Mindez alig két hónapja történt, viszont már szervezkedik, pályázik, tervez, igyekszik kuncsaftkört szerezni. Tele van kérdésekkel, néha feladná, aztán érkezik egy újabb megrendelés, dolgozhat, és máris jól érzi magát.

A legtöbb ember ha elveszíti a munkahelyét, újabb állást keres. Nem így Horvát Csaba, a kétgyermekes édesapa. Amikor megtudta, hogy a tulajdonos felszámolja a céget, ahol ő a középiskola befejezése óta dolgozott, egy percig sem habozott, hanem megnyitotta saját vállalkozását, a Roto Systemet Szabadkán.

— Nem szerettem volna máshová elmenni dolgozni, a huszonegy év munkatapasztalatomat nem akartam csak úgy eldobni. A vállalat bezárásával ki tudtam alakítani egy kis kuncsaftkört, nem lett volna okos döntés nem élni ezzel a lehetőséggel. Attól féltem, ha elmegyek egy másik helyre, ők elviszik máshová a munkát. S előbb-utóbb úgyis önállósultam volna, úgyhogy ha már az élet ezt hozta, megragadtam az alkalmat. A feleségem különben is évek óta mondogatja, hogy nyissak saját vállalkozást, most itt volt a lehetőség, lépni kellett.

Önálló iparosműhelyében mono- és háromfázisú elektromotorokat, ipari ventilátorokat, kompresszorokat, kollektoros mosógépmotorokat, vízpumpákat, keringtető szivattyúkat, elektromos fűnyírókat, háztartási és ipari porszívókat, elektromágneseket, elektromos kézi szerszámokat, transzformátorokat, valamint hegesztőket javít és tart karban. Egyelőre egy prése és egy tekercselőgépe van, ezzel old meg mindent, mondja, és igencsak képletesen el is magyarázza:

— Ebből a vizespohárból, mely előtted van, meg lehet inni a szörpöt, a bort, a pálinkát, a kávét és a teát is. De attól még tudod, hogy létezik teás- és kávéscsésze, meg borospohár.

Esetében az esztergapad lehetne például a kávéscsésze, hiszen azt a munkafolyamatot, amelyhez nélkülözhetetlen az esztergálás, most kénytelen másnak kiadni, azért fizetni, pedig az a pénz akár az ő zsebében is maradhatna.

Szalai Attila felvételei

— A két gépet nagyon jutányosan kaptam, 500 euróért, ennyit sikerült kiszorítani a legelején. Ami nagy tétel, és amire pályázok is a Prosperitati Alapítványnál, az az esztergapad, enélkül hosszú távra nem lehet tervezni. Különféle munkafolyamatokhoz szükséges, tengelynek a kiegyenlítéséhez, egy kopott tengely, födél rendbehozásához, megmunkálásához, egy tekercselt forgórész lebontásától a folyamat legvégéig. Az a fő célom, hogy megszerezzem ezt az eszközt. Mindamellett, ha még marad pénzem, akkor egy balanszírozógépet is szeretnék venni, mely szintén a forgórészeknek a tömeg-kiegyensúlyozására alkalmas. Szeretnék egy jó munkaasztalt is, az még belefér az összegbe, ha jól számoltam. Nagyon drágák a gépek, melyek ehhez a szakmához kellenek. Emellett ott vannak a különféle műszerek a tekercskivizsgálásokhoz, zárlat- és szakadásvizsgálat, ezek mind-mind sokba kerülnek. Nem beszélve a nyersanyagról! Öttizedes vastagságra változik a drót. Egy gurigában, melyet meg kell venni, van 23 kg drót, 10 euró kilója, s legalább huszonötféle méret létezik. Raktáron nem is tudom tartani. Van egy beszerzőm, a szomszédom, tőle tudok elhozni egy egész gurigát, elkészítem a tekercseket, aztán visszaviszem, megméri, és a különbséget fizetem.

