Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntőjében A. Sajti Enikő könyvére hivatkozva elmondta, dr. Várady Imre olyan kisebbségpolitikus volt, aki hosszú, viharos történelmi eseményekben bővelkedő pályája során átélte a kelet-közép-európai kisebbségi lét igazi drámáját. Úgy kellett szinkronban maradnia a világ változó szellemi, politikai arculatával, hogy ne szakadjon el ifjúkora hazafias, nemzetét szolgálni kész ideáljától és szűkebb közösségétől. Várady Imre életpályája túlmutat a személyes történelem privát keretein, és szerves része a Trianon utáni magyar történelemnek. Hozzátette, a kiállításon látható iratok, dokumentumok kor- és helytörténeti szempontból jelentősek, de a gazdag életpályának és a hagyatéknak csak egy kis szeletét alkotják. Egy olyan emberről tesznek tanúbizonyságot, aki közéleti személyiségként a saját korának kiváló példaképe volt, bátorságával, szókimondásával, meggyőződésével, tapasztalatával és bölcsességével szolgálta a vidékünkön élő magyar közösséget.

A kiállítást Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg. Dr. Várady Imréről fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy kilencvenkét éves korában hunyt el, és tanúja volt a Monarchia széthullásának, megélte a XX. század két nagy világháborúját, három impériumváltást, valamint a Jugoszláv Kommunista Párt hatalomra jutását. 1905-ben a ’48-as ellenzéki programmal választották meg magyar országgyűlési képviselővé. 1918-ban a nagybecskereki Magyar Nemzeti Tanács vezetője volt, és levezényelte a hatalomátvételt úgy, hogy Nagybecskereken semmilyen szélsőséges kilengés nem történt. A legfontosabb teljesítménye 1927-ben az volt, hogy a Magyar Párt bekerült az SZHSZ Királyság parlamentjébe, 1939-ben II. Péter király szenátornak nevezte ki, a jugoszláv királyságban ő volt az egyetlen magyar nemzetiségű szenátor, és ez is bizonyítja azt, milyen tekintéllyel bírt a korabeli szerb, illetve a jugoszláv közvélemény előtt. A két világháború között politikailag a legaktívabb korszakát élte, és olyan súlyos kérdésekkel kellett szembenéznie, amelyek a dokumentumok szintjén itt is láthatók a kiállításon. Például hogyan szervezte meg a vajdasági magyar elit a saját kisebbségi magyar társadalmát. 1941 és 1944 között Torontál vármegyét, vagyis a jugoszláviai Bánátot a Német Birodalom szállja meg, és a magyar kisebbség abban reménykedett, hogy az ígéretek alapján Magyarországhoz fogják csatolni, de erre nem került sor. Sokat segített a kiszolgáltatott polgártársainak, legyenek azok zsidók, szerbek, németek vagy magyarok. 1944-ben a jugoszláv partizánok bevonulását is megéri, és azt írja naplójában a partizánok vérengzése után, hogy megszűnt a szabadság szeplőtlen fogantatása, vagyis az ígéretek ellenére a legrémségesebb történetek következtek be.

Hugyik Richárd dr. Várady Imre családi hátterét is felelevenítette, majd ismertetőjét azzal fejezte be, hogy halálakor a család gyászközleménye egyetlen találó mondatban így összegezte hosszú életútját: Egész életét az a törekvés hatotta át, hogy örök emberi eszményeket szolgáljon.

Dr. A. Sajti Enikő nagyon fontosnak tartja, hogy megismerhette a Várady család irattárát, mert olyan jellegű dokumentumokat talált, amelyek azt tették lehetővé, hogy szinte egy teljes kép alakuljon ki előtte. Ezek között vannak levelek, beadványok, bizonyítványok, naplók, választási plakátok, kortesversek, a korabeli választások leírása, a bánáti magyar nemzeti tanácsnak a jegyzőkönyvei, mely nagyon rövid ideig, mindössze egy hónapig próbálja meg a bánáti magyar politikai helyzetet kézben tartani. Kiolvasható belőle, ők bíztak benne, hogy megmarad a soknemzetiségű Magyarország. Az is nagyon jó — emelte ki —, hogy az unokája, Várady Tibor, aki jogász és író is, képes arra, hogy a hátrahagyott jogi iratokból dokumentumregényeket írjon, melyek ugyancsak sajátos források a kutatáshoz.

Dr. Várady Tibor az újságíróknak azt nyilatkozta, hogy az eléggé mozgalmas szakmai pályája után az utóbbi tizenvalahány évben a családi irattárral foglalkozik, és az ügyiratokból próbál dokumentumpróza-könyveket összeállítani, éppen most készül a sorozat hetedik kötete.

— A nagyapámról szóló iratokat A. Sajti Enikő gyűjtötte össze, én pedig nagyon büszke vagyok, és örülök ennek a könyvnek, mert a nagyapámat személyesen is ismertem, húszéves voltam, amikor távozott az élők sorából.

Az est végén a jelenlévők vidám családi történeteket is hallottak.