A sokéves álom valóra válását a magyar kormányon kívül a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata támogatta. A játékteret Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című drámájával avatták fel. Az előadás a budapesti Nemzeti Színház, a Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készült, a főszerepet a Kossuth- és Jászai-díjas, kiváló és érdemes művész, Szilágyi Tibor alakítja.

A 2008-ban alakult Zentai Magyar Kamaraszínháznak 2013 óta van önálló társulata, az új évadtól pedig az eddigi nagyterme mellett a 73 férőhelyes kamaraterem is a rendelkezésére áll.

A megnyitóünnepségen közreműködtek a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei és Ivana Damjanov, az újvidéki zeneakadémia hallgatója. Az est moderátori szerepét Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára vállalta, és elsőként Potápi Árpád Jánost, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkárát kérte fel köszöntőjének elmondására.

— A Kárpát-medencei magyar közösségek ma az elvándorlás ellen harcolnak. A magyar kormány kész arra, hogy ebben a küzdelemben is önök mellett álljon. Közösen kell megtennünk a lépéseket annak érdekében, hogy a szülőföld a boldogulás helyévé váljon, ahol jó élni, ahol lehet jövőt tervezni. Ezt segítik mindazok a kezdeményezések, amelyeket az elmúlt években indítottunk, közöttük a gazdaságfejlesztési programok, melyek révén a vajdasági magyarok hatalmas lehetőséget kaptak vállalkozásaik fejlesztésére, térségük felvirágoztatására — hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, és hozzátette, a jövőben is támogatják mindazokat az intézményeket, ahol a vajdasági magyarok összejöhetnek, ápolhatják kultúrájukat, megélhetik összetartozásukat, és otthonra lelhetnek.

Beszédében utalt a következő évben várható magyarországi parlamenti választásokra is:

— Ahhoz, hogy a magyar nemzet egysége továbbra is a jelen természetes valósága maradjon, mindannyiunk közös cselekvésére van szükség. A jövő év tavaszán éppen ez a tét. Kérem ezért a vajdasági magyar közösséget, ismét mutassa meg a példaértékű tettrekészségét.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a jól ismert Shakespeare-idézettel kezdte mondandóját: „Színház az egész világ.” Kiemelte, hogy ezt a mondatot kézlegyintéssel szokták elővenni, és közben sokan arra gondolnak, hogy a legnagyobb színészek a közéleti emberek, nem utolsósorban a politikusok. Ezzel kapcsolatban arra is kitért, hogy manapság a színházi emberek közül sokan aktívan részt vesznek a politikában, esetenként pedig egész társulatok sorakoznak fel bizonyos politikai nézetek mellett.

Az új kamaraterem kapcsán megjegyezte, van, hogy a politika és a művészet összefogásából nagyszerű eredmények születnek, és ha elfogadjuk az idők folyamán átértelmezett shakespeare-i mondást, mely szerint színház az egész világ, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy nem mindig kell legyinteni.

— Legyen színház és legyen művészet, maradhassunk nézők és emberek. Ha a politika ezt lehetővé teszi, és a színház ezt nem zárja ki, értelmet nyernek a küzdelmek — hangzott Pásztor István zárógondolata.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elsőként a közönséget köszöntötte, mert a nézők nélkül — mint mondta — sem zentai színtársulat, sem Zentai Magyar Kamaraszínház, sem új kamaraterem nem volna. Ezután az előzményeket idézte fel.

— Önök voltak azok, akik pártoló, baráti gyűrűként vették körül azt a frissen alakult társulatot, amelynek huszonhét évvel ezelőtt még neve sem volt, és a később adott Zentai Színtársulat elnevezés is csak arra volt jó, hogy gyűjtőfogalma legyen mindannak a színházi kísérletezésnek és műhelymunkának, amely 1990 novemberétől napjainkig folyik ebben az épületben, és amelynek hála hivatásos színház, majd állandó magyar társulat jöhetett létre.

Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elmondta, hisz abban, hogy a színház megtartó és itt tartó erő.

— Egy közösség csak a fejlődése nagyon magas fokán dönti el, hogy színházat alapít, ami azután üggyé válik számára. Attól kezdve pedig már a színház feladata lesz, hogy gyökeret verjen, és a szó legnemesebb értelmében szolgálja azt a közösséget, amely eltartja őt, amelyből vétetett, és amelyért léteznie, dolgoznia kell. Azt kell tudatosítani a mai színházcsinálókban, hogy elsődleges feladatuk — mindenféle önmegvalósítás mellett — az, hogy szolgálják azt a közösséget, amelyért és amelyből vagyunk.

Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere azt kívánta a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának, hogy mielőbb lakja be az új teret, tegye otthonossá, és alkosson benne olyasmit, amivel tovább öregbítheti Zenta hírnevét.

Végezetül Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Az új színházi játéktér létrejöttét azzal az igénnyel, együtt gondolkodással és tenni akarással magyarázta, amely a színház közösségében és közönségében, valamint támogatóiban munkál. Egyúttal köszönetet mondott mindazoknak, akiknek szerepük volt abban, hogy az intézmény kamaratermet kapjon.

Szabó Attila felvételei