Egy kedves és rokonszenves, sőt tanulságos reklámra, propagandajellegű tájékoztatásra, figyelemfelkeltésre figyelek oda már hetek óta a Vajdasági Rádió és Televízió újvidéki stúdiójának magyar műsoraiban. Egy aranyos kis gyermekhang csengő magyar nyelven biztatja kortársait, hogy iratkozzanak magyar óvodába vagy az első osztályba, mert nincs annál szebb, mint amikor anyanyelveden verselhetsz, énekelhetsz.
Talán egyesek meg is botránkoznak, hogy: ízléstelen dolog az anyanyelvet reklámozni, hiszen azt illik tudni és szeretni is. Ez azonban sajnos nem adatik meg egyenrangúan minden gyermek számára. Újvidéken például, amint kilép otthonából a kis magyar gyerek, máris szerbül beszél, mert másképp nem értik meg. Tény és való, hogy a család szerepe óriási, csak hát nem minden családban beszélik egyformán és azonos színvonalon az anyanyelvet — ebben az esetben a magyart. Kell tehát a magyar óvoda, az általános és középiskola, hogy ne csak szeressük, hanem szépen is beszéljük anyanyelvünket.
A szórványban élők számára az anyanyelv sajnos nagyobb probléma, mint a többnyelvűség, és bizony nem akármi két nyelvet tanulni egyszerre a 3-4 éves kis lurkóknak. Számukra természetes a két nyelv egyidejű használata, és a család feladata, hogy az anyanyelvet tegye az első helyre. Ebben nagy segítség az óvoda és az iskola. Többször elmeséltem már egyik „saját” példámat, amikor több évtizeddel ezelőtt az akkor négy-öt éves kislányom egy szerb barátnőjével játszott, és valami csínytevésért szigorú dorgálást kaptak. A kislány ezt elpanaszolta nagynénjének, mégpedig úgy, hogy magyarul kezdte, de szerbül folytatta. Amikor halkan rászóltam, hogy magyarul mondja a történetet, türelmetlenül leintett: nem lehet, mert az eset szerbül történt. Szintén szórványpélda, amikor egy ötéves kisfiú csodálkozva kérdezte: hogyan lehet, hogy már hároméves korában folyékonyan beszélt magyarul, a szomszéd bácsi pedig már elmúlt negyvenéves, és csak annyit tud, hogy jó napot? Egy Németországban nevelkedett magyar kisgyerek bácskai rokonaihoz való hazalátogatásának esetéről pedig még az újság is írt. Németországban szülei úgy tanították, hogy otthon a családban csak magyarul, az utcán viszont már lehet németül is. Igen rokonszenvesen ő ezt itt Bácskában is betartotta. Ha valamit nem tudott magyarul megmondani, kihívta az udvarra apukáját vagy anyukáját, és németül kért magyarázatot. Mert ugye otthon a családban csak magyarul! Viszont kint az udvarban már lehet németül is.
Az a kérdés is foglalkoztat időnként, hogy lehet-e két anyanyelve valakinek. Szerintem csak egy lehet — a másikat vagy a többit legfeljebb anyanyelvi szinten beszélheti. A kétnyelvűség nem könnyű, de szebb, könnyebb és gazdagabb vele az élet.
