home 2023. február 09., Abigél napja
Az átlátszóvá váló üvegbékák titkai
Apró József
2023.01.14.
LXXVIII. évf. 2. szám
Az átlátszóvá váló üvegbékák titkai

Egyes békák erős méreggel védik magukat a támadóktól, például a figyelemfelkeltő színekben pompázó nyílméregbékák (melyek fogságban nem termelnek mérget, mivel a természetben a táplálékuk mérgező rovarokból áll), de van olyan békafaj is, amelynek visszahúzható karma van — viszont nem úgy, mint a „normális” állatoknak, nem szaruból, hanem az állat eltöri saját lábujjának a csontját, és a bőrén átszúrva karomként használja. Más békafajok ezeknél békésebb taktikára támaszkodnak, a szinte tökéletességig fejlesztett álcázásra, mely segít nekik elrejtőzni a ragadozók szeme elől.

A Dél- és Közép-Amerikában őshonos, lombos fák tetején élő Fleischmann-üvegbéka (Hyalinobatrachium fleischmanni) olyan mesteri szintre emelte az álcázás művészetét, hogy alvás közben szinte teljesen átlátszóvá tud válni, és hihetetlen módon a fény 90—95 százalékát átengedi a testén.


Fotó forrása:Wikipedia

A párzási időszakot leszámítva, amikor a hím 8—20 napig őrzi a petéket, és próbálja félrerugdosni a rájuk vadászókat, a békák jellemzően éjszakai életmódot folytatnak, a sötétség leple alatt indulnak táplálék után kutatni, ezzel csökkentve az esélyét annak, hogy ők váljanak egy ragadozó táplálékává. Ami a 19—28 mm méretű hím és a néhány hajszálnyival nagyobb nőstény békának elég sok ellenséget hoz. Az éjjeli élelemszerző körút után keresnek egy levelet, mely napközben elrejti őket a rájuk vadászók szeme elől. Összegömbölyödve alszanak, itt a bőrük zöld pigmentációja segíti őket beolvadni a környezetükben található levelek közé. Az alvó üvegbékáknak azonban nem ilyen egyszerű a dolguk, mert amikor a napfény fentről éri őket, a búvóhelyet nyújtó levélen lentről tökéletesen kivehető a rejtőzködő kis béka sziluettje, melyet a ragadozók könnyen felismernek. Ez egy kicsit olyan, mint amikor a gyermek becsukja a szemét, és azt gondolja, ha ő nem lát bennünket, akkor mi sem őt. A Hyalinobatrachium fleischmanni viszont kifejlesztett egy figyelemre méltó megoldást, egy fiziológiai bűvésztrükköt: bőre és húsa jelentős mennyiségű napfényt enged át, így alvás közben egy kevésbé nyilvánvaló, kevésbé békára emlékeztető árnyékot vet.


Fotók forrása: MTI/AP/AMNH/Jesse Delia

A Duke Egyetem biológusa, Carlos Taboada által vezetett kutatócsoport észrevette, hogy a kis kétéltűek ezzel az igazán lenyűgöző trükkel fokozzák az önfenntartást. Amikor egy Fleischmann-üvegbéka alszik, családnevéhez hűen (üvegbékafélék — Centrolenidae) az egyébként is áttetsző állatka szinte teljesen átlátszóvá válik. Ez azért különös, mert a testben áramló vörösvértestek még az átlátszó szöveteket is jól láthatóvá tudják tenni, és emiatt az átlátszóság a szárazföldi állatoknál igen ritka, így az üvegbékák kivételnek számítanak, érdemes alaposan megfigyelni őket. Taboada tehát úgy döntött, hogy tanulmányozza a békákat, hogy rájöjjön különös trükkjükre. Az üvegbékák jól ismertek rendkívül átlátszó izmaikról és hasi bőrükről, melyen keresztül csontjaik és egyéb szerveik láthatóak.

„Azt találtuk, hogy ezek a szövetek a látható fény több mint 90—95 százalékát áteresztik, miközben fenntartják a funkcionalitásukat, mint a mozgás vagy a hangadás. Ez az egyedi módon kifejlesztett átlátszóság álcázza az üvegbékákat nappal a ragadozók elől, miközben a növényzetben alszanak” — írják Taboada és munkatársai tanulmányukban.

