home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Alkotói elszántság és véleménynyilvánítási kényszer
Tóth Lívia
2011.03.16.
LXVI. évf. 11. szám
Alkotói elszántság és véleménynyilvánítási kényszer

- Szabó Attila fotójaA filmkészítés terén nyújtott kiemelkedő tevékenységéért Balázs Béla-díjat kapott Siflis Zoltán szabadkai filmrendező. A rövid hír ennyi, de mi van a magas anyaországi állami kitüntetés hátterében, például milyen fokú az alkotók megbecsültsége, munkájuk anyagi támogatot...

- Szabó Attila fotója

A filmkészítés terén nyújtott kiemelkedő tevékenységéért Balázs Béla-díjat kapott Siflis Zoltán szabadkai filmrendező. A rövid hír ennyi, de mi van a magas anyaországi állami kitüntetés hátterében, például milyen fokú az alkotók megbecsültsége, munkájuk anyagi támogatottsága? A díjazottal a többi között erről is beszélgettünk.
- A megbecsülés milyenségére utal az a tény, hogy amikor a nyilvánosság tudomást szerez egy ilyen díjról, felsorolják, mi mindent készített az alkotó, de ilyenkor kellene megnézni azt is, hogy mit látott ebből a közönség, mennyire van jelen a közösségünkben a filmművészet, azon belül is a dokumentumfilm-készítés. A mi kultúránk inkább irodalom- és színházcentrikus, de az ilyen pillanat arra jó, hogy tudomásul vegyük: vannak olyan mozgóképi produkcióink is, amelyek erről a közösségről szólnak. Az anyagiakról nem nagyon szeretek beszélni, de el kell mondani, hogy az utóbbi tíz évben, főleg az anyaországban, nagyon fellendült a dokumentumfilmek gyártása, évente mintegy 250 készül el. Nálunk, a Vajdaságban egy közepes költségvetésű magyarországi dokumentumfilmnek a költségét öt-tíz produkcióra kell szétosztani, vagyis nagyon kis pénzből kellene értékes, színvonalas filmeket készíteni. Úgy vélem, ez az, ami visszatartja a filmeseket a nagyobb lélegzetű alkotásoktól. A hónapokig, évekig tartó munkát a mai támogatási rendszer nehezen tudja követni, a filmek hőseinek a történetei általában nem akkor fejeződnek be, amikor egy adminisztrációs folyamat lezárul. Hazai és anyaországi forrásokra egyaránt lehet támaszkodni, de ezek viszonylag szerények. Az alkotói elszántság és a belső, véleménynyilvánítási kényszer azonban még mindig képes arra, hogy áthidalja ezt az áldatlan helyzetet. A filmesnek azonban minden fázisban, nemcsak a pénz megszerzésében és a forgatásban, hanem a vetítések megszervezésében is részt kell vennie, ha azt szeretné, hogy életre keljen a műve és találkozzon a közönséggel. Nagyon fontos, hogy a filmek ott kapják meg az elismerést, rangot, ahol készültek és azoktól, akikről szólnak.
" Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki dokumentumfilmezésre adja a fejét?
- A dokumentumfilm nemcsak alapos előkészületet és kitartást igényel, de azt is, hogy az alkotónak legyen saját véleménye, és fel kívánja fedni azokat a társadalmi problémákat, gondokat, amelyek konfliktushelyzetet okoznak. Számomra is akkor kezdődött el egy új alkotói periódus, amikor a 80-as években megszerveztük a topolyai alkotótábort. Szinte elsőként nyúltam azokhoz a tabutémákhoz, amelyekről korábban csak úgy lehetett szólni, ahogyan a hivatalos politika elvárta. Ilyen például a Nehéz idők című filmem, mely a beszolgáltatásokról szól, a Temetetlen holtjaink, mely az 1944-es atrocitásokat, a Veszendő végeken pedig a fogyatkozó magyar falvak helyzetét dolgozza fel, továbbá ezek közé az alkotásaim közé tartozik az Ez egy inkvizíció, a Gádorlakók, az