Gyula atya a Szent József-templomban

Július 25-én a tiszaszentmiklósi Szent József-templom harangja búcsúzóra szólította a hívőket, Pósa Gyulát, Szaján, Padé és Tiszaszentmiklós plébánosát ugyanis püspöki rendelet alapján Sándoregyházára helyezték. Ezen a vasárnapon a tiszaszentmiklósiak búcsúztak papjuktól, aki 18 éven át szorgalmasan járt hozzájuk. Gyula atya -- mert így hívják a helybeliek -- ezúttal virágdíszbe öltöztetett templomban misézett. Akik ismerik, azt tartják róla, hogy mindig az emberek segítségére volt, nem gördített akadályokat a hozzá fordulók elé sem kereszteléskor, sem esküvőn, sem temetésen. Szerette csendben végezni a dolgát. Ezt a szentmisét is úgy kezdte, hogy megköszönte Isten kegyelmét, és a hívőkkel eltöltött közös életre, valamint a jövőre is Isten áldását kérte.
Ebből az alkalomból fellépett a padéi Haranga énekcsoport, valamint a messze földön is híres csókai Rákóczi férfikórus. A szebbnél szebb dalok hallatán az asszonyok nem győzték előkapkodni a zsebkendőjüket. Farkas István Reményik Sándor soraival tette ünnepélyesebbé a szentmisét, Miklós Erzsébetnek pedig az egyházközösség nevében elmondott szívhez szóló, gyönyörű búcsúbeszéde után Reperger Miklós, helybeli magyar kultúrkör elnöke következett. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy Gyula atya ott volt a helybeli Vox Humana, a Magyar Kultúrkör, a Bánáti Újság és a VMSZ helyi szervezeténeknek a megalapításánál is. Minden évben felkarolta a táborozó gyerekeket, és soha nem zárta be a plébánia helyiségeit a fiatalok előtt.
Miután átadták az ajándékokat, a plébános úr is elbúcsúzott a tiszaszentmiklósi hívektől. Szívből hálát adott mindenkinek minden jótettért, jó szóért, áldozatért, megértésért. Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne csak a széthúzás, az irigykedés uralkodjon közöttük, hanem igyekezzenek az isteni szív kötelessége szerint élni, cselekedni, örülni minden embertársuk legapróbb sikerének is, azonkívül egymás bátorítására szólította fel a híveket, hiszen mint fogalmazott, senki sem hibátlan. Mondanivalója végén Gyula atya azt kívánta, hogy az egyház az új plébános közreműködésével újuljon meg és gyarapodjon, hogy végül mindannyian eljuthassunk az örök hazába.