Az iskolai erőszakról

Az iskolai erőszakról

Az erőszak lényege: rövid, kirobbanó erejű, leginkább a krízis kifejezéssel jellemezhető történés, mely a korábban kialakult feszültségeket feloldja. Az iskolai erőszaknak több formája is létezik: tanár—diák, diák—tanár, diák—diák, illetve diáki—iskolai eszközök irányába történő erőszak. A diák—diák közötti erőszakot bullyingnak (zaklatásnak, terrorizálásnak) nevezzük. Olyan agresszív viselkedéstípus, amely ártani vagy zaklatni akar, ismételten előfordul, és jellemző, hogy az erőviszonyok nincsenek egyensúlyban, azaz a zaklató visszaél a fizikai vagy pszichológiai erőfölényével (Olweus, 1994).

A bántalmazók nagyobb arányban kerülnek ki a fiúk közül, és a többségük áldozat is egyúttal. A bullying fiatalabb gyermekek körében gyakoribb. A fiúkra a fizikai bántalmazás jellemzőbb, a lányokra a közvetett, szóbeli. A legszembetűnőbb, ha a gyerekek testi vagy nagyobb lelki sérülést okoznak egymásnak, ám létezik az agressziónak egy kevésbé látványos formája is — a verbális, azaz szóbeli bántalmazás. Napjainkban különösen gyakori az internetes zaklatás, a közösségi portálok adatlapjával való visszaélés vagy az e-mailes zaklatás — a cyberbullying.

Az agresszivitás és a durvaság általános jelenséggé vált a középiskolában, ám a fiatalabb korosztályokat is egyre inkább érinti. Elsősorban urbánus jelenség, és főként a szakképző intézményekre jellemző, kialakulásában pedig a családi és a gazdasági helyzet ugyanannyira meghatározó, mint a tanulók által elszenvedett iskolai kudarcok. Többen azt látják az agresszió hátterében, hogy sok gyerek nem kap otthonról megfelelő magatartási mintát. Ez különösen a munkanélküli szülőkről mondható el, akik akarva-akaratlan nem tudják felmutatni a tevékeny élet mintáját, a céltudatos aktivitás példáját.

A bántalmazás motivációi között szerepel a túlzott figyelem igénye, az elismerés vágya, a hatalomvágy, a mások feletti kontroll igénye, a mások gyötrésének kóros élvezete, az áldozatoktól kikényszerített anyagi haszon reménye.

Az iskolai környezetben előforduló erőszakos cselekedetekkel — érthető okokból — az iskola harcolhat a legeredményesebben, a legtöbbet pedig a szakszolgálat (pszichológus, pedagógus), illetve a tanulókkal közvetlen kapcsolatban lévő tanárok tehetik — ha alkalmasak a munkára, és szakmailag megfelelő felkészítést kaptak. Ám a pedagógusok gyakorta eszköztelenek az agresszív helyzetek kezelésében, megoldásában. A tanárok sokszor bizonytalanok, nincsenek tisztában a jogaikkal, nem tudják, mit tehetnek a fegyelmezés terén, ezért a szülők támogatása és nyitottsága hatékony segítség lehet. A bántalmazottaknak meg kell tanulniuk azt mondani, hogy: „Hagyjál békén! Hagyd abba!” Esetenként arrébb kell menniük, ahol többen vannak, keresniük kell egy tanárt vagy szakembert, akivel beszélhetnek.

Platón és Szent Ágoston is úgy vélte, a nevelési szigornak jelentősége van. Ám a humanisták már erélyesen elítélték a tanulók elleni erőszakot az iskolában, Rousseau pedig a gyermek megismerése fontosságának hangsúlyozásával, az egyéni bánásmód követelményének megvalósításával kívánta visszautasítani ezt a nevelői gyakorlatot. Az iskolai erőszak megfosztja a gyermeket cselekvési szabadságától, emellett új magatartási formák elsajátítására kényszeríti, és speciális kulturális tartalmakkal látja el.

Rendezett családi háttérre, kiszámíthatóságra és értelmes programokra is szükségük van a fiataloknak ahhoz, hogy ne váljanak áldozatokká vagy éppen bűnelkövetőkké. Viselkedni is meg kell tanítani őket, hiszen a provokatív magatartásukkal gyakran saját magukat sodorják bajba. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a neveletlen gyermekek született gonosztevők, mert sok esetben éppen azok bántják társaikat, akik maguk is agresszió áldozatai. A fiatalokat meg kell tanítani szabadidejük értelmes eltöltésére, mert az unalomnak és a csellengésnek súlyos következményei lehetnek. Ugyanilyen veszélyes lehet a rossz társaság, a szülők erőszakos magatartása is. Tapasztalatok igazolják, hogy az internet világában a gyermekek nemcsak a felnőttektől, hanem egymástól is eltávolodtak. A kamaszok valójában igénylik a szabályokat, mivel a jól kiismerhető környezet biztonságérzetet nyújt nekik, ellentétben a napjainkra jellemző káosszal, mely csak fokozza agresszivitásukat.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg ÁtUtazó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az iskolai erőszakról
ÁtUtazó
  • 2018.01.20.
  • LXXIII. évfolyam 2. szám
Az iskolai erőszakról
ÁtUtazó
  • PAPP Emese esztéta, coach-tréner
  • 2016.03.21.
  • LXXI. évfolyam 11. szám
Facebook

Támogatóink