* Az Aracs-díj átvételekor megjegyezte, hogy az identitástudat elbizonytalanodása az első lépés az asszimilációhoz, s hogy ilyen szempontból a ,,demokrácia” még nagyobb rossz, mint a parancsuralmi rendszer, mert eltakarja előlünk az utat, amelyen haladnunk kellene. Kifejtené ezt a gondolatsort egy kicsit bővebben?
- Az én-identitás, a nemzeti önazonosság pszichológiai és filozófiai probléma, amelyben az ember önértelmezéséről, társadalmi beágyazottságáról van szó. Az önazonosságot, és azon belül a nemzettudatot, nem úgy kell felfognunk, mint velünk született adottságot, hanem mint folyamatosan változó lelki tartalmat, mentalitást, tudatállapotot. Ez azt jelenti, hogy az ember a körülmények függvényében folyamatosan átértelmezi, ,,megalkotja' önmagát abból az élményanyagból, amit az élet kínál számára.
Az identitástudat elbizonytalanodása én-azonossági válságot takar, afféle tudatzavart, amely különösen a többnemzetiségű környezetben gyakori. A bizonytalanság, a konfliktus a domináns helyzetben levő nép nemzeti értékeinek a túlhangsúlyozásából fakad a másik nép kárára. Számos oka lehet annak, hogy az identitászavarban szenvedő ember végül ,,megadja magát' a sorsnak, feladja értéktelenebbnek vélt identitását, asszimilálódik.
A mai társadalmi viszonyok világában, amikor megannyi egymást kizáró érték, cél vezérli az embereket, ez a konfliktusok börtönébe zárja őket. Ma egyébként világszerte terjedőben az identitás nélküli, gyökértelen, ,,vágottvirág-nemzedék'. Ezek az emberek rettenetes tudati szinten tengődnek nálunk is és szerte a nagyvilágban.
* Az Aracs legújabb számában közölt tanulmányrészletében arról is szól, hogy az EU, amely felé igyekszünk, egyáltalán nem fogékony a Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt, annál kevésbé, mert Európában szinte sehol sincs kellően rendezve a kisebbségi kérdés. Egyáltalán érdemes volt-e Magyarországnak ekkora áldozatok árán csatlakoznia az EU által képviselt, eléggé kétes ideológiához?
-- A vasfüggöny lebontásának huszadik évfordulóján nagy ünnepségekre került sor, jóllehet erre az ünneplőknek éppenséggel semmi okuk nem volt. Vajon eltűnt-e csakugyan a vasfüggöny? Az aknazár, a szögesdrótkerítés igen, mert fizikailag nincs már rá szükség. A valóságban azonban nincs az életnek olyan területe, amelyet nem érint a korábbi két táborra szakadás, és ahol a különbségek ne mélyültek volna el. A fejlemények tükrében kérdés, hogy létrejön-e valaha is az Unió olyan értelmű homogenizálódása, amikor már nem lesznek szembetűnő különbségek a korábban létrejött nyugati unió és a később csatlakozott vagy a most csatlakozni igyekvő keleti rész között.
A rendszerváltó országok gazdasága romokban hever. A tőkebeáramlás érdekében áron alul privatizálták a legnagyobb vállalatokat, többségük már tönkrement, és a munkanélküliek seregét hagyta maga után. A dúsgazdag külföldi befektetők elmaradtak, akik jöttek, a nyereség érdekében hamarosan odébbálltak. A privatizációból eredő összegek kézen-közön eltűntek, befektetésekre, új munkahelyek létesítésére nem jutott. A ,,válság' most mindenütt újabb megszorításokat követel, azaz olyan intézkedéseket, amelyek az országok további eladósodásához vezetnek. Az a bizonyos fal Nyugat-Európa és az újonnan csatlakozott országok között magasabb, mint húsz évvel ezelőtt volt. Azt is mondhatnánk, hogy a fal helyén szakadék húzódik.
A kérdésre visszatérve, hogy érdemes-e ekkora áldozatokat vállalni az EU-ért, a helyzet magáért beszél. Az, amit ,,felzárkóztatás”-nak és beilleszkedésnek hívunk, nem egyéb, mint ennek a szerencsétlen térségnek a végleges szétroncsolása, beleértve ebbe az állami ellátórendszereket, nemzeteket, vállalatokat, családokat, intézményeket, iskolákat, kórházakat...
* Európa is és a szerbek is - akik jóllehet maguk is megélték a Trianonjukat - süketek a vajdasági magyarság sorskérdései iránt. Kosovo függetlenségének kikiáltása az önrendelkezési törekvések új hullámát jelenti, ezáltal viszont a nacionalista indulatok is felerősödhetnek - figyelmeztet az említett tanulmányában. Máris itt a példa: a szégyenletes szlovák nyelvtörvény megszületése...
-- A globalizáció nemcsak a nemzetállamok gazdasági és politikai mozgásterét szűkíti be, hanem a szociális és jóléti rendszer szétverésével magának az államnak az alapvető szerepét, létének az értelmét kérdőjelezi meg. Miközben demokráciáról beszélünk, egy sajátos politikai, ideológiai és gazdasági diktatúrának vagyunk az áldozatai, amely a szabadpiac érvényesülése érdekében akadályként kezeli a kulturális tradíciókat, nemzeti közösségeket, és ellene van mindenféle autonómiának, önrendelkezésnek, beleértve a családot is.
Látnunk kell, hogy a nemzetépítés, így az autonómiák ügye is, a globális tőkepiac érdekeibe ütközik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tőkepiac szolgálatába szegődött, a hatalmi támogatásért helytartói feladatot ellátó helyi politikai erőkkel is meg kell(ene) küzdenünk.
Továbbá a magyar külpolitikát illetően is szemléletváltásra van szükség. A szomszéd népek részéről ránk nehezedő nyomás ugyanis annak a kudarcot vallott külpolitikai dogmának a következménye, amely szerint a ,,hatalmi realitás' azt kívánja tőlünk, magyaroktól, hogy saját érdekeinket mindenkor a románok, szlovákok, szerbek érdekeinek kell alárendelnünk. Ez a téves, kudarcot vallott politika azzal a következménnyel járt, hogy egyre rosszabb a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek helyzete, miközben Magyarország történelmi alkalmat szalasztott el ennek a kérdésnek a rendezésére.
* A Kárpát-medencei magyarságnak a jelenlegi világpolitikai erőtérben milyen célravezető útja lehet?
-- Az identitás-megőrzés és a társadalmi önszerveződés, ezekbe tudunk megkapaszkodni. Nagy mozgásterük másoknak sincsen. Az, ami most történik, a kései kapitalizmusnak, egy kilátástalan, csődbe ment politikai rendszernek a ráerőszakolása a polgárokra, minden népet nehéz helyzetbe hoz a térségben. Annak, ami a demokrácia jegyében történik, a demokráciához semmi köze nincs. A demokrácia a népakaratot jelenti, az új politikai rendszer megteremtéséből viszont kihagyták a népet. A demokrácia szólama mögött törvényesített rablás folyik, a társadalom tudatos gyengítése, elszegényítése, a családok, kis- és közepes vállalkozások, népjóléti intézmények szándékos szétverése. A társadalmi javaknak és az emberi életeknek a jelenleg folyó eltékozlását egyelőre semmi sem tudja megakadályozni, mert -- ahogyan a Fidesz ügyvezető alelnöke fogalmazott egy beszédében, ,,rothad az egész államgépezet, mert haramiák és bitorlók ülnek az államvezetői székekben'.     
* Végezetül: egy pszichológus, akinek - azt gondolná az ember - általában az egyéni lelki problémák megoldása a feladata, hogyan s miért vállalta fel egy egész nemzetnek a sorskérdéseit?
-- A valóság észlelése, a világról alkotott felfogásunk, más emberekhez való viszonyulásunk, szorongásunk és boldogságunk, sikerünk és bukásunk - mind kulturális meghatározottságú bennünk. Minden ember személyiségében a más emberekkel való interakcióit jeleníti meg, a mások által közvetített társadalmi tapasztalatok halmazát jelenti.
A lelki krízisben vergődő egyén, jóllehet belső problémaként éli meg és érzékeli állapotát, voltaképpen társadalmi konfliktusokat, különféle értékek, nézetek, értékrendek, érdekek, elvárások stb. ütközésétől szenved. A személyiségnek nevezett pszichológiai konstrukció elválaszthatatlan a társadalmi viszonyoktól, ezért ha az egyén lelki problémáival kívánunk foglalkozni, megkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzunk magával a társadalommal is. Így jutottam én el az öngyilkosság okainak a kutatásától a nemzeti sorskérdésekig, és azon belül a vajdasági magyar nemzetrész helyzetének, körülményeinek az elemzéséig.  
* Doktor úr, további sikeres munkát kívánunk!