Adventre készülve

Adventre készülve

Az idén december 1-jével kezdődik a karácsonyra való csendes előkészület ideje, ez egyúttal az egyházi év kezdete is. A várakozás időszaka a december 25-e előtti negyedik vasárnapon indul. Advent keresztény olvasatban az Úr eljövetelét jelzi: erre irányul a négy vasárnapon át tartó várakozás.

Az egyházi évet advent kezdi…

Advent csöndesebb időszak, kevesebb orgonaszólóval, kevesebb virágdíszítéssel, lila miseruhával és hajnali szentmisékkel, a rorátékkal — ezek az időszak liturgikus jellemzői. Nincs böjti előírás, de a visszafogottság, csend, több ima és lelki olvasmány mind ajánlott. Azért, hogy tiszta szívvel várakozhassunk, mielőbb éljünk a bűnbocsánat, azaz a gyónás szentségével.

A hagyományos adventi koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya található. Az adventi időszak első vasárnapján egy lilát kell meggyújtani, a liturgikus szín bűnbánatot, összeszedettséget és szent fegyelmet is jelent. Az ember szívében is meg kell gyúlnia egy kis lángnak az első gyertyagyújtáskor, és ezt a szeretetlángot kell tevékenyen növelni, hiszen ha az ember önmaga és embertársai felé fordul, esélyt kap, hogy jobbá váljon. Az irgalmasság cselekedeteivel is fel tudunk készülni a karácsonyra.

A szentleckében aznap Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből idézünk:

Ismeritek az időt: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk! Múlóban az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben, ne civakodva és viszálykodva! Öltsétek inkább magatokra Jézus Krisztust s a testi fegyelmet, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek. (Róm 13,11—14)

 

…és Krisztus, a Mindenség Királya ünnepe zárja 

A múlt vasárnap, november 24-én az utolsó ítéletre jövő királyt ünnepeltük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. A szentmisében arra emlékeztünk, hogy miután Jézus önmagát teljesen kiüresítve jött el közénk, az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az ítéletre.

Krisztus királyságának liturgikus ünneplése viszonylag új keletű. XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én a Quas primas című enciklikájában. Eredetileg a mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották. Krisztus Király ünnepe a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra.

Az ünnep szentleckéjében Szent Pál egy őskeresztény himnuszt idéz a kolosszei hívek bátorítására.

Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban.

Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve.

Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. (Kol 1,12—20)


(Források: Jelesnapok.oszk.hu, Igenaptar.katolikus.hu, Magyar Kurír)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink