes él. Leírhatatlan élmény volt, amikor a megérkezésünk estéjén bevonultunk a kápolnába, a czstochowai Fekete Madonna-kegyképhez. A hatalmas kegykápolna falai szinte megremegtek, amikor a lengyel hívekkel együtt megkezdtük az ''apel”-t, az esti imát. Ezt megelőzően a rendház lengyel ajkú főnöke magyar nyelven köszöntött bennünket. Nemcsak az volt megható, hogy felidézte a lengyel--magyar történelem nagyjait és szentjeit, valamint a két nép közös küzdelmeit, hanem az is, ahogyan ezt tört magyarsággal, a legjobb szándékkal és törekvéssel mondta el.
Különben a czstochowai Fekete Madonna (Czarna Madonna vagy Matka Boska Czstochowska) Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ikonja, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba 1382 augusztusában; abban az évben kapták birtokul Jasna Górát (Fényes Hegy) a magyar pálosok. Az ikonnak csodatévő erőt tulajdonítanak.
Zarándokutunk csúcspontja volt, amikor a pálosok a mi csoportunk közvetítésével Magyarországnak ajándékozták az imént említett kegyképnek, a Czstochowai Fekete Madonnának a hiteles másolatát, melyet azóta bárki megtekinthet a budapesti Szent István-bazilikában. Nagyon örülök, hogy ennek a történelmi pillanatnak a részese lehettem, és a jelentős esemény alkalmával a vajdasági hívő magyarokat képviselhettem!
Szerintem ebben a kegykápolnában volt az egész zarándoklat legünnepélyesebb szentmiséje is, melyet a Magyar Televízió filmre vett. A pálos atyák velünk együtt imádkoztak, majd megköszönték azt a márvány emléktáblát, amelyet a lengyel--magyar barátság jeléül a csoportunk nekik ajándékozott. Ezt a táblát a kegykápolna bejárata fölé helyezték el. Rajta Magyarország címere alatt egy tömör, de fontos szó áll két nyelven: ''DZIEKUJEMY -- KÖSZÖNJÜK”
A zarándokutunk utolsó állomása Ószandec volt, ott Szent Kinga sírja előtt imádkoztunk. Árpád-házi Szent Kinga ugyanis kiemelkedő láncszeme annak a több évszázadra kiterjedő barátságnak, amely a keresztény lengyel és a magyar nép között szövődött.
A zarándoklat egyik fontos üzenete ott, Ószandecen tisztázódott bennem. Nekünk is, mindnyájunknak ''láncszemekké” kell válnunk, hogy erősen és tartósan fogjuk össze családjainkat és nemzetünket! ''Láncszemekké” kell válnunk, hogy a jótettek emberei lehessünk, és a népek történelmének sokszínű palettáját minden időben őszinte barátsággal tegyük színesebbé!