Hogy nehéz volt-e céget nyitni? Csaba szerint egyáltalán nem, egy-két papír kellett hozzá, és néhány száz dinárba került az egész. Az átalányadós formát választotta, az tűnt egyszerűbb, jobb megoldásnak. A könyvelője a sógora élettársa, mindenben segíti, amire nagyon nagy szüksége is van a kezdeti időszakban. Hozzáteszi, egyelőre még adót sem fizet, mert három-négy hónapot is várni kell az adóhivatal végzésére. Így még azt sem tudja, pontosan mennyit kell majd az államnak termelnie, viszont kérdezősködött, s úgy számol, havi 20 000 dinár után már a családi bevételt gazdagítja. Egyelőre küszködik — fogalmaz, majd gyorsan hozzáteszi, mindenki biztatja és türelemre inti, neki pedig vannak is tervei. Egy biztos: nem válogatós, csak munka legyen.

— Még most is tele vagyok kérdésekkel. Mindig is féltem ettől a helyzettől, pedig tudtam, hogy egy napon meg kell majd lépnem ezeket a lépéseket. Számomra ez egy teljesen idegen világ, hogy magánvállalkozó vagyok. Eddig elmentem, ledolgoztam a nyolc-tíz-tizenkét órát, hazajöttem, és nem törődtem semmi mással. Most azonban mindenért én vagyok a felelős. Sokan kérdezik: miért nem csinálsz mást? A válaszom: mert szeretem! Azért is mertem saját vállalkozásba kezdeni. Az eleje most nagyon nehéz, és viszonylag kevés munkám van, ami talán annak tudható be, hogy még nem ismernek. Remélem, ez változni fog, mert rossz motor mindig van. S ez egy olyan technológia, amely ilyen marad, a motor az mindig motor, nem olyan, mint az elektronika, hogy elavul. Az emberek mindmáig a régi Sever pumpákat imádják, melyek valóban nagyon jók, strapabírók, javítjuk is őket ezerrel. Nem társulnék senkivel, annak azonban örülnék, ha előbb-utóbb tudnék foglalkoztatni valakit, idővel több embert is. Szeretnék egyszer oda eljutni, hogy márkaszerviz legyek. Ha a szükséges gépeket be tudnám szerezni, az egy nagy ugródeszka lenne, mert akkor bővíthetném a munkakörömet. Ezzel meglenne az alap, viszont nagyon sokféle célszerszám létezik még, melyet meg sem lehet venni, hanem le kell gyártatni, ám csak akkor tudod, mire van szükséged, amikor egy munkafázisban odajutsz, hogy hoppá, ez most nincs. Sokszor mondtam ebben az elmúlt két hónapban, hogy feladom. Az a baj, hogy eddig reggeltől estig dolgoztam, és most nincs annyi munkám, így tehát gondolkodom. Mindig az jár a fejemben, hogy most miért van szabadidőm. Mindenki azzal vigasztal, legyek türelmesebb, majd megismernek, s akkor megint melózhatok látástól vakulásig.

A műhely Kelebián található, és akkora, hogy belefér majd az összes gép, melyre Csaba vágyik, valamint a rengeteg javítani való motor is.

— Anyósomék házában, a földszinten van egy 120 négyzetméteres üzlethelyiség, két raktárral, egy hatalmas egybefüggő térrel, irodahelyiséggel, öltözővel, vizesgóccal — egyszóval műhelynek ideális. Vegyeskereskedésük volt ott, annak is lett kialakítva, minden gyönyörű, csak be kell rendeznem, és persze több munka kellene. Most ott tartok, hogy annak a munkamennyiségnek, amely már megfelelne, a 75 százaléka megvan. Én azonban a 150 százalékkal sem lennék elégedett, egész életemben munkamániás voltam. Imádom csinálni! Amikor odakerültem a cégbe, huszonegy évvel ezelőtt, rögtön a középiskola után, akkor láttam életemben először elektromotort, s amikor kitanultam a szakmát, nagyon megkedveltem. Ezzel szeretnék foglalkozni egész életemben! Jó lenne, ha a saját cégemből mehetnék majd nyugdíjba. Úgy gondolom, hogy ha kényszer szülte is, de ez egy lehetőség, én mindenképp annak élem meg.