home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A zene öröm a szívnek
Fehér Márta
2021.06.27.
LXXVI. évf. 25. szám
A zene öröm a szívnek

Húszéves a magyarkanizsai Cantilena Kamarakórus

Nagyon vártuk ezt a pillanatot! Tolnay Ilona zenetanárral, karnaggyal, a jubiláló kórus vezetőjével a magyarkanizsai Szent Őrangyalok római katolikus templomban a minap adott hangverseny előtt beszélgettem. Mindenki örömteli várakozással érkezett, gyerekek és felnőttek a fellépés előtti utolsó próbára, a debütáló kicsiket kísérő szülők, nagyszülők és a koncertre éhes közönség.


Tolnay Ilona

— Még nincs tökéletes formában a kórus, már ami a hangzást illeti, hiszen a koronavírus-járvány miatt sokáig nem dolgoztunk. De úgy gondoltuk, hogy most magunkat is, és másokat is egy kicsit meg kell örvendeztetni ezzel a hangversennyel. Külön öröm számunkra, hogy bemutatkozik a gyermekkar. Tizenhárom-tizenöt kisgyermek jár a próbákra, melyeket heti rendszerességgel tartunk. Ők akkor álltak helyt, amikor a felnőtteknek a járvány és a korlátozások miatt nem volt szabad még csak találkozniuk sem. Nagy reményekkel vagyunk, sosem lehet tudni, hogy ezekből a gyerekekből egyszer valaki majd kíván-e énekelni a kórusban. Ha megszokják, hogy szépen szól az ének, jó a társaság, öröm együtt énekelni, biztos, hogy valaki majd kitart felnőttkorában is. Könnyed hangulatú, kedves énekeket hoztunk a közönségnek, szívet-lelket melengető dallamokat és hangokat, hiszen ennyi megpróbáltatás után kiéheztünk a zenei élményekre.  


A magyarkanizsai Szent Őrangyalok-templom

Külön varázst adott a hangversenynek a helyszín, a közvetlen városközpontban levő, gyönyörű, több mint 250 éves templom — népszerűen a Nagytemplom, melynek valóban impozánsak a méretei: hossza 62 m, szélessége 15 m, míg a torony 48,5 m magas. A folyamatos felújításoknak köszönhetően nemcsak a zene ragadja magával az embert, hanem a csodálatos templombelső is. Minden templomnak van egy olyan hangulata, amelynek köszönhetően az ember nagy alázattal, csendességgel, szeretettel lép a közönség elé.


Büszke szülők, nagyszülők, zenére éhes közönség

— Pici korom óta jártam templomba nagyapámmal, és mindig ott álltam a kórusban fenn, a kántor mögött, a nagyapám énekelt, én meg vele. Később az iskola elszólított a templomtól, lelkemben azonban mindig éreztem a jóságot, a csodatevőt, a segítséget. Belgrádban, ahol több mint húsz évig éltem, és korrepetitorként tevékenykedtem, nincs katolikus közeg, így nagyon nehéz megőrizni a templomba járó vallásosságot, nem is tudtam teljesen átadni a három gyermekemnek sem. A hitemnek köszönhetően azonban az életem során számtalanszor éreztem, hogy valaki segít, és annyira jó volt ráhagyatkozni a valakire! A vallásosság belülről jön, így hozza a lélek. Királyhalmon élek, nincsenek rokonaim a faluban, és amikor emlékmisét tartunk a szüleimért, általában a húgommal ketten ülünk a templomban. Egyszer azt találtam mondani Balcsák Szilárd atyának, aki királyhalmi származású, hogy olyan kellemetlen, csak ketten ülünk bent. Szilárd atya erre azt válaszolta, Ilonka, nem ketten, az összes szentek itt ülnek maguk körül! Nekem ez olyan megnyugtató volt, úgy érzem, nem vagyok egyedül. Az ilyen dolgok megérintik az embert, ha megérzi.  Királyhalmon volt nagyon jó gyerekkarom, rengeteget énekeltünk templomban, mindenféle nyelven, például latinul vagy akár franciául. Minél nehezebb egy nyelv, annál jobban figyelnek. A gyermekeket meg lehet terhelni!

