Manapság a terhesség megszakítása igen elterjedt születést korlátozó eszköz. Mindenki hallott már róla, és sajnos széles körben válik megszokottá, mindennapi dologgá, súlyosságán, veszélyein és társadalmi, szociális, illetve magánügyi, érzelmi és fizikai következményein való elgondolkodás nélkül.

Pedig a nem kívánt terhesség ellen számos módon védekezhetünk.

Tisztázzuk!

Az abortusz kifejezésen általában a terhesség megszakítását értjük, noha ez a latin eredetű szó elsősorban az „elvetélés” és az „idő előtti világrajövetel” jelentésekkel bír. Szorosabb értelemben az emberi magzat méhből való eltávozását vagy eltávolítását jelenti.

Orvosi szempontból két formáját különböztetjük meg:

1. Spontán vagy akaratlan vetélés

2. Művi vagy mesterséges vetélés

Spontán vetélésnek nevezzük a terhesség külső beavatkozás nélküli megszakadását. A spontán vetélések eredményeként a magzatnak nem kell feltétlenül meghalnia, mivel a 20. hét után születő vagy 500 g súly feletti és életjeleket mutató magzatok életben tartására van esély. Az életképtelen magzatokat abortumnak, míg az utóbb említetteket újszülöttnek nevezzük. 

A spontán vetélés oka az anya szervezetének valamilyen elváltozása, illetve a pete vagy a magzat rendellenessége lehet.

Művi vetélésnek nevezzük, amikor az egyébként természetesen alakuló terhességet külső beavatkozással megszakítják. A köznyelv ezt nevezi abortusznak, helyesen művi abortusznak kell nevezni.

Egy másik csoportosítás szerint beszélhetünk közvetlen és közvetett művi abortuszról. Közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat megölése, közvetett művi abortuszról, ha a beavatkozás az anya meggyógyítása miatt történik, és ennek következményeként a magzat eltávozik az anyaméhből. Tehát ide kell sorolni azokat az eszközöket is, amelyeket némely nő fogamzásgátlásra használ, miközben azok magzatelhajtó hatásúak. Ilyen például a méhspirál, melynek lényege, hogy a méh légterébe felhelyezve megakadályozza a megtermékenyített pete beágyazódását. Az esemény utáni tabletta sem a megtermékenyülést akadályozza meg, hanem alkalmatlanná teszi a női szervezetet a megtermékenyült petesejt befogadására.

Amit fontos tudnunk

A terhességmegszakítás feltételeit törvény határozza meg. A terhesség csak a 12. hétig szakítható meg, bizonyos esetekben akár még a 20. héten is. Ha a beavatkozást végző intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta a törvényben meghatározott időtartamot, vagy a beavatkozás súlyosan veszélyeztetné a nő egészségét, megtagadhatja a beavatkozást, s ebben az esetben a nő szakmai felülvizsgálatot kérhet. A felülvizsgálati eljárás során jóváhagyott beavatkozást a felülvizsgálatot végző intézményben kell végrehajtani.

A műtét

A megfogant pete kb. 1 hetes kürtbeli vándorlás után jut el a méh üregébe, és ágyazódik be a nyálkahártyába. Az idő múlásával a képződmény jelentős változáson megy át, és mindinkább hasonlítani kezd a majdani emberre. A méhen belüli fejlődés a környezeti hatásoktól jól elzárva, optimálisan védett környezetben történik. Ahhoz, hogy a terhességet megszakítsák, ezen a védelmi rendszeren kell áthatolni, és eltávolítani a petét a mellékrészeivel együtt.

A beavatkozásnak három típusa van:

• alulról végzett abortusz

• „méreg” használata

• felülről végzett abortusz

A méhbe alulról való behatolásnak is több típusát különböztetjük meg.

