Már az anyatejjel és a mesék világával magunkba tápláltuk azt az erőt, amelynek hála legkisebbként is szerencsét merünk próbálni az életben, és akár hét pár bőrcsizmát elszaggatva feljuthatunk a világfa tetejére, saját életfánk csúcsára — csillagénekesként. Többször is le kell győznünk az önmagunkban rejlő gyengeségeket. Azt, hogy ez nem lehetetlen, az élővilág és a fák is bizonyítják. A fában benne rejlik a teremtődő teremtés ereje: a teljesség. Makovecz Imre, a szerves kultúra világhírű építésze ezt tette láthatóvá számunkra: „A fa egyszerre nő fel- és lefelé, a fény és a sötétség irányába. A lényegéhez a sötétség legalább annyira hozzátartozik, mint a fény. Mi azonban mindig csak arról beszélünk, ami látható: a levelekről, a klorofillról, a víz keringéséről a fában... a gyökérre sosem helyezünk ekkora súlyt. Tanultuk, hogy a gyökér feloldja a sókat, és felhasználja őket saját építéséhez, arról azonban már nem esik szó, hogy a fának a sötétséggel való kapcsolata ugyanolyan fontos, mint a fénnyel való viszonya. Még istenhez is „fölfelé” imádkozunk, mivel fönt lakik valahol az égbolt mögött. Ezzel foglalkozunk, de a sötétséggel és a vele való kommunikációval soha. Van lent és fönt. A fa ismeri a világosság és a sötétség együttműködését, ebben a tudásban rejlik  elképesztő bölcsessége és ereje, melyben ha nem hinnék, nem volnánk itt.” Átáramoltathatjuk magunkon a fény és a sötétség átalakuló erőit a két tűzgömb — a befogadó Föld és a kisugárzó Nap — között. A mélyből kapja a soha ki nem hűlő meleget, fentről pedig a fényt, melyben koronáját fürdeti virágozva, termését ontva: szerelemmel szeretve össze az elemeket.

A Rügyező hagyaték csapata a Székelykapuk-Zöldkapuk ifjúsági játék keretében Közép-Kelet-Európa Kárpátok gyűrűjével övezett részében, a számos közép-európai nép évszázados kulturális közösségével egy nemzeteket átívelő értékközösséget valósít meg a közös cél által, amely nem más, mint hogy minden diáknak legyen egy életfája saját tanulóvárosában. A csapat Szerbia, Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Románia, Ukrajna, Szlovákia, Ausztria és Németország fiataljaival együtt a globális kihívás jegyében cselekszik.

A zöldet az embert éltető környezetnek és a szív energiacsokrának a színeként éljük meg, mely termékenységet, gazdagságot és bőséget varázsol.

Az ember ősi önértelmezéséhez tartozik, hogy egy kert közepén él. Így a természet megismerése, védelme, a vele való együttlétezés az ember legalapvetőbb tevékenysége és felelőssége, mely során saját lelkét is mélyebben megismerheti.

A kapu világok közötti átjáró. Határa annak a kicsi birodalomnak, amelyet lehetőségünk van művelni, igazi otthonná tenni, de határa annak is, amely messze meghaladja lehetőségeinket, amelybe kilépünk vagy amely „ellátogat” hozzánk. Népművészetünk remeke, a székely kapuk dísze a legsokszínűbben bontja ki a kapuk jelképrendszerét.

Arra vállalkoztunk, hogy vándorkiállítás formájában tablóinkkal tárjuk fel gondolatainak. A helyszíneken és a turulemese12@gmail.com címen várjuk az önMAGukban megújulni, felserkenni kívánó barátaink építő jellegű gondolatait.