Ebben a négyhetes periódusban nagy karácsonyi előkészületek folynak. Már a neve is erre a várakozásra utal, a latin adventus azt jelenti: eljövetel, megérkezés. A katolikus vallás szerint advent idején a híveknek méltón fel kell készülniük az Úr születésnapjára, és lelküket meg kell tisztítaniuk a szentáldozás által.

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Ekkor tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a XX. század közepén tűnt el.

Az adventi koszorú

Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból font „szent” koszorúkkal a gonosz szellemek ellen védelmezték a házat. 

A középkorból származik a mai adventi koszorú hagyománya, mely lelki felkészülés a karácsonyra. Végtére is Krisztus „a fény, aki a világra jött, hogy eloszlassa a bűnt és szeretetet és igazságot sugározzon”. Ezt szimbolizálják az adventi gyertyák. Mind a katolikusok, mind az evangélikusok már az 1600-as évektől hivatalosan is gyakorolják az adventi koszorú használatát.

A koszorú általában különféle örökzöldekből készül, jelezvén az élet folytonosságát és a halhatatlanságot. Minden növénynek van saját jelentése:

- a babér a szenvedés és az üldöztetés feletti győzelmet jelképezi,

- a fenyő, a tiszafa a halhatatlanság szimbóluma,

- a cédrus erőt és gyógyulást jelent.

A koszorú szúrós levelei a töviskoszorúra emlékeztetnek, míg a kör alakú koszorú a lélek halhatatlanságát és az örök Krisztust szimbolizálja. A koszorút díszítő fenyőtobozok — dió, makk, csipkebogyó — az életre és a feltámadásra utalnak. A négy gyertya az advent négy hetét szimbolizálja. Egy hagyomány szerint azért négy, mert 4000 év telt el Ádám és Éva kiűzetésétől a Megváltó születéséig. A lila színű gyertya az ima, a bűnbánat és a készülődés színe. A harmadik vasárnap rózsaszínűt gyújtanak meg, amikor a készülődés és a várakozás már túlhalad az út felén.

A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. Számuk növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, melyet Isten Jézus alakjában ad a várakozónak karácsonykor.

Magyarországon főleg a második világháború utáni időben, a XX. század közepétől vált szokásossá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút tenni az asztalra vagy az ajtóra, esetleg a csillárra függeszteni. Néha egy ötödik, fehér gyertyát is meggyújtanak, ez világít karácsony napján, és Jézus születését, valamint az angyalokat jelképezi. Manapság már különböző színű gyertyákat használnak, és sajnos szinte kizárólag dekorációnak szánják, pedig mindenekelőtt az igazi jelentését kellene figyelembe venni.

Az adventi naptár

Ez egy olyan naptár, amelyen 24 nap (ajtó) van feltüntetve, és december 1-jétől karácsonyig mindennap meg kell nyitni egyet. Minden ajtó általában egy képet rejt. Ez a hagyomány az 1800-as évek Németországából származik, és rövid időn belül elterjedt egész Európában és Észak-Amerikában. 

Tekinthető egy szórakoztató számlálónak, és nem feltétlenül csak vallási tartalmú tárgynak. A hagyományos, vallásos adventi naptárak bibliai idézeteket és képeket tartalmaznak, de a jelenkor piacán helyet kapnak a játékos/csokoládés változatok is.