A betegség vírusölő állatgyógyászati készítményekkel sajnos nem gyógyítható, és az állatok védőoltására engedélyezett hatékony oltóanyag (vakcina) sem áll rendelkezésre. Az ASP vírusa iránt a sertés és a vaddisznó minden életkorban fogékony, és a megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az ASP-vírus az embert nem betegíti meg, ezért közegészségügyi jelentősége nincs, a betegség terjesztésében azonban döntő szerepe lehet a felelőtlen emberi magatartásnak. Legelőször 1921-ben Kenyában észlelték, az európai kontinensre 2007-ben jutott el, Szerbiában pedig 2019-ben diagnosztizálták először.

Elmondható, hogy az afrikai sertéspestis korunk leghírhedtebb állatbetegsége, ha bejut egy telepre, akkor ott az összes disznónak vége. Mivel a vaddisznók terjesztik, köreikben könnyedén fertőz, ezért a megfékezése szinte lehetetlen. Ki veszi észre, ha egy vadállat az erdő közepén megbetegszik? Mire kiderül, az állat már elpusztult, és jó eséllyel rengeteg társának átadta a betegséget.

A vírus viszonylag ellenálló a környezeti hatásokkal szemben, ezért nagyon gyorsan terjed. Egyes törzsek különböző savasságú közegekben is fertőzőképesek maradnak. Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az 5—7 évig 5 °C-on, a 18 hónapig szobahőmérsékleten és a 10—30 napig 37 °C-on tárolt vírustörzsek még mindig virulensek, tehát fertőznek. A vírus protektív közegben, például talajban vagy állati ürülékben 5—6 hónapig, hűtött húsban pedig akár 30 hónapig is életben maradhat. A 30 percig alkalmazott 60 °C-os hőmérsékleten azonban inaktiválódik. Tehát csak alapos főzéssel és sütéssel lehet megsemmisíteni.

A beteg sertések valamennyi váladékukkal (bélsárral, vizelettel, nyállal, orrváladékkal, ondóval, hüvely- és méhváladékkal) ürítik a vírust, és ezáltal közvetlenül megfertőzik a velük érintkező társaikat. A sertéstartók, az állatgondozók, az állatfelvásárlók és a fertőzött állatok tartási helyén megforduló más személyek az említett váladékokkal szennyeződött lábbelivel, ruházattal, használati eszközökkel (villa, lapát, vödör, takarmányos kocsi stb.) szintén elhurcolhatják a betegség kórokozóját. Európában a keletről nyugat felé terjedő vírus nagyon virulens, ezért a házisertés- és vaddisznóállományokban tömeges megbetegedéseket, valamint elhullást idéz elő.

Az ASP igen nagy gazdagsági kárt okoz, mert a betegségtől addig mentes országokba és régiókba való bejutása után csak szigorú rendészeti intézkedésekkel és jelentős anyagi áldozatok árán lehet felszámolni. A fertőzött állományokat és a velük kapcsolatba került állományok valamennyi sertését ugyanis le kell ölni, az állathullákat a fertőzés terjedését kizáró módon ártalmatlanítani kell, a felszámolt sertésállományok tartási helyét pedig ismételten fertőtleníteni. A sertésforgalmazást és -felvásárlást regionális vagy országos szinten korlátozzák, egyúttal nem engedélyezett az élő sertések, a sertéshús és a sertéshúsból készült félkész és kész termékek exportja. Az említett intézkedések és korlátozások közvetlenül vagy közvetve súlyos pénzügyi veszteséget okoznak a sertéstartóknak és a velük kapcsolatban álló felvásárlóknak, exportőröknek, vágóhidaknak és húsfeldolgozó üzemeknek is. Tehát az egész ágazat vertikuma katasztrofális veszteségeket szenved.

Az ASP a bejelentési kötelezettség alá vont fertőző állatbetegségek csoportjába tartozik, melynek hatósági megállapítása (a laboratóriumi vizsgálatok pozitív eredménye alapján) a területi főállatorvos hatásköre. Egyúttal a vadászatra jogosult személyek és vadászegyesületek is érintettek az ügyben. A vaddisznók között észlelt tömeges megbetegedést vagy elhullást be kell jelenteni a körzeti vadászati hatóságnak és a vadászterület helye szerint illetékes főállatorvosi hivatalnak, a betegségre irányuló laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokhoz szükséges mintavételek egyeztetése céljából.

Szerbiában ez a betegség már sajnos 2019 óta jelen van. Az érvényes állategészségügyi előírások szerint a diagnosztizált beteg állatokat, de még a körzetben található sertéseket is meg kell semmisíteni. A „veszélyeztetett terület” megjelölés esetében a pestis miatt megsemmisített állomány 10 km-es körzetében tilos a sertések felvásárlása, szállítása és levágása 40 napig, míg a „fertőzött terület” besorolás esetében ez a körzet 3 km-es területet jelöl meg.

A pestist illetően a szerbiai helyzetkép nem túl rózsás, de a megfelelő védekezési intézkedéseknek köszönhetően ellenőrzés alatt tartják. Az ország jelenlegi sertésállományának száma 2,5 millióra tehető. Ebből a megbetegedett, illetve megsemmisített sertések száma 22-23 000, tehát az országos állományveszteség 1% körüli. A fertőzés leginkább a kisebb gazdaságokat érinti, kevésbé a nagyobb sertéstelepeket, ahol jóval szigorúbban érvényesítik az állategészségügyi előírásokat (fertőtlenítési rendszerek hatékonysága, ruha- és lábbelicsere, a pestis elleni átfogó védelmi rendszer fegyelme stb.). Az illetékes minisztérium hivatalos értesítése szerint minden, sertéspestisben érintett bejegyzett gazdaságot az állam gyorsított eljárásban kártalanít. Az elhullott vagy leölt állatok száma után a gazdákat az élő sertések hivatalos piaci ára szerint kártalanítják.

Mi a helyzet a sertéshús esetében? Ahogy az előzőekben elmondtuk, ha az ember vagy egy háziállat, mint a kutya vagy a macska, esetlegesen fertőzött sertéshúst fogyaszt, nem fog megbetegedni! Figyelembe véve a feldolgozási és kulináris eljárásokat, erre minimális az esély! Nagyobb gond a sertéshús piaci árának változása. Ez az Európai Unió országait is érzékenyen érinti, várhatóan mindenhol emelkedni fog az élő jószág és a sertéshús ára, nem beszélve a hentesipari termékekről.

Hosszú távon a betegség elleni vakcina felfedezése mentheti meg az ágazatot. De a legbizakodóbb jóslatok szerint is erre sajnos még néhány évig várni kell.