A Tisza menti Önkéntes Tűzoltótestület fúvószenekara és mazsorettcsoportja a városnapi ünnepségen Szabó Attila fotója

Baráth László magiszter, a zentai Stevan Mokranjac Alsófokú Zeneiskola igazgatója, vagy ahogyan ő fogalmaz: pedagógiai és művészeti vezetője, de az ő vezényletével aratja sikereit a Tisza menti Önkéntes Tűzoltótestület Fúvószenekara is. Elmondása szerint hosszú út vezetett addig, hogy visszatért a szülővárosába, és 2002-ben négyéves megbízatási időszakra elvállalta az igazgatói tisztséget. 25 évig Szarajevóban élt, ott végezte az egyetemi tanulmányait és az ottani Zeneakadémia tanársegédje volt 1992-ig. Akkor ugyanis a háborús körülmények miatt a családjával együtt Magyarországra kényszerült költözni. A magiszteri diplomáját Szarajevóban és Budapesten szerezte meg. Pécs városából 1996-ban a nejével együtt hazajött, és Szabadkán, a középfokú zeneiskolában helyezkedtek el. A felesége szólóéneket, ő pedig klarinétot tanított. Ezután következett Zenta.
2001-ben alakult meg a Tisza menti Önkéntes Tűzoltótestület Fúvószenekara, melynek elvállalta a vezetését. Tulajdonképpen hagyományt újítottak fel, hiszen Zentán 1864, az önkéntes tűzoltótestület létrejötte óta létezett fúvószenekar is. Egy korabeli adat alapján 1904-ben, Bécsben, a Monarchia fesztiválján negyedik helyezést értek el.
- Tíz-egynéhány éves kiesés után indult újra a tevékenység. Mivel a zentai zeneiskola keretében akkor még nem működött rézfúvós szak, igyekeztem összehozni a Tisza menti városok zeneszerető polgárait, tanárait, diákjait - Magyarkanizsától Óbecséig. A zenekar létszáma 30-40 fő, ami esetenként 45-re is felduzzadhat. Kicsit nyűgös a próbák megszervezése, ezért mindenki maga készíti elő és gyakorolja be a programokat, havonta egyszer pedig találkozunk Zentán vagy Moholon. Óriási léptekkel haladunk előre, számos fesztiválon mutatkoztunk be, hangversenyeket, térzenét adunk, különböző rendezvényeken veszünk részt. Kezdetben indulózenét játszottunk, de már próbálkozunk komolyzenei feldolgozásokkal, a latin-amerikai dallamok és ritmusok népszerűsítésével is. 2004-ben csatlakozott hozzánk az adai Vénusz táncegyüttes 20 fős mazsorettcsoportja, azóta nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is látványos produkciót tudunk nyújtani. Örömmel nyugtázom, hogy igen szép kapcsolatot építettünk ki több magyarországi várossal és a horvátországi Valpovóval. Ez utóbbi hozadéka, hogy jövőre valószínűleg eljutunk a gyerekekkel a tengerre is. Az idei nyár nagyon termékenynek bizonyult, voltunk Siófokon, Makón, szeptemberben pedig már harmadszor voltunk részesei Szászhalombattán a nemzetközi fúvósfesztiválnak.
Néhány pályázatra úgy jelentkeztem, hogy a működésünk drogellenes program, hiszen ,,kihúzom” ezeket a tizenéveseket a diszkóból, egy jóízű beszélgetéssel, a próbákkal visszalopjuk őket abba a világba, amelyben nem nagyon van alkalmuk részt venni. Ezekben a profitorientált, könyöklő, kegyetlen, célratörő, lélekveszejtő hétköznapokban kellenek az ilyen szigetek, oázisok, amelyeknek a létezése nagyon megnyugtató. Zenta után megmozdult az egész vajdasági fúvószenei világ. Ma már együttműködünk a nagybecsekereki, szabadkai, bácskertesi társaságokkal, városunkban pedig már harmadszor szerveztek fúvószenei fesztivált. Már voltak kezdeményezéseink, de a magyarországi partnereinkkel a jövőben is szeretnénk részt venni az európai uniós pályázatokon. Az utazásokat önkormányzati támogatással, védnökök segítségével oldjuk meg, általában az illetékes tartományi titkárság sem utasítja vissza a kéréseinket, de bármikor számíthatunk a szülőkre is.
