Hogy mi köze van Vermes Lajosnak az egykori Mária Terézia parkhoz? Nos, van egy ritkaságszámba menő, zsalugáteres bérpalota Szabadkán, az egykori elitnegyedben, izgalmas, az egyik sarkával az épületbe kapaszkodó, kockakinézetű erkéllyel, a vasútállomás felé vezető utcában. Az egykori hatalmas, sárga, polgármesteri lakhely mellett. No, annak egyik lakosztályában lakott Vermes Lajos, aki sportnagyhatalommá varázsolta Palicsfürdőt a századfordulón.

Szalai Attila archív felvételei

— Vermes Lajos egy nagyon gazdag családban született, földbirtokosok voltak, de valójában a birtok sem őt, sem a testvérét, Nándort soha nem érdekelte különösebben. Eredetileg orvosnak tanult Budapesten, el is végezte tanulmányait, viszont a sport volt a mindene. Édesapjuk 1882-ben bekövetkezett halála után a fivérek természetesen örökölték az óriási vagyont. Úgy képzeld el, ez akkora volt, hogy Szabadkán az első számú adófizetők közé tartoztak! Az örökséget próbálták más bizniszekbe fektetni, Lajosnak például a XIX. század vége felé a villanytársaságban voltak érdekeltségei, részvényei. Ez nem volt egy túl busás, virágzó befektetés, viszont voltak jól jövedelmezőek is, többek között Macskovity Titusszal, Szabadka főépítészével vagy Halbrohr Adolffal, egy zsidó származású üzletemberrel részvényeik voltak az első szabadkai tégla- és cementgyárban. Jó befektetésnek bizonyult a bérpalota építése is az említett utcában, illetve az első kisebb szállodáké Palicson, melyek főleg az akkori sportolóknak, de más vendégeknek is készültek. Ezek voltak a mai Lujza, illetve az Anna Villa. Magát Vermes Lajost viszont igazából a sportélet vonzotta, mégpedig nagyon, és ez csak fokozódott, amikor tanulmányi útjai során eljutott Görögországba, és a romokat látva, megismerkedve az antik görög kultúrával, megihlették az olimpiai játékok. Akkor még nagyon fiatal volt, a húszas évei elején járt, mégis Pierre de Coubertin előtt ez a szabadkai fiatalember gondolta újra az olimpiai játékokat — így született meg az úgynevezett Palicsi Olimpiai Játékok. Megalapította az Achilles Sportegyletet — a névválasztás sem véletlen, ugyebár egy görög mitológiai hősről nevezte el az egyesületet, Homérosz Iliászának főhőséről, aki a trójai háborúban vesztette életét.

Vermes Lajosnak köszönhetően az 1880-as évektől az I. világháború kitöréséig nagyon sok sporteseményt rendeztek vidékünkön, elsősorban az olimpiai játékokat, mellyel felelevenítették az ókori görög játékokat, olyannyira korhűen, hogy a férfiaknak félmeztelen kellett részt venniük a megmérettetésen, sisakkal a fejükön, szóval úgy, mint a néhány ezer évvel ezelőtti sportolók — magyarázza Borisz. A versenyzők a régióból, elsősorban az Osztrák—Magyar Monarchiából érkeztek. Tehetősebb fiatalok voltak, merthogy a sport luxusnak számított akkoriban, nagyon kevesen tudták megengedni maguknak, hogy konkrét sportággal foglalkozzanak — meséli, és hozzáteszi, Vermes Lajos más, kevésbé tehetős rétegeket is be akart vonzani ezekbe az aktivitásokba, ám nem járt túl nagy sikerrel. Egyes feljegyzések szerint a Villa Lujzában vagy a Bagolyvárban, melyet szintén ő építtetett, szegényebb sportolókat is elszállásoltak, ám a játékokon többnyire a gazdagok vettek részt.

Újragondolt öttusa (gerelyhajítás, futás, diszkoszvetés, távolugrás, birkózás) férfiaknak, Szabadka és Palics közötti kerékpározás (pontosabban vasparipázás, ez volt ugyanis a bicikli akkori becsületes neve), akadályfutás, sőt akadálybiciklizés meg akadályúszás, sima úszás, távugrás, jégvitorlázás — sorolja a versenyágakat a teljesség igénye nélkül, és kiemeli, a győztesek koszorút kaptak, de nem babérból készültet, mint az egykori ógörög dicső sportolók, hanem Bácskához méltón akácból.

