Lehet, hogy így van, de még valami hozzátartozik az igazsághoz: szeretnek jó autókat tervezni és építeni, melyek nemcsak gyorsak, hanem szépek is.

Az olasz járművek imádnak száguldani, ezért vezetőik nem tartják olyan eget rengető szempontnak az üzemanyag-fogyasztást. Szerintük normális, hogy a gyors autónak a fogyasztása is nagyobb. (Ebben természetesen van igazság.) Ezért azok, akik alacsony fogyasztású kocsit szeretnének vásárolni, nem feltétlenül a Fiatot fogják választani. Viszont azok, akik gyorsan pörgő gépjárművet akarnak vezetni, több mint valószínű, hogy egy másik olasz modell mellett döntenek.

Néhány szó magáról a Fiatról, hiszen akár egy kotlóstyúk körül, ott vannak mellette a kiscsibék: az Alfa Romeo, a Ferrari, a Lancia, a Maserati. A Fiat olyan az olaszoknak, mint a Volkswagen a németeknek: népautó, és nem rossz értelemben, mivel az a cél, hogy az olasz ember olasz kocsit vegyen. A vállalat Olaszország legnagyobb autógyártója, ám a kezdet itt sem volt leányálom, hiszen a szegénység és a háború nagymértékben rányomta bélyegét a fejlődésre. Eleinte vasúti szerelvényeket, munkagépeket, katonai járműveket, repülőgépeket gyártottak. A Fiat 500-as értékesítésével a cég megindult a sikerhez vezető úton, ez a típus Jugoszláviában is futószalagra került, ahol szintén közkedveltté vált. A közelmúltban újra elkezdték gyártani, persze a lekerekített változatát, mely ismét felébresztette a kis autó iránti nosztalgiát. Az újabb modellek folyamatosan jelennek meg a piacon: Panda, Punto, Stilo, és a sor még folytatható.

A következő jármű az arisztokrata megjelenésű, szinte már űrbéli külsővel és belső kidolgozással büszkélkedő Alfa Romeo. Tudni kell róla, hogy a Fiat-csoport tagja, de külön utakon jár, ami látszik is rajta. Teljesen más a stílusa, mivel más árkategóriájú termékről beszélünk, viszont ma már megfizethető áron kínálják a sportos külsejű kocsik kedvelőinek. Az autósportban is jelen van, különösen jól fogadták, hogy a Forma—1–be is beszállt. Aki szeretne egy szép, sportos megjelenésű autót magának, az nyugodtan választhatja az Alfa Romeót.

És itt van a Ferrari is, mely valóban az olasz autógyártás gyöngyszeme. Nincs olyan ember, aki ne hallott volna erről a márkáról — bármilyen összefüggésben. A Ferrari tipikus sportkocsi, sőt, immár fogalom az autógyártásban. Igazi státusszimbólummá vált a fiatal milliomosok körében. Az első közúti Ferrari 1947-ben jelent meg, 125 S néven, 1,5 literes V12-es motorral. A cég kezdetben csak azért gyártott utcai járműveket, hogy az így a befolyó összegből pénzelhesse az autóversenyeket. A vezetők azonban hamar felfigyeltek arra, hogy az embereknek nagyon megtetszett az ágaskodó, fekete lovacskás emblémájú kocsi. A Ferrari 1950 óta része a versenyeknek, és megállapítható, hogy nélküle nem létezik autósport.