A tagozaton Dudás Zita a tanító, akit logopédusként ismerünk. Budapesten elvégezte a logopédia szakos gyógypedagógiai és az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógia-tanári képzést is. A tagozattal való foglalkozás fontosságáról és módszereiről beszélgettünk.

* Kik járhatnak ebbe a tagozatba?

— Az osztályba sajátos nevelési igényű gyerekek járnak. Ők intellektuális képességzavarral küzdenek, de mind az öten másak, nagyon különböznek egymástól, így teljes mértékben egyéni bánásmódot igényelnek. Van közöttük halmozottan sérült gyermek is, aki mozgáskorlátozottsággal és látássérüléssel él, de vannak autizmusspektrum-zavarban érintett tanulók is. Korábban is működött már a városban egy ilyen jellegű tagozat, nyolc éven át, vagyis elsőtől nyolcadik osztályig Gordos Szilvia gyógypedagógus vezette őket, de már négy éve elballagtak. A jelenlegi osztály is szülői igény alapján jött létre. Mind az öten elsősök, tehát ugyanannyi évesek, és olyan sajátos nevelési igényük van, amelyet nem tud kielégíteni egy általános iskola, illetve az általános iskolában működő speciális tagozat sem. Ennek következtében létrejött egy szektorközi együttműködés, vagyis Magyarkanizsán a tanügy és a szociális védelem összefogásával, valamint az önkormányzat támogatásával újra megnyílhatott ez a tagozat, ami azért is nagyon jó, mert így a gyerekeknek nem kell másik településre utazniuk vagy bentlakásos iskolába járniuk.

Dudás Zita (Szilágyi Nándor felvétele)

* Hányan foglalkoztok az öt gyerekkel?

— Én mint a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola munkatársa vagyok az osztálytanító. Mellettem három személyi kísérő segít az öt gyermek ellátásában. Az ő feladatuk közé tartozik a gyerekek iskolába való eljuttatása, a szülők segítségére van ugyanis az is, hogy minden reggel házhoz megy a szolgálati jármű, és fél 8-ra az összes gyereket elhozza az intézménybe. Eközben a harmadik segítő megcsinálja a reggelit, én pedig a tantermet és az eszközöket készítem elő. Napközis ellátásról van szó, a gyermekek reggelit, uzsonnát és ebédet kapnak, van, aki itt is alszik, majd a délutáni órákban hazaszállítják őket. A segítőim a Magyarkanizsa Községbeli Szociális Védelmi Szolgáltató Központ munkatársai, akikkel nagyon jó együtt dolgozni, csodálatos munkát végeznek. Szalma Éva, Tóth Angéla és Gulyás Fanni nagyszerű, lelkiismeretes munkája hatalmas segítség számomra. Ideiglenesen a Bárka épületében vagyunk addig, amíg az iskola épületében nem lesz kialakítva egy olyan terem, amely ki tudja elégíteni a sajátos nevelési igényű gyerekeket. A jelenlegi terem megfelelő nagyságú, használhatjuk az étkezőt, a mosdót, és mindent meg lehet közelíteni mozgáskorlátozottként is. Ami egy külön pozitívum, hogy a Bárka felnőtt igénybevevői, akik nagyon szeretik az elsősöket, gondoskodóak, vigyáznak rájuk, elfogadják őket, rengeteget beszélnek hozzájuk, és ez az egyik célja is ennek az ellátásnak, hogy ezek a gyerekek is minél több kapcsolatot tudjanak létesíteni. Mindannyian egy közösséget alkotunk a Bárkán belül, és ez mindenkire jó hatással van, ezzel is gazdagodik a gyerekek élete, ablakokat nyitogatnak a világra.

Fotó: Kovács Laura

* Miért öt gyerek van a tagozatban, és milyen foglalkozásokon vesznek részt?

— Ennyi gyerekkel tud ez az ellátás működni. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy nekik nagy a térigényük, a teremnek több funkciót kell betöltenie, emiatt úgy kell berendezni, hogy legyen helyünk körbeülni a kis székeken, amit a köszönőkör vagy a beszédindító kör során vagy az alakítás-ábrázolás nevű foglalkozáson alkalmazunk. Teret kell hagynunk a mozgásos feladatoknak és a pihenésnek is, hiszen nagyon gyorsan elfáradnak. A testmozgás elősegítéséért trambulint, hintákat, Bobath-labdákat is bevetünk, melyeket nagyon szeretnek, és szükség is van rájuk, hiszen van olyan gyerek, aki hiperaktív. A fizikai aktivitás megteremtése mellett a tanuló- és az alkotóhely kialakítását is meg kell oldanunk, hiszen nagyon fontos, hogy minden egyes gyerek ki tudja bontakoztatni a képességeit. Egy tantermi helyzetben lehetetlen lenne a képességek kibontakoztatása. Kiemelten fontos feladat és tanítási helyzet számunkra az önállóságra nevelés és az önkiszolgálás, és az a cél, hogy minél magasabb szintet érjünk el ezen a téren. Mint az óvodában, itt is minden gyereknek van jele. A nap elején beszédfejlesztés- és környezetismeret-foglalkozást tartunk. Rengeteg hangszert és zenét használunk, mert ez motiválja őket a legjobban. Az alakítás- és ábrázolásórákon gyurmázunk, valamilyen eszközzel és festékkel nyomot hagyunk a papíron, vagyis a finommotorikát fejlesztjük, itt általában egyénileg dolgozunk a gyerekekkel. Sokat vagyunk a friss levegőn, az udvaron, mivel óriási igényük van erre, úgyhogy gyakran megyünk játszótérre, és sétálunk is. Minden második hétfőn ellátogatunk a magyarkanizsai sportcsarnokba, ahol az ottani lehetőségeket használjuk ki. Egy másik közkedvelt programunk, amikor szintén minden második héten ellátogatunk az Ősök Hangja elnevezésű egyesületbe, és különféle foglalkozásokon veszünk részt. Csütörtökönként a Bárka felhasználóival közös zenés foglalkozást tartunk, emellett heti egy alkalommal a hitoktató is eljön hozzánk, ez is közös program a bárkásokkal. Déltől 3-ig már csak azok a gyerekek vannak az intézményben a kísérőkkel, akik igényt tartanak a napközis ellátásra.

* A gyerekek lelkiállapotára, hangulatára sok minden hatással van. Ez hatványozottabban jelen van a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében?

— Határozottan igen, például egy hosszabban tartó betegség után a gyermekek sokkal nehezebben illeszkednek vissza a közösségbe. Egy nyugtalanabb éjszaka vagy egy kisebb betegség is rendkívül ki tudja zökkenteni őket az egyensúlyból, és ez megmutatkozik a viselkedésükben. Itt is vannak könnyebb és nehezebb napok, ezt el kell fogadnunk. Óriási testi-lelki koncentrálás és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy ellássuk az igényeiket, de közben fejlesszük is őket. Ezek a gyerekek ugyanúgy iskolakötelesek, mint a többiek, azzal, hogy ők nem a szokványos tanterv szerint tanulnak, hanem úgynevezett egyéni fejlesztési terv alapján. Amikor megismertem őket, akkor minden gyermekről egy pedagógiai profilt kellett alkotnom, és ez alapján kellett egyénenként kialakítanom a fejlesztési terveket. A szülőknek azt szoktuk javasolni, hogy a gyermek otthon már a mindennapi életét élje, mert kellően elfáradnak nálunk. Arra buzdítjuk őket, hogy a gyerekek igényeinek megfelelően teljen el a nap második fele, élményeket gyűjtsenek, legyenek együtt. Általában arról számolnak be a szülők, hogy sokat vannak a gyerekekkel a szabadban, szeretnek autóval utazni, a friss levegőn lenni. A mozgás mellett mind az öten nagyon szeretik a zenét és élvezik a társaságot, ha sok ember veszi őket körül. Én azt tanácsolom minden szülőnek, és nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekek szüleinek, hogy közös élményekkel teljen a délután és az este, mert a gyerekeknek erre van a legnagyobb szükségük.