Baráth László ugyanilyen szívesen beszél a zentai zeneiskoláról is, annak ellenére, hogy az intézményben már érték kellemetlen meglepetések.
- A diákok létszáma százzal növekedett, jelenleg 340-en vannak, kültagozatot nyitottunk Csókán és Tornyoson, felújítottuk a hangszerállományt. Minden szakon telt ház van, a zongora továbbra is nagyon népszerű, de sokan érdeklődnek a gitár iránt is. Újnak számít a rézfúvós szak és a szólóének. Rövid kurzusokat is tartunk, ilyen volt például az ütőhangszeres, gondolkozunk a könnyűzene, a dzsessz bevezetésén. Az én elvem, hogy a zene mindenkié. A legfőbb cél, hogy a muzsika ne csak dekoratív eleme legyen a diákjaink életének, hanem használni is tudják a tanultakat. Úgy érzem, elnyertük a szülők, az elöljárók bizalmát. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a város ránk bízott egy épületrészt, melyben gyönyörű hangversenytermet sikerült létrehozni és néhány oktatóhelyiséggel bővült a zeneiskola. A terveinkhez szakemberek kellenek, de a tanárok nem szívesen jönnek vidékre, a zenészek inkább a nagyobb központok felé orientálódnak. Szeretnénk minél több fiatalt alkalmazni, a 26 tanárunk közül 16 zeneakadémiát végzett. Olcsó és gyors sikerek nincsenek, ezt mindenkinek meg kell értenie. Mi már elértük azt a szintet, hogy válogathatunk a jelentkezők közül, gondolhatunk a minőségre. Igazolnunk kell a szülők és a polgárok elvárásait. A zenekarban és az iskolában is nyíltak vagyunk, két nyelven hirdetjük a felvételt, mert a közös találkozási pontokra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ezzel szemben a tény az, hogy fogyunk és távolodunk egymástól. Tudjuk, vannak próbálkozások, hogy a művelődési intézmények magyar vezetőit rossz színben tüntessék fel. Ezeket a támadásokat ki kell védeni, tudnunk kell egymásról, össze kell tartanunk. El kell ismernem, hogy nincs osztatlan sikerem, főleg talán a következetességem miatt. Feljelentettek a minisztériumban, hogy nemzeti alapon uszítok, összeférhetetlenséget képviselek. Azt állították, hogy a nem magyar ajkúak úgy érzik magukat, mint Kosovóban a szerbek. A névtelen feljelentéseket össze kell gyűrni, és a papírkosárba dobni, de én is egy intézménynek a magyar vezetője vagyok. Hatalmas vizsgálat volt a zeneiskolában, a működésünket világították át, de mindent rendben találtak. Úgy érzem, hogy nekünk még mindig nincsenek olyan védelmi mechanizmusaink, amelyeket ilyenkor be lehetne indítani. Mindenesetre az ilyesmi Zentán nem szokványos dolog. Lehetséges volna, hogy a siker néha a legnagyobb bűn is?
Befejezésül azt is el kell mondani, hogy a hangversenyteremben szinte minden hónapban egy-két rangos művész szerepel Bécsből, Belgrádból, Budapestről, Újvidékről, de a fiatalok is kapnak fellépési lehetőséget. Álljon itt néhány a nevek közül: Aleksandar Dujin, Lévai Laura, Durlovski Anna és Igor stb. A zenei világnap alkalmából október 4-én Hegedűs Endre zongoraművész varázsolja el a közönséget, műsorán, amely a világ minden pódiumán megállná a helyét, Beethoven, Chopin és Schubert művei szerepelnek. Ha az anyagiak is lehetővé teszik, az elképzelések között szerepel egy vígopera koncertváltozatának a színre vitele, Weber Abu Hassan című alkotása, szabadkai és zentai zenészek, valamint bécsi vendégművészek részvételével.