Akikkel a képernyő révén nem lehet bármit elhitetni

Akikkel a képernyő révén nem lehet bármit elhitetni

A zentai diákfilmesek téli táborában jártunk

Amikor a délutáni órákban a Bolyai Filmműhely téli táborát keresve felkaptattam az épület második emeletére, egy pillanatra elbizonytalanodtam, merre is induljak. Aztán hangokat hallottam, de pár lépés után zavartan megtorpantam a férfimosdó előtt. A zsivaj ugyan bentről jött, mégsem éreztem késztetést, hogy megnézzem, mi történik odabenn. Pár perc múlva Horváth Mihály rendező és Póth Imre operatőr-rendező, az ifjú filmesek két tanára nevetve magyarázta, ha mégis benyitottam volna a toalettbe, akkor egy forgatás kellős közepébe csöppenek.

A Bolyai Filmműhely 2005-ben iskolai szakkörként alakult meg a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban és Kollégiumban, azóta pedig az ott készített alkotások már számos díjat, elismerést hoztak a hazai és a külföldi fesztiválokról. Legnagyobb sikernek a Lakiteleki Filmfesztiválon — amely tulajdonképpen a Kárpát-medencei magyar kistérségi televíziók és stúdiók szemléje — elért eredményüket tartják: a Duna Televízióért Alapítvány egymillió forinttal jutalmazta őket. A tanulók az oktatási intézmény eseményeinek rögzítésén kívül riport- és dokumentumfilmeket, rövid játékfilmeket, animációkat is kreálnak.  

A két filmes szakember hangsúlyozta: arra törekednek, hogy az iskolából olyan fiatalok kerüljenek ki a nagyvilágba, akikkel a képernyő útján nem lehet majd bármit elhitetni, és akik tudnak a sorok között olvasni. Habár elsősorban matematikai középiskoláról van szó, voltak már olyan felvételizők, akik inkább a filmműhely végett iratkoztak ide, és a végzettek között is akadnak a természettudományok helyett a média világát vagy a filmes utat választók.

A filmes foglalkozásokat hetente egyszer, szerda délutánonként tartják, a téli és a nyári tábornak viszont az alkotómunka kiteljesítésében veszik hasznát. Ilyenkor nem kell más tantárgyakkal törődni, reggeltől estig, sőt másnap reggelig is forgathatnak, vághatnak, töprenghetnek egy-egy jó ötleten — természetesen a vezetőik útmutatásával. A tanárok azonban mindig ügyelnek arra, hogy a diákok elképzelése érvényesüljön, az ő filmjük készüljön el, és élvezzék a folyamat minden szakaszát a forgatókönyv megírásától kezdve a forgatáson át a vágásig.

Az ő lelkiviláguk még kevésbé terhelt, sokkal lazábban, kötetlenebbül és pajkosabban nyúlnak hozzá a témákhoz, habár ez is veszélyt rejt magában, mert a film esetében soha nem szabad elfelejteni, hogy mi a mondandója és kinek szántuk — magyarázta Horváth Mihály. — Ezek a gyerekek nagyon kíváncsiak és érdeklődőek, a filmes szakma pedig éppen ilyen embereknek való. Mivel ez matematikai gimnázium, a tanulók logikai képessége igen fejlett, a műszaki képzésük kevés időnket veszi igénybe, azt könnyen megértik. Éppen ezért inkább a filmnyelvre, a megfelelő értelmezésre helyezzük a hangsúlyt. Most már nincs egyszerű dolgunk, hiszen mindig több generációt kell folyamatosan tanítanunk, szerencsére azonban ebben már tudnak segíteni azok, akik negyedik éve járnak hozzánk. Ők az asszisztenseink, és már van annyi tudásuk, hogy abból a kezdőknek is átadhassanak. A filmeket nem önös érdekből készítjük, tehát nem azért, hogy saját magunk nézegessük. Elsőként a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén kerülnek a közönség és a zsűri elé, aztán jöhetnek a szemlék, fesztiválok, sőt a tanév vége előtt is tartunk egy filmnapot, melyen az egész évi termést mutatjuk be a tanároknak, diákoknak, vendégeknek.

A törökkanizsai Orosz Kinga az első osztály padjait koptatja. Elmondta: a filmesek még akkor felkeltették az érdeklődését, amikor általános iskolásként a bolyaisok matematikai táborában járt. Amint az iskola diákja lett, csatlakozott hozzájuk.

Most egy kisfilmet kezdtünk el forgatni, melynek a főszereplője egy fiú, aki a hétvégére a kollégiumban maradt. Kissé horrorszerű, pedig nem is szeretem a rémfilmet. Egyébként ennek a munkálatai zajlanak a WC-ben — mesélte Kinga, akit a terveiről is faggattam. Az informatikai vagy a matematikai szakon gondolkozik, de szeretne a filmszakma közelében is maradni.

A harmadikos, szenttamási Szabados Noémi is elsős volt, amikor bekapcsolódott a filmműhely munkájába. Leginkább a rendezés érdekli, de vágni is szeret, habár azt néha unalmasnak találja.

Most egy keramikusnál jártunk, én vagyok a rendező, már kitaláltam egy forgatókönyvet is, melyet a nyári táborban szeretnék megvalósítani. A matematika mindig a kedvencem volt, most is nagyon szeretem, talán a mérnöki szakra esik majd a választásom. Tudom, hogy a matek és a film két nagyon eltérő terület, de mivel mindkettő tud fárasztó lenni, egyik művelése közben kapcsolódom ki a másikból.

Szakáll László másodikos a matematika szakon, kedveli is, de a filmezés is nagyon tetszik neki.

Nagy élmény számomra a forgatás, én leginkább az operatőri munkát és a vágást szeretem. Írtam ugyan forgatókönyvet is, de a munkának ezt a részét a jövőben inkább meghagynám másoknak. Kisjátékfilm készül, egy lányról szól, akit megcsal a szerelme, de persze nem szokványos módon mutatjuk majd be a reakcióit. A vágás hosszadalmas folyamat, ennek ellenére élvezem kiválogatni, mely részek maradjanak meg, melyek ne.  

A tanár urak büszkén meséltek arról, hogy a nyári táborba az egyetemi hallgatók is visszajárnak, de azt sem hallgatták el, hogy a dokumentumfilm-sorozatukkal hagyományőrzést, értékmentést is végeznek, hiszen a régi, kihalófélben levő szakmákat örökítik meg. Megemlítették még a csapat harmadik tagját, Megyeri Gábor informatikai mérnököt, akinek a segítségére mindig számíthatnak.
 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Akikkel a képernyő révén nem lehet bármit elhitetni
Községeink Életéből
Akikkel a képernyő révén nem lehet bármit elhitetni
Szabadkai Napló
Facebook

Támogatóink