Nincs olyan ember, aki még soha nem izzadt. Ez a kellemetlen reakció valójában a szervezetünk „hűtőrendszerének” a működése. Feladata, hogy a testünket megóvja a felhevüléstől, ezért izzadságot termel, mely a verejtékmirigyeken keresztül a bőr felszínére kerül. Az izzadás egészséges, noha gyakran olyan méreteket ölt, hogy indokolttá válik felkeresni a kezelőorvosunkat.
Mitől „szagos” az izzadság?
A verejtékmirigyek által kibocsátott izzadságnak nincs szaga. Olyan testfolyadék ez, mint a könnycsepp: színtelen és szagtalan. Ám a bőrünkön található baktériumokkal összekeveredve igen kellemetlen, szúrós szagú lesz. Manapság már azonban sikeresen meggátolható, pontosabban szabályozható az izzadás. Ezen a különféle kozmetikumok (pl. hónaljstick, dezodorok stb.) használatát értjük. Igaz, csak átmenetileg gátoljuk meg velük a verejtékezést — azt is csupán a kezelt bőrfelületen — és semlegesítjük a kellemetlen szagot. A gyakori zuhanyzás is segít az izzadás tüneteinek kezelésében, de vigyázni kell, nehogy felboruljon a bőr természetes pH-értéke. Ezt a bőrbarát tusolózselék, fürdősamponok használatával őrizhetjük meg, valamint a bőrfelület minden fürdés utáni alapos szárazra törlésével. A nedves bőrön ugyanis könnyebben tenyésznek a baktériumok.
Hol izzadunk a leggyakrabban?
Az emberek többsége főként hónaljban, tenyéren és a talpán izzad, de sokan a homlokukon, illetve az arcukon érzékelik a kellemetlen fényes hatást keltő verejtékezést. Ezek kiküszöbölésére már említettük az üzletekben is megvásárolható kozmetikumokat, de házilag, gyógynövények felhasználásával is enyhíthetjük az izzadást, például zsályával és csalánnal — a belőlük készített főzetekkel átmoshatjuk az érintett felületet, de teaként is hatékonyak. Hasonlóan jó hatást érhetünk el a szódabikarbónás-citromleves lábfürdővel vagy a lábbelibe szórt sütőporral. Számos házi fortély létezik tehát arra, hogy enyhítsük az izzadás okozta kellemetlen tüneteket.
Szükséges-e az izzadás?
Mint ahogyan azt már említettük, a szervezetnek rendkívül nagy szüksége van az izzadásra, általa szabályozza ugyanis a hőháztartást és óvja meg a szervezetet a túlhevüléstől, illetve a hőgutától. Bizonyos stersszhelyzetekben ugyanis — akárcsak a nyári kánikulában — a testünk izzadással reagál. Ilyenkor szaporább lesz a pulzusunk, gyorsul a légzésünk, és beindul a verejtékelválasztás. Ha az egész testünk felületén meggátolnánk az izzadságcseppek bőrre való kijutását, a testünk olyannyira felhevülne, hogy az akár az életünkbe is kerülhetne. Éppen ezért hagyjuk izzadni a testünket (erre kiváló módszer a szaunázás), mert így nemcsak hűtjük a szervezetünket, hanem kiürülnek belőlünk a méreg- és a salakanyagok is.
Orvoshoz akkor forduljunk, ha már mindent kipróbáltunk az izzadás mennyiségének és gyakoriságának szabályozására — eredménytelenül. Ha látszólag minden ok nélkül elkezdünk izzadni, az akár súlyos betegség előjele is lehet. Figyeljünk oda testünk jelzéseire és a környezetünkre, legyünk ápoltak, ne érződjön rajtunk az izzadság kellemetlen illata!
