A Dél- és Közép-Amerikában őshonos, lombos fák tetején élő Fleischmann-üvegbéka (Hyalinobatrachium fleischmanni) olyan mesteri szintre emelte az álcázás művészetét, hogy alvás közben szinte teljesen átlátszóvá tud válni, és hihetetlen módon a fény 90—95 százalékát átengedi a testén.

Fotó forrása:Wikipedia

A párzási időszakot leszámítva, amikor a hím 8—20 napig őrzi a petéket, és próbálja félrerugdosni a rájuk vadászókat, a békák jellemzően éjszakai életmódot folytatnak, a sötétség leple alatt indulnak táplálék után kutatni, ezzel csökkentve az esélyét annak, hogy ők váljanak egy ragadozó táplálékává. Ami a 19—28 mm méretű hím és a néhány hajszálnyival nagyobb nőstény békának elég sok ellenséget hoz. Az éjjeli élelemszerző körút után keresnek egy levelet, mely napközben elrejti őket a rájuk vadászók szeme elől. Összegömbölyödve alszanak, itt a bőrük zöld pigmentációja segíti őket beolvadni a környezetükben található levelek közé. Az alvó üvegbékáknak azonban nem ilyen egyszerű a dolguk, mert amikor a napfény fentről éri őket, a búvóhelyet nyújtó levélen lentről tökéletesen kivehető a rejtőzködő kis béka sziluettje, melyet a ragadozók könnyen felismernek. Ez egy kicsit olyan, mint amikor a gyermek becsukja a szemét, és azt gondolja, ha ő nem lát bennünket, akkor mi sem őt. A Hyalinobatrachium fleischmanni viszont kifejlesztett egy figyelemre méltó megoldást, egy fiziológiai bűvésztrükköt: bőre és húsa jelentős mennyiségű napfényt enged át, így alvás közben egy kevésbé nyilvánvaló, kevésbé békára emlékeztető árnyékot vet.

Fotók forrása: MTI/AP/AMNH/Jesse Delia

A Duke Egyetem biológusa, Carlos Taboada által vezetett kutatócsoport észrevette, hogy a kis kétéltűek ezzel az igazán lenyűgöző trükkel fokozzák az önfenntartást. Amikor egy Fleischmann-üvegbéka alszik, családnevéhez hűen (üvegbékafélék — Centrolenidae) az egyébként is áttetsző állatka szinte teljesen átlátszóvá válik. Ez azért különös, mert a testben áramló vörösvértestek még az átlátszó szöveteket is jól láthatóvá tudják tenni, és emiatt az átlátszóság a szárazföldi állatoknál igen ritka, így az üvegbékák kivételnek számítanak, érdemes alaposan megfigyelni őket. Taboada tehát úgy döntött, hogy tanulmányozza a békákat, hogy rájöjjön különös trükkjükre. Az üvegbékák jól ismertek rendkívül átlátszó izmaikról és hasi bőrükről, melyen keresztül csontjaik és egyéb szerveik láthatóak.

„Azt találtuk, hogy ezek a szövetek a látható fény több mint 90—95 százalékát áteresztik, miközben fenntartják a funkcionalitásukat, mint a mozgás vagy a hangadás. Ez az egyedi módon kifejlesztett átlátszóság álcázza az üvegbékákat nappal a ragadozók elől, miközben a növényzetben alszanak” — írják Taboada és munkatársai tanulmányukban.

A kutatók csaknem egy tucat Fleischmann-üvegbékát fogtak, és különlegesen kalibrált fényképezéssel ismételten megmérték az átlátszóságukat különféle időpontokban: alvás közben, ébren, párzáskor, társaik hívogatása közben, mozgás után és altatásban. A kutatócsoport azt találta, hogy a békák nagyjából ugyanolyan átlátszóságot produkáltak ébren, miközben hangot adtak vagy mozogtak, viszont alvás közben 34—61 százalékkal átlátszóbbak voltak, mint ébren. A békákon végzett optikai spektroszkópia megerősítette, hogy a keringő vörösvértestek csökkenése az oka a fokozott átlátszóságuknak. A vörösvértestek keringése majdnem 90 százalékkal csökkent, és a májban koncentrálódtak. Szóval a békák a biztonságos alvás érdekében a vörösvértestek nagy részét a májukban kötik le, majd miután felébrednek, ismét normális keringésbe kezdenek, és folytathatják megszokott tevékenységüket, anélkül, hogy nyilvánvaló károsodást szenvedtek volna, ami igazán bámulatos.

Amikor a békák felébrednek, és újra aktívvá akarnak válni, visszaengedik a vörösvérsejteket a véráramba, ami lehetővé teszi számukra a mozgáshoz szükséges anyagcsere-kapacitást. Nem tudni, hogyan csinálják ezt, és azt sem, hogy képesek-e erre szándékosan, illetve más helyzetekben, például egy fenyegető ragadozó jelenlétében. Az sem világos, hogy a békáknak van-e valamilyen speciális anyagcsere-adaptációjuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak a keringés drámai változásához, és más szerveik károsodása nélkül éljék át ezt az állapotot. Az állatvilágban az átlátszóság nem egyedi, főleg a vízi állatoknál fordul elő, ám a legtöbb faj esetében ez nem változtatható tulajdonság, hanem állandó, ezért is keltette fel a tudósok érdeklődését a békák különleges képessége. Ám a vörösvértestek alvás közbeni elrejtése a májban a kutatók szerint nem csak a Fleischmann-féle üvegbékára jellemző. Három trópusi, nem átlátszó levelibékafajt vizsgáltak, és megállapították, hogy alvás közben a keringő vörösvérsejtjeik száma náluk is valamilyen szinten csökkent, 12 százalékkal, ami csaknem olyan figyelemre méltó, mint a Hyalinobatrachium fleischmanni üvegbékánál.

Az Amerikai Természetrajzi Múzeum 2022. december 22-én közreadott felvétele egy üvegbékáról. (Fotó forrása: MTI/AP/AMNH/Jesse Delia)

Annak a felfedezésnek, hogy egy gerinces állat alvás közben aktívan képes a vérének csaknem a 90 százalékát kivonni a keringésből, majd visszaállítani, van néhány érdekes következménye az emberi egészségügyre nézve, főleg, mivel a legtöbb gerincesnél vérrögök alakulnak ki, ha a vörösvérsejtek egy helyen gyülemlenek fel, ami könnyedén végzetes is lehet. Az a tény, hogy ezek a békák ezt napi szinten képesek megtenni anélkül, hogy a vérük megalvadna, arra utal, hogy a vérsejtjeiknek lehetnek olyan módosulásaik, amelyek a vér „be- és kicsomagolása” során megakadályozzák a véralvadást, és ezen módosulások megértése nagy hatással lehet az emberi orvoslásra, például segíthet a tudósoknak új megoldásokat kifejleszteni a trombózis és a stroke megelőzésére.