Tolnay Ilona 2014 óta a Cantilena Kamarakórus karnagya.

— Akkor kértek fel arra, hogy egy adventi hangversenyen helyettesítsem Losonc Piroskát, aki külföldre utazott az unokáihoz. Elvállaltam, bár én nem vagyok vegyes kari karnagy, korábban csak női karral és gyermekkórussal foglalkoztam. Ám ismertem a Cantilenát, hiszen a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozóján rendszeresen találkoztunk, jó barátságban voltunk. Valahogy úgy alakult, hogy maradtam. Az elmúlt teljes hat évnek voltak termékenyebb időszakai, amikor nagyobb volt a kórus, tizennyolc-húsz tagot számláltunk, most csak tizennégyen-öten vagyunk. Becsülöm azokat, akik kitartanak mellette, gondolok itt Péter Bélára, aki a kezdettől fogva itt van, és vezeti a férfikórust, fontos a példamutatás. Szép volt az elmúlt hat év, nagyon megszerettem őket, kétszer jövök hetente Magyarkanizsára próbát tartani. Az idén — ha a Jóisten is megengedi — már augusztusban megkezdjük a próbákat, hiszen készülünk a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozójára, meg szeretnénk ünnepelni a húszéves évfordulót egy jubileumi hangversennyel, összefoglalva, bemutatva, hogy a két évtized során mi minden volt, milyen rengeteg műfajt képviselt a kórus. A kezdetben nagyon sok reneszánsz mű szerepelt repertoáron, amikor én megérkeztem, erőteljesebben helyet kapott a magyar irodalom, hiszen én Budapesten végeztem, a fővárosi zeneakadémia rengeteg mindent adott nekem. Gyakran éneklünk Kodályt, és ha a gyermekkar odáig fejlődik, és én még ezt majd tudom csinálni, akkor nagyon sok gyermekkari kórusművet tudnánk énekelni Kodálytól. Szőnyi Erzsébettől éneklünk nagy szeretettel. Szolfézstanárnőm volt az akadémián, és tanszékvezető. Roppant szigorú volt, hála az Istennek! Két éve halt meg, kilencvenöt éves korában, és mindvégig termékeny, dolgos volt, komponált, hihetetlen személyiség! Nagyon-nagyon szeretném őt bevezetni Vajdaság zenei életébe. Kevesen tudnak róla, hogy ő Kodály-tanítvány, csodálatos művei vannak. Ugyanazt az utat folytatta, mint tanítómestere, sok népdalfeldolgozása van. Kint élt Amerikában, Japánban, és összegyűjtötte a japán gyermekdalokat, az amerikai dalocskákat, azokra komponált. Mi ezt próbáljuk megvalósítani vegyes kari felállásban, bár ez zeneileg nem helyes, mert ha valamit gyermekkara írtak, annak kellene megszólaltatnia. Viszont akkor a közönség soha nem fogja megismerni! Talán megbocsátják nekem a fentiek! Mindig igyekszünk egyházi zenét repertoáron tartani, sok-sok egyházi művet éneklünk, gyakran lépünk fel templomokban, én pedig ezt szeretem, hiszen kántor vagyok Királyhalmon most már négy-öt éve. A férfikart illetően két új tagunk van: Horváth Ákos atya, akinek gyönyörű, tiszta tenor hangja van, szépen beilleszkedett a kórusba, igen lelkes, illetve Baráth László és vele együtt a felesége, Baráth Emília. Nagyon örülök, hogy csatlakoztak hozzánk zentai zenetanár kollégáim. Végtelenül szeretni valóak, kottát olvasnak, itt vannak, szeretik azt, amit csinálnak. Minden hangra szükségünk van! Azáltal, hogy kipróbálhattam magam a gyermekkarral és a női karral, most a végén pedig vegyes karral is, nagyon sok szép élményt kaptam.


A magyarkanizsai Cantilena Kamarakórus

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..