home 2023. február 06., Dóra napja
Aracs és az aracsi kő
Szilágyi Edit
2022.11.25.
LXXVII. évf. 47. szám
Aracs és az aracsi kő

Az Óbecsei Városi Múzeumban Aracs és az aracsi kő címmel kiállítás nyílt, melyet december 15-éig tekinthetnek meg az érdeklődők. 

Az esemény az óbecsei múzeum és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet együttműködésével valósult meg. Közös szervezésükben több program is lesz a múzeumban — mondta köszöntőbeszédében Tojzán Ákos, az óbecsei intézmény igazgatója, előrevetítve a diákok csoportjainak tervezett műhelymunkát és egy numizmatikai kiállítás létrehozását az év utolsó hónapjában. Emlékeztette az egybegyűlteket, hogy jelentős jubileum előtt áll a múzeum, jövőre ünnepli fennállásának 70. évét, ezért kiállításokkal és programokkal készültek, vagyis folytatják az intézmény folyamatos nyitvatartását a nagyközönség előtt.

A kiállításon bemutatják a romtemplom és az aracsi kő másolatát. Már a XIII. század első harmadában Törökbecse határában épült aracsi pusztatemplomnál végzett, 1896-os ásatások során előkerült egy egyedi kőlap, mely aracsi kő néven vált ismertté. A templom északi oldalához egykor kolostor tartozott, melynek ásatása során került elő ez a domborműves kőlap. A lelet, mely a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba került, egy 1100 körül készült síremlék felső részének töredéke. Ennek a másolata látható a kiállításon.

Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológusa, kurátora kiemelte, a kő a Szerb Köztársaság regisztrált műemléke. Aracs a szerbiai magyar közösség identitáseredetének is tekinthető, hiszen az aracsi helyszín legrégebbi archeológiai lelete, melyet a XIX. század végén tártak fel, és amely körül sajátos kultusz alakult ki.

— A templom alapítása történeti források segítségével nemigen rekonstruálható, rá vonatkozó dokumentumok csak a következő évszázadból ismeretesek — mondta Resócki Vázsonyi Csilla, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa. — Az aracsi pusztatemplomnak vitathatatlan történeti és művészettörténeti jelentőségén túl szimbolikus jelentőséget is tulajdoníthatunk. A környezetében élő egyszerű emberek érdekes kettősséggel viszonyultak a török hódítások következtében elhagyatottá és egyre romosabbá váló templomhoz. Egyrészt tégla- és kőbányaként használták, teljesen figyelmen kívül hagyva az épület szakrális mivoltát. Másrészt viszont nem mondhatjuk, hogy a rom hidegen hagyta a helybéliek fantáziáját. Számos népmonda, legenda kapcsolódik hozzá, a többi közt arról az elásott kincsről, amely bizonyos időközönkét lángolva emelkedik ki a templom földjéből, és amelyet csak a tiszta szívű, becsületes emberek szerezhetnek meg. A templom szélesebb körű felfedezése a XIX. század első felében történt meg a romantikus romkultusz szellemében, mely a romokat a dicső nemzeti múlt tanúbizonyságának tekintette. Ebből az időből származnak a templom legrégebbi fennmaradt ábrázolásai, melyek az akkori folyóiratok illusztrációjaként jelentek meg a hazai történelmi emlékhelyek iránti korabeli érdeklődést tükrözve.

A kiállítás megnyitóját Kapor Emma és Butás Petra a Forrás Magyar Népművészeti és Kulturális Oktatóközpont színeiben zenével, énekkel tette ünnepélyesebbé.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..