Az esemény az óbecsei múzeum és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet együttműködésével valósult meg. Közös szervezésükben több program is lesz a múzeumban — mondta köszöntőbeszédében Tojzán Ákos, az óbecsei intézmény igazgatója, előrevetítve a diákok csoportjainak tervezett műhelymunkát és egy numizmatikai kiállítás létrehozását az év utolsó hónapjában. Emlékeztette az egybegyűlteket, hogy jelentős jubileum előtt áll a múzeum, jövőre ünnepli fennállásának 70. évét, ezért kiállításokkal és programokkal készültek, vagyis folytatják az intézmény folyamatos nyitvatartását a nagyközönség előtt.

A kiállításon bemutatják a romtemplom és az aracsi kő másolatát. Már a XIII. század első harmadában Törökbecse határában épült aracsi pusztatemplomnál végzett, 1896-os ásatások során előkerült egy egyedi kőlap, mely aracsi kő néven vált ismertté. A templom északi oldalához egykor kolostor tartozott, melynek ásatása során került elő ez a domborműves kőlap. A lelet, mely a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba került, egy 1100 körül készült síremlék felső részének töredéke. Ennek a másolata látható a kiállításon.

Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológusa, kurátora kiemelte, a kő a Szerb Köztársaság regisztrált műemléke. Aracs a szerbiai magyar közösség identitáseredetének is tekinthető, hiszen az aracsi helyszín legrégebbi archeológiai lelete, melyet a XIX. század végén tártak fel, és amely körül sajátos kultusz alakult ki.

— A templom alapítása történeti források segítségével nemigen rekonstruálható, rá vonatkozó dokumentumok csak a következő évszázadból ismeretesek — mondta Resócki Vázsonyi Csilla, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa. — Az aracsi pusztatemplomnak vitathatatlan történeti és művészettörténeti jelentőségén túl szimbolikus jelentőséget is tulajdoníthatunk. A környezetében élő egyszerű emberek érdekes kettősséggel viszonyultak a török hódítások következtében elhagyatottá és egyre romosabbá váló templomhoz. Egyrészt tégla- és kőbányaként használták, teljesen figyelmen kívül hagyva az épület szakrális mivoltát. Másrészt viszont nem mondhatjuk, hogy a rom hidegen hagyta a helybéliek fantáziáját. Számos népmonda, legenda kapcsolódik hozzá, a többi közt arról az elásott kincsről, amely bizonyos időközönkét lángolva emelkedik ki a templom földjéből, és amelyet csak a tiszta szívű, becsületes emberek szerezhetnek meg. A templom szélesebb körű felfedezése a XIX. század első felében történt meg a romantikus romkultusz szellemében, mely a romokat a dicső nemzeti múlt tanúbizonyságának tekintette. Ebből az időből származnak a templom legrégebbi fennmaradt ábrázolásai, melyek az akkori folyóiratok illusztrációjaként jelentek meg a hazai történelmi emlékhelyek iránti korabeli érdeklődést tükrözve.

A kiállítás megnyitóját Kapor Emma és Butás Petra a Forrás Magyar Népművészeti és Kulturális Oktatóközpont színeiben zenével, énekkel tette ünnepélyesebbé.