A szabadkai Zentai úti temetőben nagyszámú tömeg gyűlt össze november 2-án, hogy immár huszonhetedik alkalommal emlékezzen meg a partizánok által háborús bűnösnek vélt áldozatokról.

— Még mindig és kitörölhetetlenül élnek az emlékezetekben azok a borzalmak, amelyeket 1944-ben és 1945-ben kellett átélniük az embereknek — ezzel a gondolattal kezdte meg beszédét dr. Némedi Imre, aki azt is kiemelte, hogy sokan nem személyes okokból, hanem lelki indíttatásból jelentek meg a megemlékezésen. A műsorvezető magyarul, horvátul, szerbül és németül köszöntötte az egybegyűlteket.

Ezután Mikes Imre Elek előadásában elhangzott Vitéz Somogyváry Gyula A bástyán című költeménye. Őt követte Donna Karan Katarina Čeliković Mrtvi című versével, majd Mészáros Gabriella következett, aki Annette von Droste-Hülshoff Letzte Worte című költeményét szavalta el.

A művelődési műsort ökumenikus istentisztelet követte, mely során ft. Paskó Csaba magyar nyelven, ft. mgr. Mirko Štefković római katolikus lelkész horvát nyelven, ft. Josef Wogrinz római katolikus lelkész német nyelven, nt. Dolinszky Gábor evangélikus lelkész, püspökhelyettes, nt. Harangozó László, a református egyház szabadkai lelkésze és Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség titkára szólt az egybegyűltekhez.

A jelenlevők harangszóval is emlékeztek az áldozatokra. A Szent György Lovagrend Kecskeméti Nagypriorátusának képviselői, dr. Karácsonyi Loránd és Vazul Attila kongatták meg a harangot. Juhász Gábor előadásában a Sirató töltötte be a teret a Vergődő madárnál.

Bunford Tivadarnak, Szabadka város képviselő-testülete elnökének beszédében a többi közt az is elhangzott, hogy az emléktábla meghosszabbítására van szükség, hiszen a 852 feltüntetett áldozaton kívül további 158-at azonosítottak, és az ő nevüket is táblába kell vésni. Hangsúlyozta, a mi dolgunk nem az, hogy ítélkezzünk, hanem az, hogy emlékezzünk.

— Megemlékezésünk célja nem a számonkérés, hanem a megbékélés. A megbékélés azonban nem azt jelenti, hogy megfeledkezünk azokról a szörnyűségekről, amelyek 1944 őszén és 1945-ben történtek. Kötelesek vagyunk megemlékezni azokról a gyermekekről, megemlékezni azokról a fiatal emberekről, akik még el sem érték a huszadik életévüket, és kivégezték őket. Nem szabad megfeledkeznünk azokról az édesanyákról és édesapákról, akik árvákat hagytak maguk után. Nekünk, élő embereknek még vannak kötelezettségeink.

A megemlékezés záróprogramja a koszorúzás volt. A tartomány képviseletében Pásztor István, a képviselőház elnöke, az önkormányzat részéről Bogdan Laban polgármester és Bunford Tivadar, továbbá Magyarország és Horvátország külképviseletének vezetői, a magyar, a német, a horvát és a bunyevác nemzeti tanács képviselői, valamint a helyi pártok és civil szervezetek vezetői helyezték el a koszorút a tömegsír mellett felállított emléktáblánál és szobornál. A megemlékezésen megjelent gyászolók is tiszteletüket tették a tömegsírnál.

Tekintse meg a teljes képgalériát, Szabó Attila felvételeit, melyek a megemlékezésen készültek:▼