Ezen a téren is vannak azonban változások, hiszen manapság már tavasszal vagy ősszel is szívesen házasodnak a fiatal párok, és nemcsak szombaton, hanem hétköznap is.

Kezdett „gyanússá” válni, amikor már a sokadik barátnőm mesélte, hogy a szabadkai Szerezlai Szilvia készíti a menyasszonyi ruháját. Azt gondoltam magamban, hogy ez a hölgy valamit nagyon tudhat, ha annyi lány rábízza azt a feladatot, hogy az élete egyik legfontosabb napján a Szilvia által készített ruhában mondja ki a boldogító igent. A varrónő már a negyedik generáció a családban, aki a kézügyességével örvendezteti meg és díszíti az embereket, mondhatni, ünneplőbe öltözteti őket.

Szilvia alkotás közben

— Valójában már a középiskolai tanulmányaim alatt elkezdtem varrni, varrónői szakra jártam ugyanis, és a háborús időszakban munkaerő híján a gyáraknak varrtunk, ez volt a gyakorlati vizsgánk. Rögtön mély vízben találtam magam, de ez előnyömre is vált. Szájról szájra terjedt, hogy ruhákat készítek, így folyamatosan érkeztek a megrendelések. Azelőtt többen engedték meg maguknak a varrattatást, hiszen nem volt ennyi kínai üzlet, és nem lehetett a piacon ennyi mindent megvásárolni. Napjainkban jóval kevesebb minőségi anyagot árusító üzlet van, ezért ha valaki minőségre vágyik, annak ára van. Olyan mértékben leszűkült a varrattatás, hogy leginkább csak az ünnepekre készíttetnek maguknak egy-egy szebb vagy elegánsabb ruhadarabot az emberek. Esküvőre, ballagásra, ezüst- és aranylakodalmakra érkezik a legtöbb felkérés. Egyre többen varrattatnak magunknak esküvői ruhát, és nagyon sokféle rendelés fut be hozzám. Mivel nagyon szeretem a munkámat, nem tudnám kiemelni, hogy mit készítek a legszívesebben, az viszont nagyon jól tud esni, ha a menyasszony megbízik bennem annyira, hogy az én fantáziámnak is teret ad. Úgy gondolom, hogy menyasszonyi ruhát az varrattat magának, aki nem a divatot szeretné követni, nem szeretne habos-babos ruhában lenni a nagy napon, vagy nem akar túl mélyen belenyúlni a pénztárcájába, hiszen tudvalevő, hogy a ruha bérlése drágább, mint a varrattatása.

Csizmadia Emese gyönyörű menyasszonyként a Szilvia által készített ruhában

Szilvia elmondta, hogy amikor először találkozik a megrendelővel, szeret elbeszélgetni vele, hogy egy kicsit megismerje a személyiségét, hiszen ezáltal ő is könnyebben tud tanácsot adni, és hozzálátni a munkához.

— Nem szeretem a sorozatgyártást, és szerencsére soha nem is kellett két egyforma vagy hasonló ruhát készítenem. Már sokféle stílusú és szabású ruhát varrtam, és bátran állíthatom, hogy a csipke nem megy ki a divatból. Már nagyanyáink korában is az hordott csipkét, aki megengedhette magának, hiszen mindig drága volt, és némelyiknek ma is borsos ára van. Aki egyedi darabot akar, és nem szeretné máson viszontlátni a menyasszonyi ruháját, az varrónőhöz fordul. Nagyon örülök a sok felkérésnek, és nem tudnék kiemelni kedvenc munkafázist, hiszen a ruha megszületésének az egész folyamatát élvezem, és azzal a szeretettel adom át a kész ruhát, mint amellyel elkészítettem.