Az ősgyepmaradványok még megmenthetőek?

Az ősgyepmaradványok még megmenthetőek?

Szabados Klára ismert vajdasági biológus, a Tartományi Természetvédelmi Intézet faj- és élőhelyvédelmi osztályának vezetője szerint védetté kell nyilvánítani a Kishegyes és Szeghegy határában, a kishegyesi szemétteleptől keletre húzódó területet, ahol nyomokban még fellelhetőek azoknak az ősgyepeknek a maradványai, amelyek számos, fokozottan védett állat- és növényfaj élőhelyei még ma is.

Ezek a növények, rovarok és apró gerincesek azonban a kihalás szélére sodródtak, ezért volna szükség a védettségre.

Szabados Klára elmondta, a Kárpát-medencének ez a része évezredekre visszamenőleg is Európa legelője volt. Kisebb embercsoportok jelenlétéről már 45-50 000 évesre becsült régészeti leletek is tanúskodnak, de ennek ellenére mintegy 4000 évvel ezelőttig csupán vadállatok legelésztek a Kárpát-medencében. Hatalmas csordákban különféle nagy testű kérődzők és patás állatok alkották a tápláléklánc részét. A bronzkorban — az ember megjelenésével — a vadállatok helyét fokozatosan a háziállatok vették át. A nagy testű, legelésző vadállatok lassan ki is haltak az emberi tevékenység következtében, helyükre a háziállatok, elsősorban a juhok és a szarvasmarhák kerültek. Az ősgyepek így tudtak évezredeken keresztül is fennmaradni. Ezért a hagyományos tájhasználat, köztük a legeltetés nagyon fontos részlete lenne a természetvédelmi területek fenntartásának.

A készülőben lévő tervek szerint az említett területen, a Krivaja völgyében mintegy harminchektárnyi összefüggő területet — lényegében egy sávot — védetté nyilvánítanának, majd hagyományos állattartással foglalkozó személyek számára engedélyeznék a legeltetést. A löszgyepek mára már csak a völgynek azokon a lejtős részein maradhattak fenn, amelyek művelésre alkalmatlanok. Ezeken a meredek lejtőkön mozaikszerűen, apró foltokban találhatóak meg az Európában már csak itt előforduló, igazi ritkaságszámba menő növényi társulások. Azokat a területeket, amelyeket korábban felszántottak, vagy később munkagépekkel meg tudtak közelíteni, már rég megművelték, megszüntetve az eredeti, még a jégkorszak utáni időkből itt rekedt ritka növények élőhelyét. Ha azonban ezeket a területeket sikerülne megvásárolni, és védetté nyilvánítani, az ősgyepek még megmaradt foltjaiból a legelésző állatok a ritka növények magvait gyorsan áthordanák és elterjesztenék. A legeltetés hagyományos tudás, mely a kultúránk része, és sajnos elveszőben van, mondta a szakember. A kiállítás azt mutatja meg, hogyan lelhető fel még napjainkban is ez a tevékenység. A legeltetés tudománya ma olyan érték, amely Európából szinte teljesen eltűnt, éppen ezért ezt a tudást mi kínálhatjuk fel. Az unióban már tudományos szinten foglalkoznak vele, mert felismerték a jelentőségét, épp ezért nekünk is jobban ki kellene használnunk. Európában ma hatalmas értéket képviselnek az ilyen területek, erre mi is büszkék lehetnénk — hangsúlyozta Szabados Klára A hagyományos állattartás és a biológiai sokféleség kapcsolata a Pannon régióban című vándorkiállítás megnyitóján. Kishegyesen a kiállítást a Greenhead Környezetvédő Egyesület és a Bagolysuli Környezetvédelmi Szakosztály szervezésében mutatták be az iskola előcsarnokában. 

A szakember azt is megjegyezte, hogy a Szerbiában fellelhető hasonló élőhelyek felkeltették a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja munkatársainak figyelmét is. A vészesen fogyatkozó ősgyepek megőrzésére viszont csak úgy van lehetőség, ha valamilyen formában fenntartjuk a legeltető állattartási formát. Biztató viszont, hogy a kishegyesi kiállításmegnyitón azok a fiatal állattartók is megjelentek, akik érdeklődést mutatnak a felvázolt projektum iránt. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Természet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink