Nem tudom, hogy bőgatyás őseink eme ruhadarabjuk alatt hordtak-e még alsó gatyát. Tehát gatyát a gatya alatt. Mert a bő gatyájuk felett pantallót nem viseltek. A nadrág eltakarta volna a gatyát. Márpedig nem azért hordtak bőszárú gatyát, hogy azt elrejtsék a kíváncsi szemek elől. Azért hordtak habfehér, gyolcsból vagy vászonból szabott, rojtos szárú bő gatyát, hogy azt mindenki lássa, meg azért is, mert ez kényelmes volt, s nem utolsósorban azért, mert ez volt a divat, ez illett, különösen ünnepekkor, a vidéki magyar férfiakra, csikósokra, pásztorokra.
Ez a nemes ruhadarab, amit én már inkább csak megsárgult, öreg fényképekről ismerek, onnan jut eszembe, illetve az juttatta eszembe, hogy készül a magyar nyelv nagyszótára. A CzuczorFogarasi-féle óta másodízben. Az elsőnek a tervét a Magyar Tudományos Akadémia a tizenkilencedik század első felében dolgozta ki, elvégzését pedig Czuczor Gergelyre és Fogarasi Jánosra bízta. Huszonkét év alatt készült el a munka, s külön tizenkét esztendőbe tellett, míg a hat kötet nyomtatásban is megjelent. (Egy alkalommal ezt a munkát szerettem volna megszerezni egy plébánia gazdag könyvtárától. Az idős plébános úr szeretetteljes, de határozott hangon visszautasította méltányos ajánlatomat. - Az egyházam vagyonát nem kótyavetyélhetem el! - mondta. Igaza volt.)
Örömmel hallom és olvasom, hogy egy új, tizennyolc kötetes nagyszótár kiadását indította el az MTA Nyelvtudományi Intézete. Az első két kötet máris kapható. Az első útmutatásul szolgál a többiek használatához, a második már igazi szótár, az a és az á kezdőbetűs szavakat, szavainkat foglalja magába.
Valaki már föl is lapozta ezt a kötetet, s olyan szavakat is talált benne, amilyenek egyetlen eddigi szótárunkban se fordulnak elő. Például arra a jelzős főnévre, amely első hangzásra csakugyan újdonságként hat. Mert eddig talán magyar ember ki sem ejtette a száján. És le se írta senki fia. És mégis van. Legalábbis mostantól kezdve. Úgy hívják, hogy ALSÓ GATYA.
Vajon milyen lehet? Hosszú szárú, rövid szárú? Téli, nyári? Bő, avagy testhez tapadó? És milyen a FELSå GATYÁ-hoz való viszonya? S egyáltalán létezik-e felső gatya, vagy ha még pillanatnyilag nem is született meg, az f kezdőbetűs kötet megjelenéséig megszületik-e? S úgy valahogy hordják majd a férfinépek, ahogyan ma a páros lélekmelegítőt: a hosszú ujjút alul, a rövid ujjút felül, hogy látszódjon, kilógjon a hosszúnak az ujja?
Nem biztos azonban, hogy azért született meg az alsó gatya, hogy a párja is megszülessen, a felső. A magyar nyelv egyik legragyogóbb mestere mondta valahol, hogy a nyelvnek nem mindig feltétlenül fontos a logika útvonalát követni, főleg nem szabad ezt megkövetelni, mert akadnak benne olyan logikai bukfencek is, amilyen például az alsó gatya, ami tegnap még alighanem az alsó nadrág névre hallgatott.
De tulajdonképpen nem is ez izgat engem az új nagyszótárunkkal kapcsolatban, hanem inkább az, hogyan szerzem be ezeket a köteteket, mind a tizennyolcat, ha már a hatkötetes CzuczorFogarasi-félét nem sikerült beszereznem. Mert számításaim szerint 2031-re, amikor a nagy mű utolsó kötete is a könyvesboltokba kerül, jómagam a százegyedik évembe lépek, amit aligha érek meg világos elmével, talán még zavarodottal sem. Pedig, legalábbis egy dolog miatt, szeretném. Persze, világos elmével. Ez lenne ugyanis az első szótár, amelynek minden szócikkét átrágnám, mind a száztízezret, külön kijegyezném azokat, amelyeket sem édesanyámtól, sem a tanítóimtól, sem Arany Jánostól nem tudhattam meg.
Hallom az ifjakat - akik majd a kezükbe vehetik mind a tizennyolc kötetet -: a szótárak nem arra valók, hogy minden szavukat bemagoljuk, hanem hogy szükség esetén kéznél legyenek, támaszkodhassunk rájuk. Talán nekik van igazuk. Nekik, akik nemcsak a nagyszótárból ismerik meg az alsó gatyát, de fel is próbálhatják. A rétegesen való öltözködés újabb lehetőségével élve. És hogy eldalolhassák a lányok, menyecskék: Tizenhárom rojtos alsó gatyát visel a babám...