— Akkoriban a Palicsi-tó még nagy kincsnek számított, tiszta vizű volt, már a XIX. század közepén beindult a wellness, a gyógyfürdőzés, ezért épült fel a Park Hotel és a Tó Hotel, mai nevén Hotel Jezero. Palics és a tó vize nagyon vonzotta az embereket! — érezni a lelkesedést a hangjában, és én arra gondolok, hű, de jó lenne egy nagyot csobbanni a tóban, akár ebben a pillanatban, rögtön. — Amikor Vermes Lajos egyes vállalkozásai elkezdtek tönkremenni, például részvényeket veszített a villamostársaságban, megpróbált karriert váltani, és Kolozsvárra költözött, elfogadva egy sportprofesszori állást. Ami pedig a családi és a házaséletét illeti, képzeld el, csak hatvanéves korában nősült meg, egy nála több évtizeddel fiatalabb nőt vett feleségül, és még gyermekeik is születtek! Négyen láttak napvilágot ebből a házasságból, Anna, István, János és Mihály, az utóbbi Palicson, a többiek Kolozsváron, majd a későbbiekben szétszóródtak a nagyvilágban. Unokája, Vermes Mihály viszont Szabadkán él, matematikát tanított a gimnáziumban, majd nyugdíjasként a vegyészeti középiskolában, illetve igazgatóként a középiskolások diákotthonát vezette.

Vermes Lajos nagyon sokszor visszajárt Szabadkára, az akkori újságok egészen 1945-ig, tehát a nyolcvanöt évesen bekövetkezett haláláig szinte évi rendszerességgel beszámoltak arról, hogy a nyarat Palicson töltötte, és ha a Palicsi Olimpiai Játékok meg is szűnt az I. világháborúban, a későbbi sportaktivitásokon rendszeresen részt vett, a szíve visszahúzta a városba és Palicsra is — zárjuk az életpályájának történetét, majd „rákanyarodunk” az egykori Mária Terézia térre, és ha csak képzeletben is, de megtekintjük a bérpalotáját.

— Az 1890-es években a tér sarkán felépült Mamuzsity Lázár polgármester háza, aki tizennyolc éven át irányította a várost. Ez a parcella, ahol Vermes háza van, egy ideig üres volt, a következőn pedig ott állt Leovics Simon közjegyző palotája, melyet egyébként Lechner Ödön, a magyar szecesszió megálmodója tervezett. Ezek a dolgok arról tanúskodnak, hogy amikor Vermes Lajos ott, a két palota között elkezdte építeni a saját házát, az nyilván egy nagyon drága teleknek számított. 1892-ben kezdődött az építkezés, '93-ra teljesen be is fejeződött, Jedlicska János volt a palota tervezője, az a neves építész, aki a mai korzón a piros Vojnics-palotát építette. A bérpalota valójában egy befektetés volt, luxuslakásokkal és egészen icipicikkel is az udvarra néző részben, ezeket Vermes mind bérbe adta. Neki is volt saját lakosztálya, mely a parkra nézett. A bal és a jobb oldalán egy kimagasló, toronyszerű rész látható, ezek a rizalitok, ám a középső erkély az, amely különleges szépségű, nézzék meg! Gyönyörű, aprólékos munka az egész épület, nagyon sok virágmotívummal. A reneszánsz, a barokk, egy kicsit talán a gótika is fellelhető ezen az eklektikus épületen. És mindenképp nézd meg — bár rossz állapotban vannak —, hogy egyes ablakok zsalugáteresek! Akkoriban ez nem volt divat, sőt, csupán nagy spalettákat, nyitható ablakfedőket használtak. Az engem a dalmát tengerpartra, Velencére emlékeztető zsalugáterek ritkaságszámba mentek a XIX. században! Ettől is érdekes a ház, meg a nagy, impozáns hintóbejárótól!

Az épületet Vermes Lajos a nagybátyjának adta el, amikor Kolozsvárra költözött, és azóta az iratokban, az ingatlantulajdonosok listáján többnyire a Vermes család ezen másik ágából származó nevek szerepelnek. Most, hogy egy kicsit szabadabban járhatunk-kelhetünk, feltétlenül nézzék meg!