Az együttműködés korszaka következik?

Az együttműködés korszaka következik?

Országunk sorsára nem csupán a politikusaink döntései, hanem a világpolitikai események is kihatnak. Közhelyes, de tény és tagadhatatlan, hogy a szavazópolgár, az egyén az alapja mindennek, mert szavazatával felhatalmazza a politikusokat, akik aztán azok nevében is döntéseket hoznak, akik nem is rájuk voksoltak.

 

Így működik a demokrácia, szokták mondani. A demokráciáról azt is szokták mondani — az eredeti gondolatot Churchillnek, de másoknak is tulajdonítják —, hogy nem tökéletes, de jobbat még nem sikerült kiötleni. Az elkövetkező időszak történései fogják megmutatni, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetele hogyan hat majd a világgazdaságra, azon belül a régiók gazdaságára, és ami bennünket a legjobban érdekelhet, hogyan hat országunk gazdasági teljesítményére. Sokan tekintenek ugyanis úgy az eredményre, hogy Amerikában a józan üzleti ész nyerte meg a választást. Mindezt olyan körülmények között, amikor úgy tűnik, a klasszikus értelemben demokratikusnak számító társadalmak béna kacsának, nem pedig bölcsnek tűnnek.

Nemrég még sablonszerű volt a képlet: a világgazdaság — egészen leegyszerűsítve — úgy működött, hogy Kínában termeltek, a világ más részein, de főleg Amerikában és Európában pedig elfogyasztották azt, amit megtermeltek. A világ más részein a termelői kapacitások leépítése azonban máig is tartó, beláthatatlan folyamatokat indított el. A szerbiai termelési kapacitások leépítésében kétségtelenül fontos szerepük volt az embargós időszak kedvezőtlen hatásainak, a rablóprivatizációnak és egyéb itthoni „folklorisztikus” elemeknek. A folyamat azonban a régió országaiban is megfigyelhető, ebből tudhatjuk, hogy nem helyi sajátosság.

Egy globális trendről beszélhetünk. Az amerikai elnökválasztás eredményének ismeretében most valóban nehéz megjósolni, milyen irányt mutat majd a globális versengés a világgazdaság történéseinek. A legvalószínűbb forgatókönyvek szerint a jövőben a globalizáció már nem fog ellenőrizetlenül terjeszkedni, viszont az összeomlás korszaka, a nemzetállamok teljes elszigetelődésének az ideje sem jött még el, valószínűleg nem is jön el soha. A világ azonban egyre inkább többpólusúvá válik, a régiók erősödnek. Az emberi civilizáció rohamtempóban fejlődik. A folyamat mindennapjaink része, iránya felismerhető törvényszerűségeket követ, időnként pedig kényszerhelyzeteket szül. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a nemzetek tudnak megmaradni és prosperálni, amelyeknek a vezetői felismerik ezeket a folyamatokat, és megfelelő módon alkalmazkodnak. Magyarán: meg tudták hallani az idők szavát, és meg tudtak felelni neki.

„Eljött az ideje, hogy begyógyítsuk a megosztottság sebeit. Hogy ismét egymásra találjunk, és egységes nép legyünk” — mondta Donald Trump a választási győzelmét követő első nyilvános beszédében. Az USA 45. elnöke jelentős gazdasági változásokat, munkahelyeket és infrastrukturális fejlesztéseket ígért. Rendezni szeretné az orosz—amerikai hideg(háborús) viszonyt is. A világgazdaság egésze szempontjából ez nem is tűnik olyan rossznak. Bizonyos vélemények szerint újra a protestáns etikán alapuló klasszikus kapitalizmust szeretné visszaállítani. Szinte lehetetlen az itteni perspektívából előrelátni, hogy mit hoz ez számunkra a jövőben. Ezért nem marad más, mint küzdeni és bízva bízni...

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az együttműködés korszaka következik?
Nézőpont
  • Dr. Mészáros Zoltán
  • 2020.01.21.
  • LXXV. évfolyam 3. szám
Az együttműködés korszaka következik?
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.01.17.
  • LXXV. évfolyam 2. szám
Facebook

Támogatóink