Ebben a puszta világban... című is. Az alkotón múlik, mit vállal fel, és a filmet milyen célra használja. Igyekszik-e korrigálni az elferdített, eltorzított képet, kutatni, mi van mögötte, mert ez az igazi kihívás, ez hozza meg a szakmai sikert is. Ha egy filmnek van súlya, ha a benne foglalt mondanivaló több generáción át tényfeltáró és esztétikai értékkel bír, akkor az alkotás él. Ezért megéri kitartani a mostoha anyagi körülmények ellenére is. Sőt, még akkor is, ha ezek a filmek egy időre esetleg a fiókba kerülnek. Néhány évvel ezelőtt a magyar történészekből és filmkritikusokból álló szakmai csoport csaknem száz olyan magyar filmet választott ki, amelyet a kor megismerése szempontjából fontosnak tart. Ebben a válogatásban két filmem is szerepel, a Temetetlen holtjaink és az Ez egy inkvizíció.
" A 18 hosszú és a 11 rövid szerzői dokumentumfilm után most egy újabb alkotáson dolgozol, amely Jugoszlávia szétesésének a végnapjairól szól. Én tudom, hogy ti azokban az időkben állandóan forgattatok, éppen ezért érdekel, miért csak most került sorra ez a téma.
- Nagyon tudatosan vártam ennyit, mert kell egy távolság. Sokszor a film szereplői is azt kérték: ne hozzam azonnal nyilvánosságra a gondolataikat. Ki kellett válogatni, mi jellemezte leginkább a kort. Filmes napló formájában, 10-14 történetben szeretném feldolgozni a témát, amelyet valóban már több éve dédelgetek. Most éreztem, hogy letisztult bennem az egész. Igazad van, azokban az időkben mindent leforgattam, mára ez is megváltozott, pedig a mai életünket is érdemes lenne dokumentálni. Talán furcsán hangzik, de a 90-es évek a háborúk ellenére is sokkal jobb intézményes hátteret biztosítottak számunkra. Nagyon sajnálom, hogy mára szétesett az a régi csapat, amellyel valamikor dolgoztam. Szeretném megemlíteni a nevüket, elsősorban a feleségemét, S. Gordán Kláráét, aki a legtöbb esetben szerzőtársam is volt, Farkas Miklós operatőr, vágó nevét, valamint Király Attila és Hegedűs Dániel operatőrét.
" Miért nincs az itteni filmeseknek szakmai szervezetük?
- A vajdasági magyar filmalkotók tavaly határozták el, hogy szakmai céhet alapítanak, és már hozzá is láttak a megvalósításához. Úgy vélem, ez nagyon fontos, de korántsem elegendő. Félek, hogy az intézményesített formával a szabad alkotás légköre kerül veszélybe. Most, amikor még nem vagyunk egy kötelékben, sokkal inkább segítjük egymást. Egyébként a vajdasági filmgyártás hőskora a nyolcvanas évek végén be is fejeződött. Vicsekék és Deákék korára nagyon büszkék lehetünk, szellemi rokonság van közöttünk, hiszen abban a dokumentarista iskolában, ami Topolyán kezdődött, ugyanazokat a tabutémákat feszegettük. Meg kellene írni a vajdasági magyar filmkészítés történetét is. Ez egy komoly feltáró, összegző munka lenne. Nagyon sajnálom azt is, hogy nincsenek kritikusaink, akik értékelnék a filmeket, hiszen a szerzőnek nem az a dolga, hogy dicsérje a saját alkotását. Hiányoznak azok a szubjektumok, amelyekkel kiteljesedhetne a filmkészítés világa, és mindenki végezhetné a saját feladatát. Például a vetítés sem csak a művészmozik feladata, a könyvtárakban, iskolákban, egyesületekben is lehet filmklubokat szervezni. Ezeknek a dokumentumfilmeknek helyük lenne az oktatásban is. Magyarországon és nyugaton ennek nemcsak kiterjedt hálózata, hanem jelentős költségvetési támogatottsága is van, mi viszont itt tartunk, ahol tartunk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..