A kutatók csaknem egy tucat Fleischmann-üvegbékát fogtak, és különlegesen kalibrált fényképezéssel ismételten megmérték az átlátszóságukat különféle időpontokban: alvás közben, ébren, párzáskor, társaik hívogatása közben, mozgás után és altatásban. A kutatócsoport azt találta, hogy a békák nagyjából ugyanolyan átlátszóságot produkáltak ébren, miközben hangot adtak vagy mozogtak, viszont alvás közben 34—61 százalékkal átlátszóbbak voltak, mint ébren. A békákon végzett optikai spektroszkópia megerősítette, hogy a keringő vörösvértestek csökkenése az oka a fokozott átlátszóságuknak. A vörösvértestek keringése majdnem 90 százalékkal csökkent, és a májban koncentrálódtak. Szóval a békák a biztonságos alvás érdekében a vörösvértestek nagy részét a májukban kötik le, majd miután felébrednek, ismét normális keringésbe kezdenek, és folytathatják megszokott tevékenységüket, anélkül, hogy nyilvánvaló károsodást szenvedtek volna, ami igazán bámulatos.

„A kutatás elsődleges eredményeiből kiderül, hogy amikor az üvegbékák átlátszóak akarnak lenni, ami jellemzően akkor történik, amikor nyugalomban vannak, és sebezhetőek a ragadozókkal szemben, akkor szinte az összes vörösvérsejtet kiszűrik a vérükből, és elrejtik a májukban, valahogy elkerülve, hogy közben hatalmas vérrögöt hozzanak létre” — mondja az egyik kutató, Sönke Johnsen, a Duke Egyetem biológiaprofesszora.

Amikor a békák felébrednek, és újra aktívvá akarnak válni, visszaengedik a vörösvérsejteket a véráramba, ami lehetővé teszi számukra a mozgáshoz szükséges anyagcsere-kapacitást. Nem tudni, hogyan csinálják ezt, és azt sem, hogy képesek-e erre szándékosan, illetve más helyzetekben, például egy fenyegető ragadozó jelenlétében. Az sem világos, hogy a békáknak van-e valamilyen speciális anyagcsere-adaptációjuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak a keringés drámai változásához, és más szerveik károsodása nélkül éljék át ezt az állapotot. Az állatvilágban az átlátszóság nem egyedi, főleg a vízi állatoknál fordul elő, ám a legtöbb faj esetében ez nem változtatható tulajdonság, hanem állandó, ezért is keltette fel a tudósok érdeklődését a békák különleges képessége. Ám a vörösvértestek alvás közbeni elrejtése a májban a kutatók szerint nem csak a Fleischmann-féle üvegbékára jellemző. Három trópusi, nem átlátszó levelibékafajt vizsgáltak, és megállapították, hogy alvás közben a keringő vörösvérsejtjeik száma náluk is valamilyen szinten csökkent, 12 százalékkal, ami csaknem olyan figyelemre méltó, mint a Hyalinobatrachium fleischmanni üvegbékánál.


 

Az Amerikai Természetrajzi Múzeum 2022. december 22-én közreadott felvétele egy üvegbékáról. (Fotó forrása: MTI/AP/AMNH/Jesse Delia)

Annak a felfedezésnek, hogy egy gerinces állat alvás közben aktívan képes a vérének csaknem a 90 százalékát kivonni a keringésből, majd visszaállítani, van néhány érdekes következménye az emberi egészségügyre nézve, főleg, mivel a legtöbb gerincesnél vérrögök alakulnak ki, ha a vörösvérsejtek egy helyen gyülemlenek fel, ami könnyedén végzetes is lehet. Az a tény, hogy ezek a békák ezt napi szinten képesek megtenni anélkül, hogy a vérük megalvadna, arra utal, hogy a vérsejtjeiknek lehetnek olyan módosulásaik, amelyek a vér „be- és kicsomagolása” során megakadályozzák a véralvadást, és ezen módosulások megértése nagy hatással lehet az emberi orvoslásra, például segíthet a tudósoknak új megoldásokat kifejleszteni a trombózis és a stroke megelőzésére.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Iránytű rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..