home 2025. február 05., Ágota napja
Online előfizetés
A természet utolsó tánca
Apró József
2024.10.30.
LXXIX. évf. 44. szám
A természet utolsó tánca

Számomra nem is kérdés, hogy ez az év egyik legszebb időszaka. Ilyenkor, amikor a nyár végre-valahára az utolsókat rúgja, a nap már nem éget úgy, mint egy posztapokaliptikus filmben, ahol csak árnyékból árnyékba lehet közlekedni. A reggelek már egy kicsit csípősek, falevelek terítik be az utcákat, és minden lépésünk alatt ott zizeg a múló nyár. A parkok ilyenkor megtelnek aranylóan izzó fényekkel és olyan színekkel, amelyek szinte mesélnek.

A napokban éppen elvesztem a virágfesztivál színes forgatagában. A virágok és a rovarok kavalkádja olyan pezsgő volt, hogy szinte életre kelt minden virágszirom. Egyszer csak észrevettem egy óriási poszméhet, a „kis” rovar nagy elszántsággal kutatta át a virágokat. Olyan kitartással vizsgálta őket, mintha valami fontos küldetése volna. Ide-oda röpködött, szorgosan zúgott minden színpompás virág körül, mintha mindent magával akarna vinni, ami még megmaradt a nyárból. Szeretek megállni, és elmélázni a pillanatban, nézni, ahogy a pók szövi a hálóját, a csiga előbújuk a házából, vagy nő a fű… Most is hosszú percekig fényképezgettem, ahogy a poszméh befurakodik a szirmok közé, újra meg újra nekifeszülve a munkának. Ahogy ott álltam, rájöttem, hogy az ősz nem csak az elmúlásról szól, sokkal inkább az apró örömökről, melyeket ilyenkor találunk meg. Közeleg mindenszentek, ami a mulandóságra emlékeztet bennünket. Ahogy felidézzük a múltat, nemcsak emlékezünk, hanem hálásan meg is állunk egy pillanatra, azokra gondolva, akik már nincsenek közöttünk.

Vasárnapra erdei kirándulást terveztünk, levelet, makkot, gesztenyét, mohát gyűjtöttünk. Előtte elmentünk elemózsiát venni, és az út közepén észrevettünk egy gubbasztó, fiatal, fehér galambot, félreterelgettük, mert látszott, ha jön egy autó, akkor éppen ott fog elmenni. Olyan kábán totyogott, hogy orra bukott a fűben. Valószínűleg nekirepült valamelyik magas, üveges épületnek. Mondtam is, ha rendbe jön (amire csekély esélyt láttam), biztosan meghálálja valahogy. Néhány óra hosszat bóklásztunk az erdőben, majd miután hazajöttünk, nem sokkal később kinéztem az erkélyre, és leesett az állam. Ott ült a galamb. Eltűnődtem, ez biztosan egy jel, csak még azt nem tudom, mit jelent.

Ahogy mindenszentek és halottak napja közeledik, ez a kis jelenet emlékeztetett, hogy a legkisebb, egyszerű gesztusok is számítanak. Ebben az időszakban (is) különösen fontos figyelnünk arra, ami körülöttünk történik, hiszen mindaz a szeretet, figyelmesség, amelyet adunk, valamilyen apró formában visszatér hozzánk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..