A lovastanya tágas udvarának jobb oldalán sátorerdő fogadta a betérőt, egy kicsit beljebb lovakkal és az egyre népszerűbb pónikkal találkoztunk, melyeket a gyerekek szívesen simogattak, az alacsony termetű jószágok pedig hálás pillantással köszönték meg a törődést. Ottjártunkkor éppen egy mentőautó parkolt a lovastáborban, de mielőtt bárki is megijedne, nem történt semmi baj, csupán a zentai mentőszolgálat tagjai mutatták be a gyerekeknek, milyen belülről egy rohamkocsi. Csütörtökön a rendőrök, pénteken a tűzoltók látogattak el a táborba, de a jelenlévők Borza Palocsek Annával kézműves-foglalkozáson is részt vehettek, a moholi Zsótér Mihály kovácsmester pedig a lópatkolást és a ló körmének tisztítását mutatta be. A csapatjátékok és a közös fagyizás mellett nem maradt el a lovaskocsikázás és a lovaglás sem, melyet mindenki nagyon élvezett.

A tábor résztvevői, szervezői és a mentőszolgálat tagjai

— A tábor célja, hogy minél több fiatal megismerkedjen a lovakkal és a velük kapcsolatos tevékenységekkel, és természetesen, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. Az idén először szerb ajkú gyerekeket is vendégül láttunk, akik számára a mindkét nyelvet beszélő társaik fordítanak. A gyerekek sokat tanulnak egymástól, a magyar nyelven beszélő gyerekek így könnyebben elsajátítják a szerb nyelvet, a szerb ajkúak pedig a magyar nyelvet. Zentán nagyon sok ló található, számukat legalább kétszázra becsülöm. A pónik egyre elterjedtebbek, mintegy ötven van a városban és környékén. Főleg kitartó, szívós parasztlovakról beszélhetünk, melyekkel már nem a földeket munkálják, inkább hobbiként, szeretetből tartják őket, és lovastalálkozókra járnak velük. Mi négy lovat tartunk, két idősebb kancát, egy kilencnapos csikót és egy pónit. Az ember és a ló között különleges kapcsolat áll fenn. Ha valaki egyszer megszereti a lovakat, akkor élete végéig szeretni fogja őket — mondta Graca Attila, a lovastábor fő szervezője.

Csinos és a kilencnapos kiscsikó

A gyerekek szabadidejükben leginkább a lovak között tartózkodtak, hintáztak a zöld udvar hűvösében, vagy kosárra dobtak. A zentai Stajić Vaso eddig minden lovastáborban részt vett, hiszen a lovak közelében érzi magát a legjobban.

— Az otthon tartott két pónival sűrűn járunk lovastalálkozókra a környező településekre. Sok barátommal és ismerősömmel találkozom a táborban, nagyon jó itt minden. A lovakkal való foglalkozás mellett a ponyván való csúszást várom a legjobban — mondta.

Egyre többen tartanak pónit Zentán és környékén
 

Szabolcski Bence másodszor vett részt a táborban. Ő is nagyon szereti a lovakat, de azt is fontosnak tartja, hogy a táborban sokat játszhat a pajtásaival.

— A diszkóestet már nagyon várom, ahogy a lovaskocsikázást is. Otthon sajnos nem tartunk lovakat, de később, akár felnőtt koromban, szeretnék egyet. A lovakat is szeretem, de a pónikat jobban kedvelem, ők valahogy sokkal cukibbak — mondta Bence.

A táborban harmadik alkalommal részt vevő Kincses Petrának nagyon tetszik, hogy sátorban alhat, és a szabadban való sok játék is elnyerte tetszését.

— Nagyon szeretem a lovakat, és egyáltalán nem félek tőlük, habár jó nagy termetűek. Nincsenek otthon lovaink, de szeretnék egyet.

Zsótér Mihály kovácsmester (balról) a ló patkolását és körmének tisztítását mutatta be

A felsőhegyi Gombos Vera boldog lótulajdonos, hiszen a fekete keverék ló, Maca várja otthon.

— Már kis korom óta imádom a lovakat. Annyira kedvesek, lehet rajtuk lovagolni, kocsi elé befogni, és nagyon kecsesek is. Köztem és a lovam között nagyon különleges a kapcsolat, egyszerűen imádjuk egymást — mondta.

Nagyabonyi Bence a foglalkozások közül a kocsikázást várta leginkább, de nagyon szeret a barátaival játszani és sokat nevetni. Neki is van otthon egy lova, melyet még csak simogat, a hátára még nem ült fel.

Eperjesi Anasztáziának a tábor alatt sem kellett megválnia kedvencétől, a hatéves, fekete színű Fecske ugyanis a lovastáborban is vele volt.

— Amikor apu megengedi, akkor felülök Fecske hátára, és lovagolunk egyet, de gyakran befogjuk a kocsiba is. Rendkívül hálás, szereti, ha simogatom, amikor a nevét hallja, akkor pedig odajön hozzám. Nagyon szeretem, és úgy érzem, ő is szeret engem.

A Táltos Lovasklub vezetősége egész évben igyekszik különféle programokat szervezni azzal a céllal, hogy a gyerekek megismerjék és megszeressék a lovakat. Az idei évi tevékenységeiket lovas kocsis locsolkodással kezdték, május 1-jén zenés ébresztővel állították talpra a zentaiakat, a hónap végén pedig pónifesztivált rendeztek. Augusztus 10-én szervezik meg a nagy lovak találkozóját, melynek keretében a helyi és környékbeli lovasok különféle ügyességi vetélkedőkön és akadályversenyen mérettethetik meg magukat, de lesz lószépségverseny, kötélhúzás és kocsitoló verseny is. Augusztus 20-án, a Szent István-napi kenyérszentelő alkalmával a Gazdakör irodájából a lovasklub tagjai fiákerrel viszik át az újbúzából sütött kenyeret a Kis Szent Teréz-templomba.

— Szeptemberben, a gyerekhét alkalmával naponta más-más iskolát látunk vendégül a lovastanyán. A gyerekek tanáraikkal együtt sütnek-főznek, szórakoznak, mi pedig megkocsikáztatjuk őket. Az udvarban gyerekjátékok, hinták és libikókák találhatóak, melyek mellé egy csúszdát is szeretnénk felállítani, ha találunk támogatót. Nemrégiben a kiülőkéket újítottuk fel. A lovasklub létszáma változó, egyesek mennek, mások jönnek, de rendezvények és egyéb tevékenységek alkalmával csaknem harminc emberre mindig tudunk számítani. A lótartás reneszánszát éli. Főleg szeretetből tartják az emberek a lovakat és a pónikat, rendezvényekre járnak, és kocsikáznak a gyerekekkel. Klubunk tagjai is főleg a gyerekek miatt foglalkoznak lovakkal, és persze, mert szeretik őket — mondta Novák Károly, a zentai Táltos Lovasklub elnöke.

A színvonalas tevékenységek után a gyerekek fáradtan, ám jóleső érzéssel térhettek haza a lovastáborból, hiszen a szórakozás mellett sokat tanulhattak kedvenceikről, a lovakról.