A NASA InSight űrszondája 2018-ban szállt le a vörös bolygóra, a többi közt egy rendkívül érzékeny szeizmométerrel felszerelve. Fő feladata a geológiai kutatás volt, és ezt tökéletesen el is látta. Olyan rengéseket sikerült megfigyelnie, amelyek segítségével fel lehetett térképezni a bolygó belső szerkezetét, ki lehetett számolni a Mars köpenyének vastagságát és anyagát, magjának méretét és állagát.
A Curiosity és Perseverance Mars-járókkal ellentétben az InSight nem nukleáris áramforrással (RTG) működik, hanem napelemek látják el árammal, akárcsak a legendás Opportunity Mars-járót, mely az eredetileg kilencvennaposra tervezett expedíciót bőven túlteljesítette, mivel tizenöt évig küldte az adatokat. Ez azért történt, mert a tudósok nem számítottak ilyen mértékű légköri aktivitásra. Azzal számoltak, hogy a por majd néhány hónap alatt belepi a napelemeket, a szél viszont folyamatosan megtisztította őket. A sors fintora, hogy egy hatalmas porvihar temette be és vetett véget a karrierjének. Az InSight szondának annyival könnyebb dolga volt, hogy nem Mars-járó, nem kellett mozognia, hiszen nem a valamikori élet nyomai vagy élhető körülmények után kutatva „bóklászott” a bolygón, hanem egy helyben maradt, és a Vakond becenevű eszköze beásta magát a talajba. Ám itt is történt egy kisebb számítási malőr, mivel a homokosnak hitt talajba 5 méter mélyre kellett volna, hogy bekalapálja magát az eszköz, csakhogy a talaj sziklás volt, így csupán 40 cm mélyre sikerült jutnia. A rendkívül érzékeny szeizmométer több mint 1300 Mars-rengést észlelt, köztük 1000 km-re lévő meteorbecsapódások okozta rengéseket is, melyek közül a legnagyobb a tavalyi év végén sziklatömb méretű jégdarabokat hozott a felszínre.
Képek forrása: NASA/JPL-Caltech
Miközben több mint négy éven át egyedülálló tudományos eredményeket gyűjtött a Marson, a napelemeit annyira belepte a por, hogy az idén tavasszal tizedannyi energiával kellett gazdálkodnia, és október vége felé már csak egy-két hónapnyi üzemidőt jósoltak neki, de nem lehet okunk panaszra, hiszen már így is a duplaannyi ideig működött, mint az eredetileg tervezett két év. Ez annak köszönhető, hogy amikor az energiaellátás csökkenni kezdett, az elsősorban a tudományos műszereknek a Mars felszínén való elhelyezésére szolgáló kar és annak kis lapátja segített eltávolítani a port az InSight napelemtábláiról. Egy egyszerű megoldással szeles napokon a kis, precíz lapátokkal fellapátolták a panelekre a marsi homokot, így a lehulló szemcsék finoman lesöpörték a port a panelekről.
2018 — 2022
A két plusz két éves küldetést december közepén lejártnak tekintették, hiszen ekkor tudták utoljára elérni az InSight űrszondát. Mivel az ügynökség két egymást követő kísérlet után sem tudott kapcsolatot létesíteni a leszállóegységgel, ez arra engedett következtetni, hogy az űreszköz napenergiával működő akkumulátorai lemerültek. A NASA korábban úgy döntött, a küldetést befejezettnek nyilvánítja, ha a szonda két kommunikációs kísérletet is elmulaszt. Az ügynökség a biztonság kedvéért továbbra is figyelni fogja a leszállóegység jeleit, de egyelőre nem tartják valószínűnek, hogy hallanak felőle. Az InSight utoljára december 15-én kommunikált a Földdel.
