Nemzeti értékeink külhoni értéktárában a vajdasági hungarikumok között megtalálható a hagyományos karácsonyi agyagbárányka is. Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus, a zentai Rozetta Kézműves Társaság elnöke elmondta, az agyagbárányka régen a gyermekek ajándéka volt, és vagy a karácsonyfa alá tették, vagy az ablakba helyezték. Mivel a zentai kézművesek szeretnék, hogy ez a hagyomány fennmaradjon, felkérték az agyagbáránykák mesterét, Rác Szabó Józsefet, adja tovább tudását, mutassa meg a munkafolyamatot lépésről lépésre. A foglalkozás jó hangulatban telt, Józsi bácsi szívesen mesélt az agyagfigura gyúrásáról, öltöztetéséről, a szükséges kiegészítőkről és a különféle fortélyokról. Mint kiderült, ahhoz, hogy a bárányokat és a juhászt decemberben a karácsonyi vásárban kínálhassa, már hónapokkal előbb hozzá kell fognia az elkészítésükhöz. A téli hónapokban inkább a kellékeket szerzi be, elkészíti, befesti a kiegészítőket (az apró csengettyűket és a pásztorbotokat), később meggyúrja a figurákat — néha akár százat-kétszázat is egyszerre —, a nyári melegben kiszáradnak, ezután befesti őket, majd következik az öltöztetés és a díszítés.

Ha otthon, a karácsonyi díszeket tartalmazó dobozban nincs egy-két, a nagyszüleinktől ránk maradt, gyufaszállábú agyagbárányka, mi magunk is elkészíthetjük a sajátunkat. Akiket nem zavar az agyagozással járó rendetlenség, azok akár most is elkezdhetik, a többiek viszont várjanak vele tavaszig vagy nyárig.   

A bárányhoz szükségünk van jól gyúrható agyagra, a lábaihoz gyufaszálakra vagy vékony fapálcikákra, a szarvához rézdrótra, a bundájához vattára, valamint fehér festékre. Színes papírszalaggal, apró csengettyűvel egészíthetjük ki.