
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” Ézsaiás 9,1
Karácsonyt ünneplő testvéreim!
Minden évben elgondolkodom a karácsonyról. Lelkészként, és hívő emberként egyaránt. Elgondolkodom azon, mivé is alakítottuk Jézus Krisztus születésének napját? Homályba merülővé alakítjuk az akkor istálló körülményeit, az angyal megjelenését a pásztoroknak, napkeleti bölcsek szerepét, de magát azt a tényt is, hogy ezen a napon a Teremtő Isten Egyszülött Fiát küldte el a világba. Mintha ezek a dolgok nem is lennének fontosak, mintha az ünnep nem is erről szólna. De akkor miről szól? Nekünk, ma élő embereknek. Szól a karácsonyfáról. Az első karácsonyfát valamikor a 16. században állítottak először Németország területén, Magyarországon 1824-ben. Jóval Krisztus születése után. Azóta olyannyira része lett az ünnepnek, hogy el sem képzelhető nélküle a karácsony. És talán sokunknak fontosabb kellék, mint a karácsony tartalma.
Emellett szól a díszítésekről, ajándékozásról, lakmározásról, egyéb hagyományokról. Szól a szeretetről, hiszen a szeretet ünnepének is nevezzük, de ezalatt a család összetartozását és szeretetét értjük. Szól továbbá arról is, hogy igazából két napját ünnepeljük meg karácsonynak, a szentestét és a karácsony napját. Pedig jó tudnunk, hogy karácsonyi-vízkereszti ünnepként nevezzük, és közel sem két napból áll. Karácsony másnapján például sokan már el sem mennek a templomba, és akkor már a média is csak a „ha elmúlik karácsony...” kezdetű éneket játssza.
Ézsaiás próféta éppen erről szól. A sötétségben járó népről, és a homály földjén lakó emberekről. Éppen olyanokról, mint amilyenek mi is vagyunk. És bár a próféta megállapítja ezeket a tényeket, hozzáteszi a legfontosabbat: a nép nagy világosságot lát, a földön lakókra világosság ragyog!
Kedves olvasó! A karácsony éppen erről szól! A világosságról, mely beragyogja a földet, a népet, az embereket. A világosságról, melyben a Teremtő Isten szeretete jelenik meg! A karácsonyi szeretet. Ettől lehet karácsony a szeretet ünnepe mindnyájunk számára. Attól, hogy a Világosság, a Megváltó megszületik a mi szívünkbe és lelkünkbe. Attól, hogy megértjük, ez nem a mi emberi ünnepünk, hanem a Teremtő Egyszülött Fiának „születésnapja”!
A karácsony így lehet örömteli, áldott és szeretetteljes. Amikor az ünnepelt is ott van a születésnapján. Hiszen Ő az, aki áldottá teszi a karácsonyt jelenlétével.
Tegye a Teremtő Isten örömtelivé és áldottá ünnepünket, és adja meg Szentlelke által, hogy a világ világossága beragyogja a mi szívünket is, hogy a karácsony újra Jézus Krisztus Földre jöttének ünnepe lehessen!
Áldott, békés, örömteli karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!
Dolinszky Gábor
evangélikus püspökhelyettes