A programsorozat Szabadkán, Zomborban, Újvidéken és környékén, Nagybecskereken, Pancsován, Kragujevacon és Montenegró több városában fontos beszélgetésekkel, előadásokkal, koncertekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal, filmvetítésekkel és műhelymunkákkal várja az érdeklődőket.

A Lelki Egészség Fesztivált 2016 óta tartják meg Újvidéken és a környező településeken. A program keretében a Vajdasági Népegészségügyi Intézet más szervezetekkel és intézményekkel együttműködve próbálja javítani és megóvni a lakosság mentális egészségét. A rendezvénysorozat minden korosztály számára nyújt gazdag tartalmat, és a mentális egészség jelenlegi helyzetét figyelembe véve irányítja rá a figyelmet egy fontos társadalmi problémára, jelenségre. 2022 óta Szabadka és Zombor, az idei évtől kezdve pedig Nagybecskerek, Pancsova, Kragujevac és Montenegró több városa is csatlakozott a kezdeményezéshez.

A Lelki Egészség Fesztivál ernyőszervezete, házigazdája, valamint a szerzői jogok tulajdonosa a Vajdasági Népegészségügyi Intézet. Szabadkáról több mint húsz szervezet vesz részt a programsorozatban, melynek az idei témája az empátia. A Tulipa — Vajdasági Dúlák Egyesülete is csatlakozott egy előadással a fesztiválhoz. Vígi Sára dúla, képzésben levő perinatális szaktanácsadó lapunknak elmondta, hogy a perinatális időszakban a társas támasz szerepére fókuszáltak.

— Azért választottuk ezt a témát, mert a várandósság, valamint a szülés körüli és utáni, tehát egy különösen érzékeny időszakban nagyon meghatározó az édesanyák számára, hogy kellő empátiával tudunk-e mellettük lenni. Sokszor találkoznak az édesanyák azzal az érzéssel, hogy mindenki más jobban tudja, mi a jó a babának, és egyáltalán nem erre van szükségük, hanem együttérzésre és megértésre. Fontos a nőkben megerősíteni azt, hogy az ambivalencia egy teljesen természetes érzés ebben az időszakban, és ha ezt tudatosítják magukban az édesanyák, akkor a bűntudat is meg tud szűnni. Nagyon sok, ilyenkor elhangzott mondat be tud égni az édesanyák agyába, és még évekkel később is emlékeznek rá, ezért fontos, mit és hogyan mondunk az illetőnek. Az is fontos, hogy a kismama is meghallgasson egy ilyen jellegű előadást, hogy saját maga felé is tudjon fordulni, hogy felismerje a saját érzéseit és szükségleteit, ezáltal meg tudja húzni a saját határait.

Berényi Emőke irodalomterapeuta a Raichle-palotában tartott irodalomterápiás foglalkozást Olvass másokat címmel, hogy a szövegek által gyakoroltassa az empátiát a jelentkezőkkel, hiszen az irodalom még erre is képes.

— A legújabb kutatások szerint az olvasás olyan, mint a pilóták képzésében használt repülésszimulátor: tréning üzemmódot kínál az agyunk számára a társas interakciók megértéséhez és elfogadásához. A regényhősökkel azonosulva szembesülünk olyan helyzetekkel, amelyekkel a valódi életünkben is találkozunk, de megvan az az előnyünk, hogy van időnk átgondolni és elemezni, mi hogyan cselekednénk. Olvasáskor az agyban olyan idegpályák aktiválódnak, amelyek leképezik az olvasottakat, és beillesztik őket az olvasó mentális modelljeibe, majd integrálják őket saját emberi tapasztalataival. Bizonyítékok utalnak arra, hogy ha azt olvassuk, egy másik személy bizonyos érzelmeket él át, az ugyanazokat az idegi struktúráinkat aktiválja, mintha mindezt mi magunk is átélnénk — ebben feltehetőleg a tükörneuronoknak van szerepük. Az irodalomterápia ezenfelül igazi empátiagyakorlat: az olvasott szövegekben, az általuk inspirált beszélgetésben, az egymástól hallott történetekben és a folyamat során készített írásainkban egész élményvilágokhoz kapcsolódunk, miközben az önmagunkkal való együttérzésünket is fejlesztjük.

