A település központjában gyakran látom, hogy a falubeliekkel társalog, mert beszélgetni nagyon szeret. Szinte mindenkihez van egy-két jó szava. A lehetőségre, hogy újra szerepeljen az újságban, azonnal igent mondott, sőt örült a felkérésnek.

Sötét István az Istra Kereskedelmi Vállalatban dolgozott árukihordóként. Mint mondta, nagyon szerette ezt a munkahelyet, mert a kamionnal bejárták az egész régi Jugoszlávia területét. Később a helyi olajgyárban volt portás. A felesége is az olajgyárban volt alkalmazásban takarítónőként huszonnyolc évet. Mindketten 2013-ban mentek nyugdíjba.

Kató néni és Pista bácsi az ünnepi tortával (fotó a családi archívumból)

* Mi mindennel foglalkozik, amióta nyugdíjas?

— A Vöröskereszt szervezetnél koordinátorként tevékenykedtem. Ezt a munkát két éve adtam át a Sári családnak, de önkéntesként továbbra is támogatom a munkát. Véradáskor jelen vagyok, amiben kell, segítek. Örülök, hogy a faluban mindig szép számban jelennek meg az önkéntes véradók. Ami a számarányokat illeti, a legjobbak vagyunk a magyarcsernyei községben. Egy adag vér, mely 4,5 dl, három-négy ember életét is megmentheti. Fontos, hogy ilyen módon is tudjunk segíteni másokon. Köszönettel tartozom Kónya Lívia iskolapszichológusnak, aki elvállalta, hogy összekötő koordinátor lesz az iskola és a Vöröskereszt községi szervezete között. Közös előadásokat tartanak a tanulók számára, jótékonysági akciókban vesznek részt, például ruhaneműt, játékszereket gyűjtenek a kisgyermekeknek. Emellett már a véradást is végignéztek a nyolcadikos tanulókkal. Huszonkét éve nyaralást is szervezek Igalóba és Herceg Noviba, egy nagykikindai, magyar család ottani üdülőjébe. Évente negyven-ötven vendéget „toborzok” Vajdaság területéről, de Közép-Szerbiából, sőt Boszniából is vannak jelentkezők. A nyaralási időszakunk június 20-ától szeptember 10-éig tart, tíznaponta van a váltás. Én is minden évben egyszer elmegyek oda a csoporttal nyaralni. Nagyon sok látnivaló van ott, gyönyörű a táj, mindenkinek csak ajánlani tudom. A régi épületek, utcák megtekintését minden eddigi vendég nagyon élvezte. Az idősek szeretnek sétálni, nézelődni, de hajókázni is lehet. És persze a tenger vize is nagyon kellemes. Már ebben az évben is többen hívtak, és érdeklődtek az idei nyaralással kapcsolatban. A legújabb hobbim pedig az üvegek gyűjtése. A valamikor italokat tartalmazó, különös formájú üvegekből több száz példányom van. A gyűjteményemmel már a Halló, TV!-ben is szerepeltem. Sokan ajándékoznak régi üvegeket, melyeket a padláson, pincékben találnak. Lassan már nem tudom hova rakni, annyi üvegem van.

Sötét István (a szerző felvétele)

* Január 10-én ünnepelték feleségével, Katalinnal az 55. házassági évfordulójukat. Elmondaná, mi a hosszú házasság titka?

— Megértés, szeretet és türelem. A társunk iránt nagyon türelmesnek kell lenni, eltűrni, megtűrni a másikat. Kató nénéddel 1969-ben találkoztam egy Mikulás-napi bálban. Nagyon szép szőke haja volt, mindjárt észrevettem, még ha a sarokban ült is. Felkértem táncolni, és azonnal egymásba szerettünk. Egy hónapra rá, január 10-én össze is házasodtunk. Szerelem volt ez első látásra. Mivel én udvarnoki származású vagyok, ott éltünk húsz hónapig, majd Magyarcsernyére költöztünk a jobb munkalehetőség miatt. Három gyerekünk született, Valéria, Elza és Róbert. Hat unokánk és hét dédunokánk van. Áprilisban lesz az egyik unokánk, Krisztián esküvője Muzslyán, mert muzslyai lányt vesz feleségül. Már nagyon várjuk a lakodalmat. Huszonöt tagú család vagyunk. Búcsúkor, karácsonykor, névnapokon, születésnapokon jövünk össze. Legutóbb az 55. házassági évfordulónkat ünnepeltük meg közösen egy étteremben, ahova húszan jöttek el. Nagyon szeretem, ha együtt van a család.

Az 55. házassági évfordulóra összejött a család (fotó a családi archívumból)

* Vannak-e még tervei?

— Persze, vannak. Amíg lesz erőm, addig továbbra is csinálom mindazt, amit eddig is szívvel-lélekkel végeztem. Én olyan vagyok, ha elkezdek valamit, akkor azt évtizedekig nem hagyom abba. Kitartó vagyok. Ha valami a szívemhez nőtt, azt nem tudom elengedni. A szüleim földműveléssel foglalkoztak, nem sokat voltak otthon, és nem igazán volt idejük velem foglalkozni, tanítani engem. Úgyhogy ki kellett járnom az élet iskoláját, s ott tanultam meg mindazt, amit tudok. Legfőképp azt, hogy az illendőség, az első benyomás bármilyen helyzetben nagyon fontos.

Miután elköszöntem Pista bácsitól, arra gondoltam, igazán jó, ha az embereknek idős korukban is vannak terveik. Ez mindenképp erőt ad számukra.