Édesapja vajdasági bolgár, édesanyja a horvátországi Apajkeresztúr faluból származik horvát és magyar felmenőktől, felesége Bosznia-Hercegovinában született. Az élet számára sem volt mindig egyszerű. Például a ’90-es évek délszláv háborúi alatt feleségét és három gyerekét a szlovéniai Mariborba menekítette, míg maga szülővárosában, Újvidéken maradt. Slobodan Milošević rezsimje nagy nyomás alá helyezte, de megtagadta még a katonai szolgálatot is. Mindig kiállt az igazáért.

1977-ben a Žetva nevű zenekarban tűnt fel, és ugyanabban az évben vették fel az U razdeljak te ljubim című dalt. Ezzel megérkezett az első siker, a szerzeményből pedig 180 000 példány kelt el, ami akkoriban nagy szám volt. A következő évben kilépett, és Verica Todorovićtyal megalapították a Rani Mraz együttest.

Az új zenekar első albuma Mojoj mami umesto maturske slike u izlogu címmel jelent meg 1979-ben, és Balašević ezzel berobbant a köztudatba. Hozzátartozik, hogy előtte 1978-ban kislemezen látott napvilágot az azóta is egyik legnépszerűbb száma, a Računajte na nas, melyet Titónak írt, és mely a Mojoj mami umesto maturske slike u izlogu lemez későbbi CD-kiadására bónuszdalként is felkerült. Ez a szerzemény kiemelten fontos lett, igazából a korabeli ifjúság nem hivatalos himnuszává vált. A lemez egyébként tartalmaz egy másik fontos és ismert dalt is, mely a Neki novi klinci címet kapta. A Rani Mraz végül 1981-ben felbomlott, és Balašević szólókarrierbe kezdett.

Rengeteg sláger került ki a kezei közül, olyanok, mint az Aco braco, a D-moll, a Panonski mornar — mellyel 1979-ben egy spliti fesztiválon első helyezést ért el —, a Ne lomite mi bagrenje... Szerzeményeiben a csipkelődés és a szerelem mellett kiemelten fontos volt a komoly tartalom, üzenet is. Így történt az, hogy 1987-ben megírta a Samo da rata ne bude című művét. Akkoriban már érezhető volt a baj, és ebben a dalban a szerző a legnagyobb félelmét osztotta meg a közönséggel. Egy nagyon szívbemarkoló szöveget hozott össze, melynek már elég csak az első néhány sorát meghallgatni, hogy értsük, mire is gondolt:

„Pijani momci prolaze duž naše tihe ulice,

oni u vojsku polaze, prate ih tužne curice,

brinu ih slutnje sulude — da rata ne bude!”

Mint kiderült, félelme beigazolódott, és az 1990-es évek balkáni polgárháborúja igen negatívan érintette. Ettől kezdve a pacifista meggyőződésű Balašević háborúellenes dalokat írt. Hangsúlyozta a régi, nagy Jugoszlávia erényeit és elítélte az értelmetlen háborút. Költeményeivel nyíltan szembeszállt a diktatúrával és a nacionalizmussal. Az ENSZ menekültügyi intézménye által emigránsokat támogatott.

Már ebből a rövid szövegből is kiderül, hogy milyen bátor ember volt, és jelenléte mennyire fontos volt sokak számára. Aztán február 16-án attól volt hangos a sajtó, hogy az énekes a koronavírus következtében kétoldali tüdőgyulladással az újvidéki Vajdasági Klinikai Központba került. Sokan voltak, akik drukkoltak neki a mielőbbi felépülésért, de február 19-én közölték a szomorú hírt, hogy Đorđe Balašević hatvanhét évesen elhunyt. Azon a hétvégén megrengett a világ, és tömegek emlékeztek meg róla több városban is, a többi közt Újvidéken és Szabadkán. Az emberek gyertyát gyújtva, énekelve búcsúztak az egyik legnagyobb és legfontosabb énekesünktől.

Kép: nova.rs