Vákuumaspiráció: Rövid altatásban vagy helyi érzéstelenítéssel végzik. A méhnyak záróizomgyűrűjének megbénítása után a méhszáj mechanikusan szétfeszíthető. Erre a leggyakrabban a Hegar-féle tágítót használják. Ez egy enyhén hajlított fémből készült, átmérőjükben fokozatosan növekvő pálcák sorozata, melyeket egymás után helyeznek fel a nyakcsatornába. A megfelelő tágasság elérése után a méh üregébe egy enyhén hajlított szívócsövet, vákuumaspirátort vezetnek, mellyel a méhet kiürítik. Ezután következik a méhkaparás. A küretkanál egy, a közepén lyukas, a szélein éles eszköz. Arra használják, hogy a méhüregben megtapadó magzati szöveteket és mellékrészeket tökéletesen eltávolítsák. Az orvos végig „vakon” dolgozik, csak az ujjai érzőidegeire és a hallására szorítkozhat, a méhfal teljes felszabadulását ugyanis jellegzetes, diszkrét, harsogó hang jelzi a kaparás során. A leggyakrabban ezt a módszert alkalmazzák.

Menstruációszabályozás: Ez egyfajta igen korai vákuumaspiráció, melyet a terhességtől függetlenül minden hónapban elvégeznek. Az eljárás abban különbözik az általában végzett vákuumaspirációtól, hogy nem kell annyira kitágítani a méhszájat, és egy vékonyabb szívócsővel szívják ki a méh tartalmát. De ez az eljárás tilos, és mivel magzatelhajtásnak számít, büntetendő. 

Tágítás és küret: A méhszáj kitágítása után a küretkanállal feldarabolják a magzatot és a méhlepényt, majd kikaparják.

Mindhárom módszert csak a terhesség 12. hetéig lehet alkalmazni.

Tágítás és kiürítés: Ezt a módszert a 12. hét után használják. Ilyenkor abortuszfogóra van szükség, mely egy ollószerűen nyitható és zárható eszköz. Zárt helyzetben vezetik be a méhbe, kinyitják, majd ismételt zárással olyan nagy részeket is el tudnak távolítani, amelyeket a szívócsővel nem lehet, mivel a magzat csontjai ekkorra már megkeményedtek. Ha üresnek találják a méhet, a méhkaparás következik.

A mérgezéssel elért abortusz esetében az állapotos nő szervezetébe valamilyen toxikus anyagot juttatnak, mely megöli a magzatot, azután pedig a méh egyfajta szülési folyamat során kiürül.

A felülről végzett abortuszok legáltalánosabb módja az úgynevezett hysterotomia. Fejlettebb magzatok esetében alkalmazzák, egyfajta korai császármetszés. Az állapotos nő hasát és méhét sebészeti módszerrel felnyitják, a magzatot pedig megfojtják (például elvágják a köldökzsinórt), végül pedig kiemelik az elhalt magzatot.

Szövődményei és veszélyei

A műtéti sérülések közül a legjelentősebb a méhfal kilyukadása. Ez nem tekinthető orvosi műhibának, hiszen a szakember kénytelen „vakon” dolgozni. A fogamzóképesség általában megmarad, de kiterjedt roncsolódás esetén a méh és akár néhány bélszakasz eltávolítására is szükség lehet. Mint minden művi beavatkozáskor, ebben az esetben is nagy a fertőzés veszélye. Mivel a méhszáj, mely elzárja a méhet, nyitva van, könnyen megfertőződhet a hüvelyből. Ez magas lázzal, erős alhasi fájdalommal jár, és azonnali antibiotikumos kezelést igényel. A leggyakoribb a méhnyak elégtelensége, mely a későbbi terhességek során burokrepedéssel induló spontán vetéléshez vezethet. Szövődmény lehet még a magzati szövetek, illetve mellékrészek méhben maradása is. Ezt erős vérezgetés jelzi, és ilyenkor a méhkaparás megismétlésére, valamint antibiotikumos védekezésre van szükség. Elzáródhat a petevezeték is, ebben az esetben később csak lombikbébimódszerrel lehet teherbe esni. A méhkaparás lepénytapadási rendellenességet is okozhat. Ilyen lehet a mélyen tapadó lepény vagy a lepény beszűrődése a méhizomzatba. Sok esetben a méhlepény nem válik le spontánul és művi beavatkozással sem választható le, ilyenkor a méh eltávolítására van szükség.

Lelki következmények

Mindezeken kívül számolni kell a lelki válsággal is, melyet egy nő a terhességmegszakítás miatt él át. A bűntudat szorongást idézhet elő, mely fogamzóképesség-zavart okoz, ez pedig vérzési rendellenességekkel járhat együtt. Arról nem is beszélve, hogy a későbbi, immár tervezett terhességet egy abortuszon átesett kismama vajon kellő lelkierővel és megfontolással tud-e majd fogadni.