Ha elöljáróban be szeretném Önöknek mutatni beszélgetőtársamat, Török Angélát, akkor elsőként mindenképpen azt mondanám el, hogy ő egy szerény tizenéves, aki a nagybecskereki gimnázium elsős tanulója, és Muzslyán él. Az sem hagyható ki, hogy pontosan március 8-án lesz három éve, hogy elkezdett atlétikával foglalkozni. Első kérdésem természetesen a kezdet kezdetére vonatkozott.
- Megemlíteném, hogy az általános iskolában minden tavasszal és ősszel megszervezték a kötelező futást a Lehel Sportközpontban, és ezeket a tornákat mindig én nyertem meg. Az egyik barátom, aki már akkor edzett a nagybecskereki Proleter klubban, elhívott, nézzem meg, hogyan folyik ott a munka. És egyszerűen ott maradtam.
* Mit mondtak az edzők, amikor betagosodtál? Hogyan fogadtak?
- Mladen Grujić edzőhöz kerültem, és mind a mai napig ő foglalkozik velem. Akkor kezdtek komolyabban figyelni rám, amikor mintegy háromhavi edzés után ezüstérmet nyertem, utána pedig következett a többi sikerem is. Akkor már mondogatták, hogy maradjak ott. Természetesen maradok, folytatni szeretném a sportolást. Egyébként a klubban két edző törődik velünk, és mintegy 60-an sportolunk. Már az általános iskola első osztályától kezdve beíratják a gyerekeket az atlétikára, habár az edzők szerint a legjobb, ha az ötödik osztálytól járnak edzeni a tehetségek. Mellesleg vannak közöttünk 25 éven felüliek is.
* Milyen a hangulat az edzéseken? Gondolom, mindennap kell gyakorolni...
- Igen, mindennap foglalkoznak velünk, és ha például nem tudok elmenni a délelőtti edzésre, akkor este, tanítás után veszek részt rajta. Néha fél 11-kor érek haza.
* Hogyan lehet összehangolni az edzést a tanulással?
- Van mindenre időm. És ami a legfontosabb: ha valaki szereti ezt a sportot, akkor nem nehéz semmi sem.
* Eddig, mint mondod, 27 érmet szereztél, és két serleget is kaptál. Három év alatt ez nagyon szép teljesítmény.
- Több ismerősöm, barátnőm van, akik már sokkal több éve edzenek, és még sincs ennyi érmük. Nyilván ezért is marasztalnak a klubban. Egyébként 3 bronz-, 15 ezüst- és 9 aranyérmem van. Emellett sok oklevelet is kaptam.
* Hol, milyen versenyeken érdemelted ki ezeket az érmeket?
- Ez év augusztusában Isztambulban voltunk a Balkán-bajnokságon, ahol a négyszer 100 méteres váltóban aranyérmet érdemeltünk ki. Igaz, hogy az idén Budapesten is részt vettünk egy versenyen, de ott nem nyertünk semmit. A többi elismerés, érem pedig országos szintű megmérettetésekről való. 2006-ban a legjobb pionírsportolónak kiáltottak ki, ekkor kaptam az egyik serleget, a másikat pedig a 600 méteres futáson érdemeltem ki.
* Inkább azt szereted, amikor magad versenyzel, vagy azt, amikor csoportosan?
- Inkább, amikor magam versenyzek, mert akkor jobban hiszek önmagamban...
* Említetted, hogy az egyik verseny során 3 másodperc hiányzott, hogy megdöntsd az országos csúcsot.
- Igen, én országos bajnok voltam, de 300 méteren az előző csúcs megdöntésének 3 másodperc híja volt, de 100 méteren megdöntöttem a rekordot.
* Egyébként 100 métert mennyi idő alatt futsz le?
- 12,53 másodperc alatt.
* Úgynevezett pozitív lámpalázad szokott-e lenni?
- Van ilyen. Igaz, hogy amikor elkezdtem edzeni, akkor a negatív lámpaláz gyötört, de ez már nincs. Nyilván akkor szűnt meg, amikor elkezdtem hinni önmagamban.
* Milyen terveid vannak?
- Szeretnék 2012-ben, illetve 2016-ban az olimpiára eljutni, de remélem, hogy a 2007-ben megrendezendő világbajnokságon benne leszek a válogatottban.
Török Angélát, mi sem természetesebb, maximálisan támogatja a családja, a szülők és a nagyszülők. Még azt is elmondta, hogy a téli és a nyári szünidőben különféle helyekre utaznak el, és ott keményen edzenek. Télen az úti cél a Tara, Kopaonik, Bar, esetleg Ulcinj. Az elmúlt nyáron a válogatottal Kragujevacon zajlott a felkészülés. Azok részére ingyenes ez a leginkább kéthetes edzés, akik kiváló eredményt értek el. Ez az, ami Angélának megvan. Büszkék lehetünk rá. Bizonyára még nagyon sokat hallunk róla.