Az Antropos Mentálhigiéné Egyesület szervezésében Empatikus lángok címmel Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, pszichodráma-vezető, meseterapeuta tartott műhelymunkát, mely során a résztvevők nemcsak az empátiával, hanem az önempátiával is foglalkoztak.

— Érdemes megnézni, mennyire fókuszálok arra, hogy mire van szükségem, mennyire tudok együttérző lenni magammal, mennyire vagyok szigorú magamhoz, amikor valami nem sikerül annyira, mint amennyire szerettem volna. Hajlamosak vagyunk magas elvárásokat felállítani saját magunkkal szemben, és ezen tud enyhíteni az önempátia, hiszen elnézőbbek és megértőbbek lehetünk magunkkal. Egy embernek sok szerepe van az élete során, és ha egyenként megvizsgáljuk őket, akkor láthatjuk, mi az, ami örömet szerez számunkra, vagy éppen nehéz pillanatokat hoz, tehát magunkba kell nézni, hogy megtudjuk, mi az, amire szükségünk van. Az önempátiának az egyik eszköze a naplózás abban az értelemben, hogy az egyén elkezdi vezetni, mennyi időt mire fordít, és ebből gyönyörűen kirajzolódik, hogy ezekből mennyi az, amit ténylegesen szeretek. A foglalkozáson azt a pici fényt kerestük meg, amely emlékeztet bennünket arra, hogy bármi is történik, bármilyenek is a körülmények, önmagunk számára fontosak vagyunk. Akkor tudunk empatikusak lenni az embertársaink felé, ha a saját igényeink ki vannak elégítve, hiszen az tud adni, akinek van miből, mert ő is kapott.

Október 18-án, vagyis ma 19.15-kor a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon tart műhelymunkát Hulló Zsófia ifjúságsegítő, képzésben levő közösségszervező és Plavšić Anikó pasztorálpszichológus, képzésben levő mentálhigiénés szakember. A foglalkozás az Érzelmeink nyomában címet viseli, melyről Hulló Zsófia mesélt lapunknak.

— A fiataloknak egy kicsit nehezebb átadni, hogy valójában mi is az empátia. A velük való műhelymunkában rendkívül fontos, hogy mit hoznak magukkal otthonról, mit tanítottak nekik a szüleik, mennyire voltak velük empatikusak. Ahhoz, hogy a fiatalokkal meg tudjuk értetni, mi az empátia, elengedhetetlen, hogy először a saját érzéseikhez tudjanak kapcsolódni. Fontos megérteni, hogy miért olyanok a reakcióink, amilyenek, miért veszek össze a másikkal, és így tovább. Szeretnénk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására rávezetni a fiatalokat, és miután megértették a saját viselkedésüket, utána már képesek empátiával fordulni a másik felé. Interaktív módon fogunk a fiatalokkal dolgozni. Az ő generációjuk esetében is számos területen fontos az empátia, a másik megértése, hogy csak egy példát említsek, ilyen a szakítás is, hogy képes legyek megérteni és elfogadni, hogy az illető miért nem akar már velem párkapcsolatban lenni, vagy miért nem akarja velem megbeszélni a problémákat. A fiataloknak nincs akkora élettapasztalatuk, mint a felnőtteknek, ezért át kell élniük az első nagy fájdalmat, de talán könnyebb számukra, ha megértik a másik viselkedését, együttérzéssel tudnak felé fordulni. Erre nyilván nem elég egy alkalom, de én mindig azt mondom, hogy ha már egy ember megkapja ezt a tudást, akkor elégedettek vagyunk. Kiemelten fontos az is, hogy tudatosítom magamban, hogy valakit megbántottam, és meg kell találni a módját a bocsánatkérésnek, illetve a megbocsátásnak is. Ezek csak akkor működnek, ha megpróbáljuk átérezni a másik helyzetét, hiszen ezzel elkerüljük a szorongást is, mely különösen erre a korosztályra jellemző.

Minden szervezet más oldalról közelítette meg az empátiát, de a célja mindegyiknek ugyanaz: arra buzdítani, hogy fogadjuk el az embertársainkat olyannak, amilyenek, és próbáljuk meg olykor az ő szemszögükből nézni a világot, hogy könnyebben megértsük a reakciójukat, viselkedésüket.