A valóság azt mutatja, hogy hatalmas bérnyomás tapasztalható, mely a jövőben csak még fokozódhat. A hazai munkaerőpiac egyre szűkül, mind több szakmában van hiány, különösen annak tükrében, hogy folytatódik a külföldre vándorlás, és a lakosság száma is csökken. A hiányszakmákban jelentős bérnövekedést kell foganatosítani, különben nem lesz, aki munkát vállaljon. Máris szerkezeti munkaerőhiányról beszélhetünk, de régiónként azért nagyon eltérő a helyzet.

A bérek gyors emelkedése — ha azt a gazdaság teljesítményének növekedése is kísérné — jó hatással lenne a társadalmi létünk valamennyi szegmensére. Alap nemzetgazdasági érdek a bérek gyors növekedése. Ha folyamatos lenne, az jobb társadalmi közérzetet eredményezne. Ehhez azonban valóban kiváló gazdasági eredményekre és sok beáramló külföldi tőkére lenne szükség.

A bérek emelkedése az egész ország érdeke. Az EU-s munkaerőpiachoz való csatlakozásunk miatt elkerülhetetlen is. Még mindig nem tudni azonban, hogy ez a csatlakozási folyamat meddig tarthat. A helyzet napról napra változik, hiba lenne csak abba ringatni magunkat, hogy majd a csatlakozás mindent megold. Főleg, hogy egyelőre a csatalakozás időpontja is elég távolinak tűnik. Mindenképp jó lenne a gyors felzárkózás a bérek terén.

A hirtelen bérrobbanás negatív következményekkel is járhat. Összességében növelheti az inflációt, mely semlegesíti magát a növekedést. Az alacsony termelékenységű cégek tönkremennek, ha nem tudnak gyorsan alkalmazkodni.

A hazai munkaerőpiac egyre szűkül, az EU-tagországok elszívóereje is egyre fokozódik. A nyomás jó eséllyel tovább fog növekedni a közeljövőben. Szektoronként azonban nagyon eltérő a helyzet. Az állami alkalmazottak is keveslik ugyan a bérüket, de részükről nem várható nagyobb nyomás, hiszen az államigazgatás korszerűsítése oda fog vezetni, hogy le kell építeni a munkaerő-felesleget. Viszont a közszférában most esedékes béremelés javítja majd a statisztikát, ehhez nem férhet kétség.

A multinacionális cégek jól kielemzik, hogy mit kell tenniük. Nem hasraütésszerűen terveznek. Nyilván bekalkulálták, hogy a jövőben többet kell fizetni az alkalmazottaknak, noha ebben az ágazatban még a jelenleginél akár 20-30 százalékkal magasabb bérek is azt üzennék, hogy itt olcsó a munkaerő.

Különlegesnek tekinthető a szolgáltatói szektor helyzete. A magasabb béreket az ilyen ágazatokban úgy tudják kigazdálkodni, hogy emelik a szolgáltatások díját. Ha csak egy fodrász esetét vesszük, nehezen fogja a termelékenységet növelni, inkább árat emel majd.

A béremelési kényszer a kis- és a középvállalkozások számára hozhat nehézségeket, ha nem tudnak majd lépést tartani abból a szempontból, hogy növeljék a hatékonyságot és a termelékenységet. Gépesítéssel, automatizációval érhető ez el, mely csökkenti ugyan a foglalkoztatottak számát, de feltételt is teremt arra, hogy a megmaradó munkaerőt jobban meg tudják fizetni. Ott tartunk, hogy a bérek már kimozdultak egy egyébként is instabil egyensúlyi pontból, és valószínűleg tovább emelkednek, ha nem romlanak a külső körülmények, illetve nem robban ki egy globális válság. Az átlagpolgár pedig nem tudni, hogyan reagál majd a statisztikákra, mert az átlagpolgár csupán egy elméleti kategória, és mint olyan nem létezik, csak papíron.

A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)