DOLINSZKY Gábor a szabadkai evangélikus gyülekezet segédlelkésze. Tanulmányait az elmúlt évben fejezte be Budapesten, júniusban szentelték lelkésszé Szabadkán. Papi hivatásról, az evangélikusok vajdasági helyzetéről beszélgettünk vele.
- Miért választottad a lelkészi hivatást?
- Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy lelkészcsaládban születtem. Édesapám az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház püspöke, édesanyám pedig esperese. Ez merőben meghatározta gyermekkoromat, hiszen igen vallásos neveltetésben részesültem. Ezzel egyetemben végigkísérte életemet az a tény, hogy szüleim voltak az egyedüli magyar evangélikus lelkészek az egész Vajdaságban. Óriási munkaterület, 18 gyülekezet, 10 500 hívő, folytonos utazások az evangélium üzenetének eljuttatása céljával. Úgy gondolom, hogy a tények és az adatok magukért beszélnek. Mindezek figyelembevételével úgy döntöttem, hogy teológiát fogok tanulni, lelkész leszek a Vajdaságban, és egy cél fog motiválni: hogy minden vajdasági magyar evangélikus családba eljuthasson az evangélium üzenete.
- Diplomamunkád témája a szerbiai evangélikus egyház történelme volt. Miért épp a helyi egyház történelmére esett a választás? Miért fontos kutatási terület?
- Diplomamunkám az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház szerbia-vajdasági történelmét mutatja be 1918-tól napjainkig Élve meghalni hagyni! címmel. Úgy gondolom, nagyon fontos volt e témakört feldolgozni, hiszen előttem ezt teljes egészében még senki sem tette meg. Ez egyben meg is nehezítette a kutatást, hiszen nagyon kevés irodalom volt, amelyet felhasználhattam, és ezek mellett inkább különféle levelezésekre, jegyzőkönyvekre meg egyéb dokumentumokra hagyatkoztam. Említésre méltó az is, hogy több olyan ember személyes élményeit is fel tudtam dolgozni, akik e korszakot szinte végigélték. Munkám teljes egészében a www.lutheran.org.yu illetve a www.keve.se/tanulmanyok weboldalakon olvasható.
- Egy frissen szentelt evangélikus lelkésznek ma Vajdaságban milyen munkái vannak, milyen szakmai nehézségekkel kell szembenéznie?
- Egy evangélikus lelkésznek ma a Vajdaságban óriási a munkaterülete, hiszen 18 evangélikus gyülekezetünk van, és én lettem a harmadik evangélikus lelkész. Egyelőre Szabadkán végzem segédlelkészi szolgálatomat, de több másik gyülekezetbe is utazom alkalmanként, mint például a verbásziba, a kikindaiba, de kisegítő szolgálatot Bajsán is szoktam végezni.
- A szabadkai gyülekezet segédlelkésze lettél. Mit szeretnél megvalósítani a közeljövőben Szabadkán? A szabadkai gyülekezetnek milyen aktivitásai vannak?
- Szabadkán először is türelemmel várunk, hogy a püspöki és gyülekezeti épületünk elkészüljön. Ez annyit jelent, hogy az új épület helyet biztosít majd minden eddig is tartott gyülekezeti alkalomnak (bibliaóra, gyülekezeti hittan, ifjúsági óra, énekkar...). Emellett kiemelkedő az immár 6 éve működő Luther-rózsa kórus szolgálata. Ezzel egyetemben új törekvéseknek is adhat alapot, hiszen terveim között szerepel több új alkalom bevezetése és megszervezése is, mint például az egyház tanításának behatóbb megismertetése, az egyes kényesebbnek mondott témák megvitatása, ifjúsági és esti zsoltáros istentiszteletek megszervezése, filmvetítések.
Kiemelt helyen szerepel terveim között lehetőséget teremteni az embereknek arra, hogy minél jobban megismerhessék a Szentírást, annak tanítását, valamint egyházunk tanítását és állásfoglalását több területre kivetítve is, és így maguk felfedezhessék azt, amit Luther Márton a reformáció kezdetén: ,,Sola Scriptura! Egyedül a Szentírás! - Sola Gratia! Egyedül Kegyelem! - Sola Fides! Egyedül Hit!” Isten ingyen kegyelméből üdvözít hit által. A Szentírás értelmében az üdvösségnek ez az egyedüli útja.
- Az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület elnöke is vagy. A fiataloknak milyen programokat, rendezvényeket szerveztek? Hogy lehet ma megszólítani egy vajdasági fiatalt?
- A vajdasági magyar evangélikus fiatalság számára már nagyon régóta nem hoztak létre olyan egyesületet, amely segítette volna őket, evangélikus magyar identitásuk megőrzésében. Még 1931-ban létrejött az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület Nagykikindán, ám az akkori jugoszláv vezetőség ezt nem nézte jó szemmel, ezért tevékenységét idővel be kellett szüntetnie.
A mai fiataloknak igenis vannak kérdései Istennel és az egyházzal kapcsolatban, ám a mai egyházban nehezen találják meg azt a közösséget, amely segít nekik eligazodni, és amely összefogja őket. Sokszor nem forradalmi változásokra van szükség abban a módozatban, ahogy megszólíthatjuk a mai fiatalságot, hanem őszinteségre, Isten ígéretének és gondolkodásának valódi közvetítésére, és a régi formák új tartalommal és szeretettel való megtöltésére. Éppen ezért az említett szervezet jogutódjaként 2002. november 28-án Szabadkán, az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület alakuló közgyűlésén az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Alkotmányának 10. szakasza értelmében meghoztuk Alapszabályunkat. Az EKIE a vajdasági evangélikus fiatalok részéről megalakított öntevékeny szervezet, mely tevékenységét istenkereső magyar fiatalok és gyermekek között fejti ki. A keresztyén értékeken alapuló világnézet meghonosítását és újjászületését szorgalmazza, más kulturális és szociális tevékenységet is vállal, különösen a hátrányos helyzetű csoportok, a gyermek- és ifjúságvédelem, a gyermek- és ifjúsági érdekképviselet terén.
Anyagiak híján egyelőre csak az immár 5 éve megrendezésre kerülő nyári gyermek- és ifjúsági táborokat szervezzük meg és bonyolítjuk le. Szabadkán a felépülő püspöki és gyülekezeti épületben lehetővé válik számunkra irodát létrehozni, valamint az említett épületben is különböző programokat tartani. A későbbiekben összejöveteleinket szeretnénk rendszeresíteni, és még inkább kiterjeszteni, hogy a szórványban élő magyar evangélikus fiatalok is eljuthassanak rendezvényeinkre, táborainkba.