Az egyikről, a torontálvásárhelyiről mi is hírt adtunk hetilapunk honlapján. Az előzményekről csak annyit, hogy a nagybecskereki Kamrás Leona és párja, a nigériai Al-Mubarak Dogo Salman szeptember óta járták az iskolákat.       

A közösségi portálokon is igen népszerű pár érdekes módon ismerkedett meg. Mindketten a Work and Travel program keretében dolgoztak Amerikában, és ott „futottak” össze. Úgy hozta a sors, hogy ugyanarra a szigetre kerültek, ugyanabba a gyorsétkezdébe. Igaz, Leona néhány héttel előbb érkezett, és már némileg belejött a munkába, sőt, elő is léptették. Amikor Salman megérkezett, Leona már a főnöki tisztet töltötte be, magyarán a felettese lett.

A nyári időszak csak barátságban telt, utána fordult komolyabbra a kapcsolatuk. Másfél hónap után Leonának haza kellett utaznia, így öt hónapnyi távkapcsolat következett. A folytatásban Leona meglátogatta a férfit, majd hamarosan Írországba utazott, mert ott kapott munkát. Ismét újabb félévnyi távkapcsolat kezdődött, ám ez alatt az idő alatt a fiatal hölgynek sikerült meggyőznie a párját, hogy Európa sokkal jobb hely, és kövesse. Salman és Leona augusztus óta néha Nagybecskereken, majd máshol bukkannak fel. Járják a szebbnél szebb helyszíneket. A fiatalembernek nagyon tetszik Szerbia, azt állítja, hogy a hat hónap alatt sokkal több jó embert ismert meg, mint két év alatt Amerikában.

Salman egyébként nemzetközi jogot és diplomáciát tanult, Leonának pedig még néhány vizsgája maradt a zentai kertészmérnöki szakon. Ettől eltekintve dolgozgatnak, Salman online promóciókkal foglalkozik, mert egyébként nehézkesen lehet elintézni a munkaengedélyét, Leona pedig japánoknak adott online angolórákból élt, ám április 5-ére már megvolt a repülőjegye, visszament Írországba, ahol egy boltban virágkötészeti tanácsadóként, „csokrászként” dolgozik. És ehhez, mármint a csokrok készítéséhez, megkapta az alapokat, ötéves kora óta ebben növekedett, édesanyja vezeti ugyanis a Darusi virágüzletet. A vállalkozásnak több évtizedes hagyománya van, a nagyszülők indították be a virágtermelést. A szakma tudományos oldalát pedig az egyetemen sajátíthatta el.

A terveik között szerepel, hogy egy ideig még utazgatnak, egy kicsit dolgozgatnak, viszont hosszú távon Szerbiában szeretnének letelepedni, és itt belekezdeni valamilyen üzletbe. Előtte pedig tapasztalatot akarnak gyűjteni a további életükhöz.

Végül Nigériára terelődött a szó. Salman szerint feltétlenül tudni kell a hazájáról, hogy nem egy egyvallású, egynyelvű ország. Mintegy 250 népcsoport él Nigériában, és ezek csaknem száz nyelvet beszélnek. Ennek ellenére az emberek nagyon összetartóak, és elfogadják a másságot. A népesség szempontjából óriási országról beszélhetünk, hiszen amíg Szerbia lakosainak száma 7 millió körüli, addig Nigériában 186 millióan élnek. Csak egy példa: a legnagyobb város, Lagos 22 milliós.

Nigéria lakosságának fele muzulmán, Salman családja is ilyen vallású. Ennek alapján náluk engedélyezett a többnejűség, az édesanyja volt az édesapjának az első felesége — éppen folyamatban van a válásuk —, rajta kívül még két felesége volt, most azonban frissen nősült egy újabb hölggyel. Salmannak három (édes)öccse és három féltestvére, fivére van. Az édesanyja szeretett volna egy kislányt is, ám a negyedik fiúgyermek után feladta.

