Hamarosan kiderül, hogyan teljesít Ana Brnabić — az első olyan szerbiai kormányfő, aki amellett, hogy nő, nyíltan vállalja a saját neméhez való vonzódását. Ennek a ténynek a hangsúlyozása egyébként eltereli a figyelmet arról, hogy Brnabić szakmailag rendkívül felkészült, kifogástalanok a referenciái, illetve hogy szorgalmas és korrekt kolléga, amit még azok is elismernek, akik nem kedvelik. Megválasztásának ráadásul a horvátok is örülnek, hiszen apja Krk szigetén született.

A 2000. októberi események után ő a hetedik szerb kormányfő. Erről a listáról világviszonylatban talán Zoran Đinđić neve a legismertebb, elsősorban azért, mert mindössze 25 hónap miniszterelnökség után egy golyó végzett vele. Ő volt az első „reformer” kormányfő, de ennek ellenére rengeteg bírálat érte. Saját kormánya például a hágai Nemzetközi Bírósággal való együttműködése miatt neheztelt rá, továbbá mindmáig nincs tisztázva, hogy milyen szándék vezérelte, amikor a nagyhatalmaknak ellentmondva Koszovó státuszának rendezését sürgette.

Đinđić után Zoran Živković következett, akinek mandátumát a Sablja nevű akció és a rendkívüli állapot bevezetése tette emlékezetessé. Szerbiának a nyugati országok általi támogatottsága ekkor kezdett el csökkeni, illetve ezzel egyidejűleg kiderült, hogy ezek az államok kitartanak Koszovó függetlensége mellett. Az is világossá vált, hogy az EU-csatlakozáshoz vezető út igencsak rögös lesz.

Vojislav Koštunica volt a következő a sorban, méghozzá két mandátummal. Az elsőben került sor arra a bizonyos alkotmánymódosításra, amely Koszovó státusáról szólt. Sok külföldi politikus és elemző éppen ebben látta a szerbiai EU-csatlakozási folyamat gátját. Viszont Koštunica idejében adták ki a legtöbb háborús bűnöst is Hágának.

Mirko Cvetković volt az első párton kívüli jelölt. „Gyenge” kormányfőként tartják számon, mivel nem tudta megóvni az országot a 2008-ban bekövetkezett gazdasági világválságtól, illetve a következményeit sem sikerült mérsékelnie.

Ivica Dačić 2012-ben ülhetett be a miniszterelnöki székbe. Expozéjában kiállt a társadalmi igazságosság mellett, de az idő múlásával sok elvéről kellett lemondania. Nemsokára alá is írta a bér és nyugdíj-csökkentésről szóló törvényjavaslatot, Brüsszelben pedig a Pristinával való kiegyezési dokumentumot. Valószínűleg ezzel az „alkalmazkodóképességgel” magyarázható, hogy ilyen régóta jelen van a politikai színtéren. Ahogy Sebastian Kurz, Ausztria külügyminisztere is fogalmazott: „Szerbiában a kormányok jönnek-mennek, de Ivica Dačič marad.”

Aleksandar Vučić kétszer volt a szerb kormány első embere. Először 2014-ben, majd tavaly augusztusban is megválasztották erre a tisztségre. Elemzők szerint rendkívül aktív volt. A fizetés és a nyugdíj csökkentésével stabilizálta a költségvetést, emellett kezdeményezte a Pristinával való újbóli tárgyalásokat, az EU-csatlakozási folyamatok további fejezeteinek megnyitását, valamint Oroszországgal és Kínával is felújította a kapcsolatot. Utódjának állítólag 20 milliárd eurós többletet hagyott hátra, mely szerinte jó alap a megígért bérnövekedéshez, valamint ahhoz, hogy egy politikailag tapasztalatlan miniszterelnök rendkívül ambiciózus tervekkel láthasson munkához. (Politika)

A nyitóképen Ana Brnabić (Mti.hu)