A vadászat mélyen gyökerezik kultúránkban és hagyományainkban. Se szeri, se száma a neves történelmi személyiségekhez kötődő híres vadásztörténeteknek, vadkalandoknak. A magyar nemzet jó néhány világhírű vadászt adott a történelemnek, gondoljunk csak Kittenberger Kálmánra, gróf Széchenyi Zsigmondra, Fekete Istvánra.

A vadászat a mai modern világban is hozzájárul a vadállomány szabályozásához, és jelentős szerepet tölt be az ökoszisztéma teljességének fenntartásában. A vadászatra jogosultak az állami szervekkel karöltve a vadgazdálkodás irányítói és végrehajtói. Megőrzik a biológiai egyensúlyt és a biodiverzitást, azaz a biológiai sokféleséget, és minimalizálják a túlszaporulat negatív hatásait. Régen a vadászat fontos élelmiszerforrása volt az emberi táplálkozásnak. De még manapság is sok helyen az emberek csak a vadászat révén jutnak húshoz. Ez különösen olyan régiókban fontos, ahol a fogyasztók számára korlátozottan érhetőek el az élelmiszeripari termékek (pl. magas hegyvidéki régiók, gyéren lakott területek, sarkvidékek). A vadászat minden tekintetben lehetővé teszi a természeti erőforrások fenntartható használatát. Gondoljunk csak a vadászatból eredő hús kiváló minőségére, mely egészséges alternatíva a nagyüzemi, esetenként kétes minőségű állattenyésztési termékekkel szemben. A vadhús megfelel minden élelmiszer-biztonsági kritériumnak, ezáltal kockázat nélkül fogyasztható. A vadászat mellett szól a gazdasági érv is, mely a vadászturizmus által munkahelyeket és jövedelmet nyújt számos család részére. A szakszerűen és tervszerűen működtetett vadgazdaságok vonzzák a turistákat és a vendég vadászokat, ezáltal a szállás, étkezés és egyéb szolgáltatások igénybevételével segítik a helyi közösségek fejlődését, valamint a vidék fenntarthatóságát.

A vadászat szélesebb körű elismertségéhez és megértéséhez szükség lenne a gyakoribb társadalmi párbeszédre és az edukációra, főleg a természetvédők, az állatvédők és a mezőgazdasági termelők részéről. Sok tévhit és félreértés elkerülhető lenne, ha a tényeket és a felmerülő problémákat a megfelelő helyen az arra hivatott személlyel beszélnék meg. Fontos tudni, hogy a vadászok szeretik az állatokat! A vadászember szívét bármilyen vadon élő állat látványa melengeti, azzal a különbséggel, hogy ő nemcsak képen meg az állatkertben látja őket, hanem kint a szabadban, személyesen, természetes közegükben és viselkedésükben. A viselkedésüket megfigyelni pedig külön öröm, főleg úgy, hogy a természetismerő vadászember nemcsak lát, hanem tudja is, hogy mit lát. Így még élvezetesebb a dolog. A vadászat igazából nem pusztán a puskáról és a kedvtelésből való ölésről szól. A vadász a természet szeretete miatt vadászik, azért, mert érzi, hogy része az egésznek. A természet megismerése pedig egy egész életen át tartó folyamat.

A legnagyobb gond a vadkár költségének a megtérítése. Kinek kell fizetnie, mennyit és mikor? A felmerülő eseteket a mezőgazdasági minisztérium érvényben lévő, a vadgazdálkodásra és a vadon élő állatok okozta vadkárra vonatkozó rendeletei és törvényei szabályozzák.

Ki lehet vadász? Manapság egyre többen döntenek úgy, hogy régen dédelgetett álmukat valóra váltva kipróbálják ezt a hobbit. Sőt, már a női vadászok sem számítanak ritkaságnak, a hölgyek is kiváló kikapcsolódásnak tartják.

A vadászatra jogosultság, vagyis a vadászengedély megszerzése nem egyszerű folyamat, elég sok feltételnek kell megfelelni. „A vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló törvény értelmében (SZK Hivatalos Közlönye, 18/10) vadász az a fizikai személy lehet, aki a folyó évre vonatkozóan vadászjeggyel és megfelelő orvosi bizonylattal rendelkezik a vadászatot illetően. Mindezt megelőzi a vadászvizsga letétele. Ezt az a személy végezheti, aki betöltötte 18. életévét, elsajátította a vadászlőfegyver kezelését — vadászlőfegyver-tartási engedélye van, és sikeresen elvégezte a vadásztanfolyamot, vagyis letette a vadászvizsgát.” Bár a leírtak alapján az egész folyamat bonyolultnak és időigényesnek tűnik, de megéri a rá áldozott időt és fáradságot.

A vadászatot igazából szavakkal már-már leírhatatlan érzés teszi szenvedélyes időtöltéssé és hobbivá. Amikor csendben, megbújva cserkésszük be a vadat, feléled a vadászösztön, mely igazán felemelő, feledhetetlen érzés.

Befejezésként álljon itt a Hobo Blues Band 1984-ben megjelent, Vadászat című albumának a prológusa, melyet a lemezen Major Tamás Kossuth-díjas színész prezentál:

„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”