A népi gyógyításban istápfű néven ismert. A pozitív hatás érdekében a növény egész föld feletti részét összegyűjtik, és az ételekhez hozzáadják a leveleket meg a virágokat. A virágokból a méhek kiváló mézet termelhetnek, mely sötét és jellegzetes. A leggyakrabban azonban öntetek és tinktúrák előállításához használják. Íze az édesgyökéréhez vagy a medvecukoréhoz hasonlít. Az így kapott öntetet nemcsak inni lehet, de kívülről is alkalmazhatjuk borogatásra.

Kézben tartva a növény az elrejtett vagy elveszett tárgyak, a föld alá elásott kincsek és vízforrások felé „bólint”. Egy másik elgondolás szerint az elásott kincsek felett nő.

Szerelmi jósláshoz is használhatónak tartották: csak viselni kell egy darabot belőle, és másnap már meg is láttatja velünk a jövőbeli szerelmünket. Más helyeken viszont azért hordták maguknál a virágát az emberek, mert szerencsehozónak gondolták. Az aranyvessző szerencsét hoz annak a háznak is, amely mellett váratlanul (vagyis anélkül, hogy oda vetették/ültették volna) kinő. Megint más helyeken pedig a szerencsétlenséggel hozták kapcsolatba, és tilos volt bevinni a házakba.

Valaha különféle módokon használták fel sebek gyógyítására és vérzéscsillapításra, sőt, a skótok egyenesen azt gondolták róla, hogy képes beforrasztani az eltört csontokat. Az észak-amerikai ojibwák is gyűjtötték a leveleit és a virágait, melyeket aztán füstölőként égettek gyógyításra, és azért, hogy sikeres legyen az őzvadászatuk.

Manapság aranysárga színe miatt virágait pénzhozó varázslatokban alkalmazzák (füstölők részeként, porokban és más növényi keverékekben).

Szeptemberben teljes pompájában virágzik az aranyvessző, mely nélkülözhetetlen a házipatikánk számára. Európában csak a közönséges aranyvessző honos. Augusztusban és szeptemberben gyűjtjük a növény virágos ágvégét, FÉLIG KINYÍLT állapotban. Azért hangsúlyozom nyomatékkal, hogy azokat a virágokat szedjük, amelyek még alig vagy csak félig vannak kinyílva, mert száradáskor a virág tovább nyílik, és a pitypang bóbitájához hasonlóan bolyhos puffá alakul át. Gyűjtés után ajánlatos azonnal apróra darabolni, mert rövid időn belül erőteljesen megkeményedik a szára, és akkor már nehezebb. A gyökeret ősszel vagy tavasszal gyűjtik. Ehhez először eltávolítják a föld feletti részeket, majd a gyökereket és a gyöktörzset hámozás nélkül szárítják. A felaprózott virágot fehér papírra vagy lepedőre terítsük ki, mert száradáskor azok az apró virágrészek, amelyek a leghatásosabban gyógyítanak, leválnak, lehullanak. Így azonban könnyen össze tudjuk szedni őket. Sötét, hűvös helyen végezzük a szárítást, de ha mégis érné fény a helyiséget, ajánlott egy tiszta ruhával leteríteni a növényt.

A vesék gyógyítója

Az aranyvessző a vese betegségeinek egyik kiváló gyógyszere. A vesénk minden érzelmi folyamatunkra reagál, a lelki megrázkódtatásokat ez a szervünk szenvedi meg a legjobban. A népi hiedelem azt tartja, ha egy közösségben valamely betegség nagyobb számban üti fel a fejét, akkor rövidesen tömegesen jelennek meg a gyógyító növényei is. A tehenek, kecskék, bárányok lelegelik, az emberek pedig az állatok tejével megisszák a „védőitalt”, melyet a Jóisten ajándékozott a csodálatos, gondoskodó természet által. Az aranyvessző a Kárpát-medencében igen elterjedt növény, és sajnos a vesebetegek száma is igen nagy a magyarság körében. Az aranyvesszőfű gyógyító hatása abban áll, hogy beindítja szervezetünk védekezőképességét, olyan módon, hogy egy nagyon enyhe gyulladást kelt, mely éppen elég ahhoz, hogy az immunrendszer elkezdjen működni, és a védekezőképességünk fokozódjon. Az erdei aranyvessző közönséges galajjal, fehér vagy sárga árvacsalánnal összekeverve vesezsugor, vesemendence-gennyesedés és művesére kapcsolás esetén is alkalmazható.

Az erdei aranyvessző olyan gyógynövény, amely igen kedvezően hat az ember érzelmi állapotára. Ezért ha csalódás ér bennünket, vagy más lelki megterhelést kell elviselnünk, feltétlenül igyunk aranyvesszőteát. A gyógynövények angyala ott áll közvetlenül az aranyvessző mellett. Ennek a növénynek a kiegyenlítő, közömbösítő hatását egy súlyosabb érzelemváltozás esetén olyannak érezzük, mintha egy kéz simogatna, cirógatna bennünket. Már a növény látványa is megnyugtatóan hat ránk a tájban. A népi gyógyászat reumás problémák, vénás megbetegedések, krónikus bőrbetegségek ellen javasolja. Orvosok által is igazolt, hogy fokozza a szervezet védekezőerejét, segíti az immunrendszer működését.

Gyógyszeres kezelés mellett is ajánlatos a használata, mert felerősíti az orvosságok hatását. Az egyik legfontosabb méregtelenítő teánk, kiválóan tisztítja a májat, epét, vesét, hólyagot, valamint a vérnyomást is csökkenti. Jótékony tulajdonságait állítólag maga Luther Márton is nagyra értékelte, aranyvesszővel kezelte számos betegségét. Az ókori germán népek sebgyógyításra használták az aranyvesszőt, de méregtelenítő szerként is alkalmazták, mert gyorsítja az anyagcserét.

„A régi korok emberei a gyógyításra különösen bevált növényeket számontartották, lajstromozták, a feljegyzéseket gondosan őrizték. Így maradt ránk nagyon sok gyógynövény ismerete.” (Natter-Nád Miksa)