* Milyen volt a múlt esztendő a mezőgazdaság szempontjából, ha az ágazatot a politikától függetlenül szemléljük? A termelők helyzete, a gazdaságok állapota és a terméshozam alapján milyen esztendőre számíthatunk?
— Rendkívül nehéz időszak volt a tavalyi a mezőgazdaság számára. Az év elején kétszer is jelentős fagykár keletkezett. Akkor a gyümölcstermés jelentős része megsemmisült. A nyári időszak pedig az elmúlt ötven év legnagyobb szárazságát hozta el, zivatarokkal és jégveréssel kísérve. Mind a fagy, mind pedig az aszály igen nagy mértékben sújtotta az észak-bácskai régiót, természetesen Vajdaság más részein is jelentős károk keletkeztek. Emiatt a gazdák az utolsó tartalékaikhoz nyúltak, részben eladósodtak és nem tudták törleszteni hiteleiket az államnak. Az aszálykárok enyhítéséhez az állam nem járult hozzá, csak egyes önkormányzatok próbáltak kisebb segítséget nyújtani. Mindezek a nehézségek érthető módon nemcsak a gabonatermelőket, hanem az állattartókat is érintették. Mivel nagyon kevés volt a takarmány, rendkívüli megcsappant az állatállomány. Ezért az előttünk álló esztendő is nagyon nehéznek ígérkezik. Állami támogatások és különféle kedvezmények nélkül a gazdák nehezen tudnak majd talpra állni. Reménykedhetünk csak, hogy a 2013. termelési év jobb lesz, mint az előző, a nagyobb terméshozamok csökkenthetnék a gondokat.

* Az elmúlt években a szerb kormány mezőgazdasági politikája meglehetősen kiszámíthatatlan volt, azaz nehezen lehetett terveket építeni a kormányzati döntésekre. Az új kormány döntései milyen változást eredményeztek a mezőgazdaság területén?
— Abban reménykedtünk, hogy az új kormány politikája valóban szemléletváltással jár majd a mezőgazdaság területén, de viszonylag gyorsan rájöttünk arra, hogy az ígéreteket ezúttal sem követik konkrét lépések. Augusztusban például kidolgoztak egy törvénycsomagot az aszálykárok enyhítésére, utána azonban nem történt semmi. Kedvező lépés volt viszont, hogy elkezdték a terület alapú támogatások kifizetését. Továbbá még üzemanyag vásárlására is kaptak némi pénz a gazdák. A kormány szerint napjainkra a támogatások jelentős részét kifizették. Úgy gondolom, hogy ezek a támogatások életbevágóak voltak abból a szempontból, hogy a termelők egyáltalán elkezdhessék a termelési évet. Bízom abban, hogy a január végére tervezett, a mezőgazdasági támogatásokról és vidékfejlesztésről szóló törvény valóban kiszámíthatóvá fogja tenni a támogatások ütemét. Eddig ugyanis renkkel szabályozták a mezőgazdasági támogatásokat, ezentúl azonban törvényi keretekbe foglalják majd. Jelenleg még nem tudjuk, milyen lesz a törvény végeleges formája. Elöljáróban azt mondhatom, hogy az elképzelések szerint 6000 dinárt kapnának hektáronként a gazdák, visszatérítésként pedig további 6000-et. Ennek alapján hektáronként mintegy 12 000 dinár lenne a támogatás. Ezenkívül különféle ipari növényekre is kaphatnak majd támogatást a termelők, abban az esetben, ha törvényesen bejelentik a tevékenységet, illetve ha az előírt mennyiséget termelik. A Vajdasági Magyar Szövetség nemrég közvitát tartott erről a törvényről. Ezen a találkozón mintegy 30 gazdaszervezet jelent meg. A közösen kidolgozott javaslatainkból jó néhány be is került a fentiekben taglalt törvénybe. Azt javasoltuk például, hogy a kormány fordítsa a jövőben a költségvetés 5%-át a mezőgazdaságra. Ezenkívül még azt is, hogy a gazdák szabadon dönthessenek arról, milyen típusú vállalkozást jegyeznek be. Jó volna az is, ha a cégbejegyzésekre kizárólag az év kezdetén kerülne sor. De vannak további javaslataink is. Szeretnénk például, ha a tartomány és az önkormányzatok hatáskörét kibővítenék és a támogatásokat megnövelnék.

* Mlađan Dinkić és a gazdasági minisztérium közelmúltban tett ígéretei ellenére elárverezik, pontosabban külföldieknek eladják a termőföldeket. Mint ismeretes, Dinkić azt ígérte, hogy belföldön fogják értékesíteni őket, és csak néhány mezőgazdasági vállalatot privatizálnak majd. Ezzel szemben most úgy tűnik, hogy jelentős termőterülethez jut egy arab befektető. Mi a véleménye a kialakult helyzetről?
— Az ügy kapcsán fontos kiemelni, hogy külföldi befektetők eddig is vásárolhattak földet Szerbiában. Hiszen több olyan vállalatot vásároltak meg, amelyek tulajdonában termőföld is volt. Jelen esetben azonban más dologról van szó. Most az Egyesült Arab Emírségek és Szerbia államközi megállapodást szándékozik kötni arról, hogy létrejöjjön egy olyan cég, amely kedvezményesen felvásárolhatja az országban működő mezőgazdasági üzemeket. A gazdákat jelenleg az háborítja fel legjobban, hogy nemcsak üzemeket vásárolhat fel majd az arab befektető kedvezményes áron, hanem mintegy 3000 hektárnyi állami tulajdonban levő földet is. A jelenlegi mezőgazdasági törvény azonban mindezt nem teszi lehetővé. Hiszen abban az van rögzítve, hogy a helyi gazdáknak előjoguk, azaz licitálási joguk van bizonyos területen elterülő földekre. Ráadásul a gazdák nem 250 euróért bérlik a földeket, hanem jóval többért. Az sem mellékes, hogy eddig a bérleti díj mintegy 40%-a az önkormányzatoknál maradt, 30-30% pedig a tartományi és köztársasági költségvetésbe került. Ha a jövőben az arab befektetők 250 euróért bérelhetnek majd földet, nem sok pénz marad az önkormányzatoknál.

* A közel-keleti térségben látható módon évtizedekre előre terveznek. Felismerték a vízkészletek és termőföldek jelentőségét. Ebben az országban a gazdaságpolitika irányítói mintha mindezt nem vennék észre, pontosabban nem szeretnék észrevenni...
— A termőföld 50 és 100 év múlva is rendkívül értékes kincs lesz. Ezért mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy megőrizhessük. Mi nem vagyunk a külföldi befektetők ellen. Semmi kifogásunk az ellen, hogy a külföldi cégek új munkahelyeket teremtsenek. Vagy öntözőrendszereket építsenek, mezőgazdasági termékekért cserébe. A jelenlegi formájában viszont nem támogatjuk az említett államközi megállapodást. Főként azért nem, mert a termelőket kihagyták a tárgyalásokból. Látnunk kell, hogy a környező országok is mindent megtesznek azért, hogy a külföldi befektetők vagy földbirtokosok minél nehezebben juthassanak termőföldhöz.

Szabó Attila felvétele