Essen néhány szó erről a rendkívül megnyerő külsejű, szimpatikus, kis gézengúzról, a vidráról. A menyétfélék családjába tartozik, ragadozónak minősül. Vidékünkön a szárazföldi ragadozókat a borz, a róka, a sakál képviseli, a vidra pedig ugyanaz, csak a vizes, lápos, mocsaras területeken.
Tetemes károkat tud okozni a halastavakon, mert nem válogat: a süllőtől a pontyon át a keszegig mindent megeszik, csak hal legyen. Igen ám, de a kis huncut nem elégszik meg a hallal, hanem szívesen fogyasztja a vízi szárnyasokat és fiókáikat, valamint a tojások sincsenek biztonságban. Ha felfedezi a fészket, se perc alatt kifosztja. A vidra rendkívül intelligens állat, alapjában véve békés természetű, de ha élelemről van szó, akkor időnként elszabadul nála a pokol. Igen falánk. A vízi állatok szintén szerepelnek az étlapján. Szívesen fogyaszt rákokat, békákat, nagyobb bogarakat is. Néha-néha betéved a tavak, folyók menti falvakba, és meglátogatja a baromfiudvarokat, ahol nagy károkat tud okozni.
Mindezek mellett a vidra fokozottan védett állat, mert egyedszáma évről évre csökkenő tendenciát mutat. Nem a vadászat miatt, az amúgy is tilos, hanem a különféle mérgek miatt, melyek beszivárognak a vízbe, megmérgezik a halakat, és a vidrák sem menekülnek meg ettől a folyamattól. Vándorlásukat néha autóutak is keresztezik, és néhány vidra nem tud megmenekülni az autók kerekei elől.
A vidrák területfüggők, mindenáron megvédik azt a betolakodóktól — ez különben jellemző a ragadozókra. Gyakran vannak őrjáraton, ellenőrzik, hogy minden rendben van-e a házuk táján. A vidra a zsákmányát tűhegyes fogaival ragadja meg, és onnan nincs menekvés. Az újszülöttek nem tudnak azonnal úszni, és a bundájuk sem vízálló születésükkor. Körülbelül hetven nap után lesznek képesek a kicsik a vizes programok elsajátítására, kiváló úszók, de kell is, mert nem könnyű elkapni a halat. A kisebbeket a vízben fogyasztja el, míg a nagyobbakat kiviszi a partra, és ott áll neki a falatozásnak. Általában a vidra nappal alszik, inkább este és alkonyatkor van elemében.
Valamikor régen vadásztak a vidrákra, a gereznájuk ugyanis keresett cikk volt a szőrmepiacon, ami majdnem a kihalásukat is okozta. Az angoloknak van egy vidrára használatos vadászkutyájuk, a neve angol vidravadász kopó. Elég ritka kutyus manapság. Nagyon bátor, erős, intelligens, jó szimatú, kitartó, de mindez kell is, ha vidrát akarsz üldözni a terepen. Állítólag ez a kopó 12 órás nyomot is képes követni a talajon, vízen pedig 5 órás nyom sem okoz neki gondot. Tessék elképzelni, milyen a szimatja! Egyesek kombinálták a kutyafajtákat, terrierekkel ugrasztották ki a vidrát, a kopó pedig elkapta a fickót. Egy másik vidravadászati típus a lesen várás, ez egy kicsit unalmasabb, és csak holdvilágos éjjeleken lehetett vidrát várni, mert a koromsötétben nem lehet lelőni. Régen nem voltak ezek a modern éjjellátó készülékek, melyeket ma használnak a vadászok.
A vidra a vadonban akár húsz évig is elélhet, de az átlagéletkor ennél valamivel kevesebb. Az alom két—négy kicsinyből áll, melyet nagy odaadással nevelnek a szülők, úszóleckéket adnak a kisvidráknak, és a vadászat fortélyaira is megtanítják őket, azt, hogy mit hogyan lehet gyorsan és a legkönnyebben elcsípni. Szükségük is van erre, mert az étvágyuk csillapíthatatlan. Még akkor is képesek halászni, amikor már nem is bírnak enni, csupán passzióból gyakorolnak. A természetben nem sok ilyen állat van, tudtommal a menyét és a jaguár még ilyen. A többi ragadozó, a leopárd, az oroszlán és a farkas csak akkor öl, ha éhes. A vidra még a hozzá hasonló pézsmapocoknak sem kegyelmez. Ha teheti, nyakon csípi, és megy az étlapra.
Nekünk, vadászoknak a vidra nem okoz annyi gondot, mint a halastavak gazdáinak, de kétségkívül lerántja a víz alá a kiskacsákat, szárcsákat. Olyan stílusban vadászik, mint egy öreg harcsa, az is mindent beszippant. Amikor a suhanc vidrakölykök felnőnek, akkor elkezdenek vándorolni, és addig abba sem hagyják, amíg nem találnak egy szabad területet, mely minden igényüket kielégíti. Bőséges táplálék és sok búvóhely is szükséges számukra. Ha megfelelő helyet találnak, azt gyorsan birtokba veszik, és ürülékükkel kijelölik a felségterületük határait. Ha rábukkannak egy olyan részre, ahol ugyan sok a hal, rák, béka, de nincs megfelelő búvóhely, akkor bizony tovább keresik az ideális élőhelyet, ahol zavartalanul tudnak pihenni, szaporodni, stresszmentesen felnevelni az új generációt. De ilyen terep egyre kevesebb van, ezért fogy a vidrapopuláció létszáma.
A vidra nagyon szeretnivaló, de ne feledjük, mégiscsak egy ragadozó! A halászok nagyon nem kedvelik, de az átlagember hamar a szívébe tudja zárni ezt az aranyos, kis állatot!