Nigériában mindenképp a régebbi korok művészetét bemutató helyszínekre érdemes ellátogatni, emellett a több istent imádó törzsek életének bemutatása is érdekes. Az egykori fővárost, az ország legnagyobb városát, a már említett Lagost okvetlenül látnia kellene egy odaigyekvő turistának. Persze az esőerdők is szépek, és szafarizni is lehet.

Nigériában az általános és a középiskola kötelező, valamint ingyenes, ám mivel sok a gyerek, az állami oktatási intézmények némely osztályába 100-150 diák is jár. Ilyen körülmények között nagyon keveset lehet megtanulni, ezért a tehetősebbek magániskolába küldik a gyerekeiket. A tanügyben még használatosak az olyan „segédeszközök”, mint a pálca vagy a bot, viszont a legtöbb esetben nincs rájuk szükség, mert a gyerekek fegyelmezettek.

Nigéria északi részén nemrég zendülések törtek ki, melyek főleg provokációkból erednek, gyűlöletszításon alapulnak. A fővárosban viszont, ahol Salman is élt, béke van, nincsenek ilyen jellegű kilengések. A Szerbiából való elvándorlás gondjára reflektálva az afrikai fiatalember elmondta, ők is mennének, csakhogy a nigériai útlevél nem sokat ér. Még az afrikai államok többségébe is vízummal utazhatnának, ha megkapnák. Akinek viszont sikerül kijutnia külföldre, az ott is marad, mert sokkal jobbak a lehetőségek a megélhetésre. Tehát sokan elmennének szerencsét próbálni, de nem tehetik meg, ezért maradnak, és tengetik az életüket. Az átlagbér alacsony, mintegy 50 eurót tesz ki.

Salman édesanyja sok eredeti öltözéket küldött Leonának, így az iskolákban is ezekben a ruhákban jelentek meg a rendkívüli földrajzórán. Nigériában nagy becsben tartják a népviseletet, és péntekenként mindenki a sajátjába öltözve megy munkába vagy máshová. Érdekességként említhető, ha például egy bankban megjelenik két férfi, az egyik öltönyben, nyakkendőben, a másik pedig eredeti viseletben, akkor mindenképp a hagyományos öltözékű kap nagyobb tiszteletet.

A nigériaiak hagyománytisztelők, ezért noha az országban az angol nyelv a hivatalos, mindenki azt a nyelvet beszéli, amelyik törzsnek, népcsoportnak a tagja. Salman például a joruba nyelvet beszélők csoportjába tartozik, emellett még két fő csoport létezik: a hausza és az ibo. Nagymamája falun él, ott nincs áram meg vízvezeték, a szabad ég alatt főznek. Ezt meg is tehetik, hiszen „télen” a leghidegebb napokon is 25 fokot mérnek. Egyébként akár 50 fokos meleget is jegyezhetnek. Az esős időszakban az az érdekes, hogy ilyenkor nincs tanítás, hiszen annyira zuhog a csapadék, hogy a gyerekek nem hallják a tanárt. A nagymama mellett, amikor főz, a család minden gyermeke ott van. Egyrészt azért, hogy eltanulják tőle a sütés-főzés mesterségét, másrészt pedig azért, hogy segítsenek neki, például vizet hozni. Nigériában mindenki mosolygós, nagyon egyszerűen élik az életüket, tudnak örülni az apróságoknak, pozitívan tekintenek mindenre.

Salman tavaly augusztusban érkezett. A nyár nem tetszett neki, viszont a téli időszakot nagyon élvezte. Mivel nincs hozzászokva ahhoz, hogy rétegesen öltözzön, sokszor Leona figyelmeztette, nehogy megfázzon. Persze az idén tapasztalta meg az első igazi telet, ahogyan havat és hóesést is most látott először.

Hogy milyen a nigériai éghajlat, azt szeptemberben Leona is megtapasztalhatja, hiszen úgy tervezik, hogy akkor utaznak el Salmannal a fiatalember hazájába.