Alázatról és gőgről – ünnep előtt, de nem helyett

Alázatról és gőgről – ünnep előtt, de nem helyett

Ünnepre készülünk, közben önkéntelenül is az jut az eszünkbe, hogy tiszta szívvel összegyűlni, gondtalanul ünnepelni nem is olyan könnyű manapság. Egyáltalán, könnyű volt valaha is? A vajdasági magyar közösség sajátos nagykorúsága, hogy tizennyolcadik alkalommal emlékezik meg hivatalosan, nyilvánosan államalapító első királyunk, Szent István napjáról.

Hosszú, rögös út áll mögöttünk. Ebben is, mint minden másban. Vajon megérte? Megéri, hogy továbbra is itt maradunk, miközben ismét csomagolnak, távozni készülnek körülöttünk a barátaink, az ismerőseink. Most, amikor újra összetartozik a nemzet, amikor talán a legközelebb vagyunk István király államalapító elképzeléséhez, művének megvalósulásához.

Augusztus 20-a, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja, a legrégibb magyar ünnep. S nem csupán a hagyomány, a megszokás folytán, hanem elsősorban azért, mert jó érezni, hogy tartozunk valahova. És nem a nyájmeleg vagy a nyájszellem miatt. Hiszen a nyájon belül is bárki lehet egyéniség. Sehol sem szükséges beolvadni, feladni a sajátosságainkat, a különbözőségeinket. Egyetlen közösségen belül sem. Egyetlen államon belül sem. Még Európában sem. Bizonyára nehezebb, remélni merem azonban, hogy megéri. Az összetartozás érzéséért is.

Szent István hatalmas elszántsággal és végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Gondoljunk erre, miközben keressük a helyünket! A családban vagy egy városban, akár a nagyvilágban. Ne feledkezzünk meg az alázatról, és ne értelmezzük rosszul! Az alázat fogalmán sokan valamiféle fejet hajtást, önmagunk szándékos lekicsinylését vagy megalázását értik. Esetleg gyávaságot, meghunyászkodást, élhetetlenséget. Pedig erről szó sincs. Alázatos az, aki a gőg és önteltség helyett mások javát helyezi előtérbe, aki pontosan annyinak látja és tudja önmagát, amennyit valójában ér. Csakhogy ez iszonyúan nehéz. Sokkal könnyebb fennhéjazónak, tiszteletlennek lenni, rúgva, tiporva, másokat semmibe véve haladni előre. Fel, fel, a magasba. Ahonnan jó nagyot lehet esni is.

A közelgő ünnepnap ezúttal abban is más, mint a korábbiak, hogy az idén emlékezünk Szent István halálának 975. évfordulójára. Az ünnepre való ráhangolódás, a készülődés napjaiban nem haszontalan időtöltés elővenni és újraolvasni azokat az intelmeket, amelyeket nagy királyunk fiához, Imre herceghez intézett. Ezek segítettek a trónörökösnek abban, hogy megértse, milyennek kell lennie, hogyan válhat népének bölcs, igazságos és nem utolsósorban erős vezetőjévé. Szent István hitt a közösségben rejlő erőben, a keresztény szellemiségben, a törvények nyújtotta biztonságban. Tudta, ha van összefogás, akkor a viszályok közepette is megmarad a nemzet, és erős államot teremt.

Az uralkodó, mielőtt hozzákezdett volna tanácsai felsorolásához, gondolatait egy általánosabbnak szánt bekezdéssel vezeti be, mely így kezdődik: „Mivel megértettem, s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett, s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett, mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn…” Törvény, melynek az alapjai „részben isteni parancsok és renk, részben világiak”. Nos, talán éppen ez az egyik gond. Mostanság ugyanis nem érezzük, hogy a törvények értünk lennének, hogy mindenkit védenének. Pontosabban, hogy mindenkire egyformán vonatkoznának. Mert sokan nem akarják ismerni az olyan fogalmakat, mint az egymás tisztelete, a türelem gyakorlása, az elesettek segítése, a kegyelmesség, a megbocsátás, a becsületesség. Vagy éppen kinevetik, lenézik azokat, akik ilyen elvek alapján élik a mindennapjaikat.

Bizonyára azt sem tudják, „hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” De még megtanulhatják! Akár a saját kárukon is.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Vezércikk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Alázatról és gőgről – ünnep előtt, de nem helyett
Vezércikk
  • Tomek Viktor
  • 2016.04.10.
  • LXXI. évfolyam 14. szám
Alázatról és gőgről – ünnep előtt, de nem helyett
Vezércikk
  • TOMEK Viktor
  • 2013.10.23.
  • LXVIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink