Idény után a legjelentősebb feladat garantálni a vadak békéjét, hogy nyugodtan fel tudjanak készülni a szaporodásra. Az egyik legfontosabb teendő, hogy ne háborgassuk őket az élőhelyükön.

A mezőgazdasági munkálatok sajnos nem nagyon kedveznek a vad nyugalmának, de odafigyeléssel sokat lehet javítani a helyzeten. Különösen a szálas takarmány betakarításánál gyakoriak a balesetek, mert veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Különféle vadriasztók felszerelése a gépekre segíthet abban, hogy kevesebb vad sérüljön kaszáláskor. A kisnyulak, kisfácánok lelapulnak a herében, és már meg is történhet a baj. A munkálatok előtt nem árt, ha értesítjük a vadőröket, akik jól kiképzett kutyákkal átfésülik a kaszálandó táblákat. Felriasztják a vadat, hogy minél kevesebb törött láb, szárny vagy elhullás legyen a kaszálás végeztével.

Tavasszal szoktuk feltölteni a sózókat, az őzállomány nagy örömére: szükségük van ugyanis sóra, vitaminokra, mert az új agancs kifejlődése megviseli az őzeket. A gyümölcsösök tulajdonosai nem repesnek az örömtől, ha a parcelláik közelében telepítjük a sózókat, mert odacsalogatjuk az őzeket, de a bakok különösen nagy károkat tudnak okozni a fiatal gyümölcsfák koronájában. Viszket a barka alatt az új agancsuk, és a kis fák lombkoronájához dörgölőznek. Érthető, hogy az emberek nem kedvelik őket, de meg lehet találni az arany középutat. Veszekedéssel nem megyünk semmire, nem oldjuk meg a fennálló problémát.

Erdei kirándulásokon nem árt gyakorolni a felelősségteljes viselkedést, mert sokat tudunk ártani a vadnak. Ha őzgidára bukkanunk, nem győzöm hangsúlyozni, nem szabad megérinteni! Ő nem elhagyott gyerek, csak az őz mama elment egy kicsit falatozni, és biztosra vehetjük, hogy rövid időn belül vissza fog térni a gidához. Tilos simogatni, megfogni, mert ezzel akár halálra is ítélhetjük a kicsit! Ha az őz mama megérzi az emberszagot, képes elhagyni a kicsinyeit, akik tej nélkül rövid időn belül elpusztulnak.

Vizes, lápos területen sem ildomos a kislibákat, kiskacsákat hajkurászni, mert nagyon ügyesek ám. Nem kis feladat egyet-egyet elkapni. Arról ne is beszéljünk, hogy kutyákkal üldözni a vadat nem nagyon etikus.

A fészkelő madarak fészkét sem kellene kifosztani, mert néhány faj kivételével a fiókák nem maradnak életben idegen környezetben, és az etetésük is szinte lehetetlen, mert a mama szokta táplálni őket. Példának említeném a szárcsát. A mamája különféle növényekkel, csigákkal, férgekkel eteti, melyekről otthon nem tudunk gondoskodni számára, ezért a fióka elpusztul. Van néhány madár, melyet otthoni körülmények között is szépen fel lehet nevelni, de ma már ez illegális cselekedetnek számít. Ezért nem is reklámozom, melyek azok a fajok.

Tavasszal szoktuk rendbe hozni az itatókat. Még a nyári kánikula előtt fontos, hogy a vadak tudják, hol találnak vizet a terepen. Megszokják az itatóra való járást, ezért fontos, hogy mindig legyen tiszta víz az itatókban. Vízzel lehet a terepen tartani a vadat, mert ha nincs víz, akkor a vad elkezdi keresni, és elhagyja a területünket. Mi pedig sopánkodhatunk! Van olyan vidék, ahol túl nagy gond a sok víz. Folyóparti ártereken, az erdőkben még az áradások előtt szigeteket kell létesíteni, mert ha túl gyorsan jön az ár, a vad ezeken a szigeteken talál pillanatnyi menedéket. A szarvastól a sünig mindenki ezekre a dombokra siet, melyek afféle Noé bárkájaként működnek. A későbbiekben, ha súlyos a helyzet, akkor a vadászok csónakokkal mentik a vadat biztonságosabb helyekre. Sajnos ilyenkor is sok vad megfullad a gyors vízáradatban, de ezek a dombok életmentőek a megszorult állatok részére.

Amikor a szaporodási idény a csúcson van, akkor a vadászok dúvadgyérítési akciókat szerveznek, mert ezzel is hozzájárulnak a vadpopuláció létszámának növeléséhez. Fészekrabló madaraink, a szarka, a szajkó, a dolmányos varjú tetemes károkat tudnak okozni, ha nincs kordában tartva a létszámuk. Ezt minden rendes vadgazda szem előtt tartja, és különféle vadászatokat szervez, mint például a rókahajtás, sakálhajtás, ami nagymértékben hozzájárul a terepen élő vad biztonságához és a szaporulat életben tartásához. Ezek az akciók néhol kötelezőek, néhol nem, de a vadászokat motiválni kell, hogy minél nagyobb legyen a részvétel. A munka végeztével különféle gasztronómiai tevékenységeket szoktunk gyakorolni: sütés-főzés mellett barátkozás. Az őzpörkölt, a vaddisznópörkölt nagyon népszerű, és ha bejelentjük a munka utáni akciót, akkor sokkal többen jönnek, és szívesebben, jobb kedvvel végzik a feladatokat. Néhanapján a megmozdulások közé tartozik a faültetés és a magasles karbantartása is.

A vadász tehát sosem unatkozik. Egész évben van valamilyen hasznos feladat, melyet el kell végezni, ha eredményesen szeretnénk vadászni, barátkozni ebben a rohanó világban!