Dorogi Erzsébet műhelyvezető és tanítványai egy korábbi csuhézáson

Népünk műveltségét ,,... nem politikusok ácsolták össze valamelyik társadalmi osztály védelmére, hanem névtelen emberi mű, mint a nyelv. Nem kezdetet lát a születésben, nem véget a halálban, hanem csak személyi változást mind a kettőben. S nemcsak embernek emberhez való kapcsolatát szabályozza, hanem a szövetséget is, melyet a természettel és Istennel mindnyájunknak meg kell kötnünk. Valóban olyan életforma ez, melyben a közösség az első és legfőbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiak cserélik egymást.'(Tamási Áron).
- Örökké vonzódtam a barkácsolás, a kézimunka, a hagyomány iránt és most még mélyebb vizekre eveztem. Munkámnak kimeríthetetlen alapja a népművészet és a hagyomány - vallja Dorogi Erzsébet tanítónő, aki a nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesületben vezeti a foglalkozásokat a Tarka-barkács műhelyben. - Nagy hajtóerő munkál bennem, amit a szemem meglát, azt a kezem megcsinálja - mondja, és nem titkolja, hogy a népművészetek iránti vonzalmát, szeretetét és tudását át kívánja adni a fiatalabbaknak is.
Dorogi Erzsébet főként a természetes anyagokkal foglalkozik, nagy szerelme a csuhézás. Kukoricalevélből - csuhéból - csodálatos dolgok készülhetnek - mondja nagy lelkesedéssel -: babák, dísztárgyak, poháralátétek, különböző faldíszek, képek, vázák, amit csak elképzelhetünk. Terve, hogy egy kis könyvet adjon ki a csuhézás fortélyairól, amiben nemcsak azt mutatná be, mi készülhet ebből a nem eléggé kihasznált természetes anyagból, hanem azt is, hogyan kell megmunkálni, hogy szemre is tetszetős dolgok kerekedjenek ki az alkotó keze alól.
A nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesület keretében ténykedő népművészeti műhely, a Tarka-barkács tavaly már bizonyított: húsvéti összejövetelükön rendkívül szép és mutatós hímes tojások készültek, az új kenyér ünnepére sókerámiából, mézes és kelt tésztából alkottak szebbnél szebb tárgyakat, karácsony közeledtével pedig az ünnepkörhöz kapcsolódó motívumokkal gazdagították műhelyüket. Természetesen a téli szünidőben sem tétlenkedtek, többek között alkalmi képeslapokat készítettek magyar motívumokkal.