Magát a stílust Chicagóban keltették életre, és a folyamatos zenei kísérletezéshez szokott elektronikus berkekben is űrtávlatokat nyitott meg ez a furcsa irányzat. A zenekedvelők még alig szokták meg a diszkózene house-zenévé való átalakítását vagy a detroiti mechanikus és rideg zene terjedését, máris újabb földöntúli zajok okoztak számukra pszichikus sokkot.

A lebilincselő acid stílus furcsa eufóriát szabadít fel. A hangzás 1987 környékén alakult ki. Abban az időszakban Chicagóban létezett egy Phuture nevű formáció, mely három tagból állt: Dj Pierre-ből, Herbert J.-ből és Spankyból. Ők rájöttek arra, hogyan kell, illetve lehet hasznosítani a Roland TB 303 szintetizátor által generált basszusmeneteket és a TR606-os dobgépet. Vagyis hogy hogyan lehet a hangszíneket a végletekig torzítani és egymásra építeni. A hatás szavakkal nehezen leírható. Olyan zeneszámok születtek, amelyeket hallgatva biológiai értelemben is érezzük a zenét. Mintha savval nyakon öntenénk egy szerves, azaz élő anyagot, mely emiatt hangokban vicsorítaná ki fogait, ebből pedig egy egyre inkább kitekeredett vagy kicsavarodott, sikító, de inkább pszichikusan csipogó hang vagy vészkiáltás képződne.

A Phuture a többi közt ilyen zajokból alkotta meg egykor az Acid Trax című szerzeményt, Marshall Jefferson segítségével. Utána pedig átadták az akkori legnagyobb lemezlovasnak, Ron Hardynak, azzal az üzenettel, hogy használja egészséggel, és persze esténként játssza. Amikor ezeken a bizonyos esteken az emberek először meghallották az új hangokat, csak néztek egymásra meg a lemezlovasra, de aztán gyorsan rájöttek, hogy itt valami merőben új született. Mintha valaki, pontosabban valamilyen természetfeletti erő a tudomásuk nélkül lecserélte volna a világot egy másikra, egy másik dimenzióra.